Húsvét

Ez a Húsvét sok mindenben hasonlít a tavalyira, sok mindenben pedig nagyon is más. Azonosságok és különbségek ünnepe.

Idén nemhogy családi húsvét nem lesz, a nagyszülők oltásai miatt még a márciusi szülinapokat sem tudtuk megtartani, pedig négy is van belőlük, és már beléptünk az áprilisba. Végül is a falu most nincsen lezárva, be lehet jutni, de anyukám épp a mellékhatásokat próbálja kiheverni, így még várat egy kicsit magára a nagy családi összejövetel.

Tavaly egyedül voltam, most kettesben vagyunk. A lányok a tavaszi szünetre elmentek az apjukhoz (Egyikük szavaival élve: „Már megint lepasszolsz minket Apához?”). Ó, hát igen, már megint, mint minden tanítási szünetben, azaz összesen évente négyszer. És igenis: egy anyának néha jár a nyugi, a csend, a pihenés! Az időm felében úgysem bírok magammal, mindig kitalálok valami rendeznivalót és pörgök ezerrel. De azért jólesik írni, olvasni, satöbbi.

Majd ha megjönnek a gyerekek hétfő este vagy kedd délelőtt, akkor keresgélhetnek a kertben, mert akármilyen nagyok is már, a nyuszi akkor is nyuszi. Eddig kosarakba rejtette az édességet a Nyúl, azt kellett megtalálni, sokszor mindenféle cetliken leírt utasítások alapján, most viszont azt kérték, hogy mindent összevissza dugdosson el a kertben az a Nyúl, hadd legyen még izgalmasabb a kutakodás.

Az is előnye a gyerek-nélküli létnek, hogy a reggeli tornáimat végre nem csendben, hanem zenei aláfestéssel végezhetem. Dübörögnek a hangfalak, a ritmusra mozgok. Közben énekelek is ám, meg összevissza ugrabugrálok. A zene nagyon energikussá tesz. Tegnap annyira, hogy végre rászántam magamat a futásra is, ami nálam ugyebár kisebbfajta csodaszámba megy.

Idén Nagypéntekre is a legvacakabb munkálatokat terveztem be, ami ezúttal a sufni rendberakását jelenti, de aztán csak a felével végeztem. Azt mondtam magamban, nem szakad le az ég, ha hagyok a tennivalókból későbbre is. És inkább leültem lakberendezési előadásokat hallgatni! A pince még mindig mumus számomra, kábé fél éve merészkedtem le oda utoljára, érzésem szerint mega-káosz van lent. És hiába a 2020-as lomtalanítás, a sufni mögött most is van sok (oké, a tavalyihoz képest feleannyi) kacat.

Most Nagyszombatra esett az ünnepi nagybevásárlás. Szerencsére idén nincsenek azok a hülye idősávok, kényelmesen be tudtam vásárolni a váci piacon, meg a nagyboltban. Viszont mindenütt kötelező a maszk, amit mérhetetlenül utálok. Mondjuk fagyiztam egyet a napsütésben a főtéren. (Igen, közterületen, maszk nélkül elnyaltam egy fagylaltot!) Nem bírtam ki, hogy ne szépítsem tovább az otthonunkat, ezért vettem fonott kosarat, kaspót, és újabb virágokat.

A vonat idén is szinte tök üres volt befelé, visszafelé annál tömöttebb. Nem igazán szeretem a Balassagyarmatig menő járatokat (van, amikor csak Drégelypalánkig, máskor meg csak Diósjenőig megy a kis piros), mert mindig nagyon zajos családok szoktak felszállni, akik üvöltöznek meg zenét hallgatnak hangosan. Most azért a várakozás és az utazás alatt sikerült kiolvasnom egy egész Nők Lapját.

Vállamon a sok kilós hátizsák, kezemben a kosár, a dombra felfelé jövet szedtem innen-onnan néhány ágat, aranyesőt, fehér meg rózsaszín gyümölcsfa-ágakat, hogy az asztalokat díszítsem velük.

Bizony, Almáskert kivirágzott, és Húsvét tiszteletére két napja a mi kertünkben is szirmot bontott a két ringlófa, de rügyezik már a három cseresznyefa és az almafa is. Tavaly későbbre esett a húsvét, akkor már tudtam japánbirs-ágakkal is díszíteni a teret, de most a virágok helyén még csak pici rózsaszínű bimbók vannak a bokron.

Idén már a tavaszi nap-éj-egyenlőségre végeztem a házban a nagytakarítással, és húsvétra simán elvégeztük az alapvető kora tavaszi kerti munkálatokat. Tavaly pont az ünnep napján vetettem be magokkal a cserepeket, a palántázást meg csak utána kezdtem el, most viszont már egy ideje megvagyok mindennel. Ha kellemes az idő, akkor kiviszem a cserepeket a napsütésre, ha hűs és vacak, mint például ma, amikor fagyott éjjel és újra be kellett gyújtani, a cserépkályha közelében melegszenek. A karfiol- és karalábé már ki is hajtott!

Előbújtak a kerítés mentén a hagymások levelei, tulipánnak meg nárcisznak tűnnek, de most sem virágzanak. L Ma megjelent a legelső pitypang, és egyetlen árva kankalin. Elvetettem a körömvirág- és büdöske-magokat a veteményes szélén.

Az utolsó kisebb ágyásban lemetszettem a sok elszáradt növényt, Kincső visszavágta a vadrózsákat, aztán kigazoltam, felkapáltam, átgereblyéztem, és elültettem ide kettő rózsát. Az egyik sárga lesz, a másik cirmos rózsaszín (sötét ciklámen meg már eleve van).

Rengeteg nálunk a madár, röpködnek a cinkék, énekelnek a rigók, a gyerekeim elől borostyán takarásába menekül a süni, a szomszéd telekre pedig odaköltözött egy bagoly, aki éjjelente nagyon fura hangon huhog.

Áginak hála lett medvehagymánk is a jenei kastélykertből, így jut minden ennivalóhoz-ba-be. Múltkor medvehagymás bucit sütöttem, meg medvehagymás lángost, volt medvehagymás tojásrántotta is. Holnap elkészítem azt a menüt, amit a pályázatra állítottam össze, ott a töltött tojás lesz medvehagymás.

Tulajdonképpen tök jó ez az tavasz! Számomra ez az év egyik legszebb időszaka. Amúgy is, élvezem az életet, mint folyamatot, tudjátok: „az út a cél”, meg: „the chase is better than the catch”. Csak azt nem élvezem, hogy a tavaly megvásárolt négy koncertjegyem itt várakozik egy éve, és ki tudja, tombolhatunk-e 2021-ben Bagossy-n, Kowalsky-n, és persze Ákoson…

2021. április

(Elnézést, néhány fotó homályos lett, valamiért vacakolt a fényképezőgépem.)