Réka napja

Hat éve már írtam egy hasonló témájú írást, akkor még a wordpress-es felületre. (Ha van kedved, olvasd el az akkori bejegyzést a régi blogon: https://rekautja.wordpress.com/2015/09/15/reka-napja/!) Azóta kábé minden megváltozott az életemben. Balatonhenye helyett Nógrádon élünk, más lett az életmódunk, férjhez mentem újra, majd el is váltam ismét, otthontanulás helyett iskolában tanítok és iskolába járnak a gyerekek is… Vagyis pardon, most digisuli van. Mennyiben más és mennyi a hasonlóság? Milyen egy átlagos nap az online oktatás idején?

Szerintem nagyon tudatosan és rendezetten élem a napjaimat. Nem érzem úgy, hogy ez a rend bekorlátozna, hiszem a szabályokat én magam találtam ki saját magamnak.

Napkeltekor ébredek, arra, hogy derengeni kezd az ég alja, és megkezdik koncertjüket Almáskert kétlábú, szárnyas lakói. Ébresztőórát már jó ideje nem szoktam magamnak beállítani a tavasztól őszig tartó időszakban, csak télen, amikor sajnos sötétben pityeg a telefon. A párom hajnalban kel, kora reggelre jár dolgozni, én is sokszor vele együtt ébredek. Egy kicsit hallgatom a madarak csicsergését, átgondolom fejben a napot, és miután elindult otthonról, hamar kipattanok az ágyból.

Amióta jó idő van, kint alszunk a lakókocsiban, ha már hálószobánk nincsen. (Télen a nappaliban aludtunk kihúzható kanapén). Alapból úgy érzem, mintha itt egész évben nyaralnánk, de ez a lakókocsi dolog erősen dob az életérzésen. Legelőször kimegyek elvégezni a dolgomat, és a „ki” az nálunk ténylegesen kint-et jelent, hiszen hiába a benti fürdőszobai vécé, mi télen-nyáron a kinti budit, pardon, a kerti alomszéket használjuk.

Jó gazdaként körbenézek a kerten, konstatálom, mi nyílott épp ki, és üdvözlöm a feketerigókat meg a szajkókat. Sosem kávézom, a gyors ébredésben az segít, hogy hideg vízzel megmosom az arcomat, és jól meg is dörzsölöm törülközővel. Belekezdtem egy tavaszi vitamin-kúrába, úgyhogy jön a multivitamin és egy bögre víz. Reggel bekeverek magamnak müzlivel egy joghurtot, vagy összepasszírozott banánt, vagy reszelt almát, és azt kanalazgatom szép lassan.

Én olyan fura megrögzött élőlény vagyok, hogy nem tudok addig semmit csinálni, míg rendbe nem raktam magam körül a házat. Ez persze csak az alsó szintre vonatkozik, a tetőtér a lányoké, mondjuk meg is látszik, amilyen káosz ott alapvetően van… Rendrakás után, ha kosz van (begyújtós időszakban szokott), akkor fel is söprök. Ha estéről maradt némi szennyes edény, akkor azt elmosogatom.

Mostanában új rend van nálunk, készítettünk egy táblázatot, és napok szerint beosztották maguknak a lányok, ki miben segít. Van mosogatós, begyújtós, fabehozós, kivivős (komposzt, szelektív), ilyesmi. Amióta ez van, kicsit kevesebb munkát kell végeznem, kevesebb a morgás, bár azért néha jól össze tudnak még ezen is veszni. Persze alapvetően én maradtam a fő-háziasszony, pl. én főzök, de ők a kukták, kezem alá dolgoznak hámozással, aprítással, vagy hétvégén én mosok, de a teregetés csapatmunka, stb.

Szellőztetek, utána meggyújtok egy füstölőt (kedvenc a szantál). Aztán kezdődik a reggeli torna! Ennek rendje évek óta a szokásos: hétfő-szerda-péntek felsőtest (kar és has), kedd-csütörtök-szombat alsótest (fenék, comb, vádli), vasárnap jóga és nyújtás. Mostanában egyre több ugrálás, helyben-futás egészíti ezt ki.

A lányokat háromnegyed nyolc tájban ébresztem, és míg életre kelnek, én zuhanyozok, fogat mosok, fésülködök.

Nyolc körül leülök a géphez, és előkészítem a napi tanítanivalókat. Egy nap átlagban öt-hat órát tartok meg online. Már írtam nektek, mennyire nem jó így itthon, gépen tanítani, képernyőn látni a gyerekeket. Pedig tényleg gördülékenyebben megy most minden, mint tavaly, én mégis vágyom vissza a suliba. Nekem kell az élő kapcsolat, a sok mozgásos játék, a pörgés. Mert én így délelőttönként szétülöm a fenekemet a kanapén.

Szerintem (és a lányok szerint is) valahogy gyorsabban telnek így a szünetek, mint a suliban. Épphogy egy kis nyújtózkodás fér bele, és már folytatódik is a Skype. A reggelit a hosszú szünet alatt szoktuk elkészíteni és elfogyasztani. Amúgy az is furcsa, hogy az órák is sokkal hamarabb eltelnek online-ban…

Egy tanár nemcsak tanít, hanem adminisztrál is. Tanítás után, vagy az esetleges lyukasórákban beírom az elektronikus naplót, majd felrakom az össze anyagot a Google Classroom-ba is. Minden órához választok egy rövid kis videót, ami a tanult szókincshez vagy nyelvtanhoz kapcsolódik. Ezalatt a lányok fent tanulnak, részt vesznek az online órákon, megírják a feladatokat, előadásokat tartanak stb. Idén jóval fegyelmezettebbek, mint tavaly. Ennek egyik oka szerintem Kende hiánya, aki mostanság hol Budapesten tanul a nagymamájánál, hol a Bakonyban az apjánál. Ha esetleg itt van, akkor folyamatosan szadizza a húgait, és totális a fegyelmezetlenség, fejetlenség. Így viszont a csajok egész jól odafigyelnek és tanulnak.

Sajnos a lányok nagyon keveset mozognak, minél idősebbek, annál kevesebbet. A kisebbek még csak fára másznak, labdáznak, futkároznak, kerékpároznak, a nagyobbakat viszont úgy kell noszogatni, hogy dugják ki a fejüket a kuckójukból, és mozduljanak már meg néha.

A házimunkában viszont segíteni kell, együtt összerakjuk az ebédet, majd el is fogyasztjuk. Néhány naponta járunk boltba, hol valamelyik lánykát szalajtom el (mozogjanak már végre!), hol én pattanok biciklire, és gurulok el bevásárolni, sokszor meg valamelyik gyermekemmel együtt megyünk. Mivel a kerékpározás szabadidős sporttevékenység, legalább nem kell maszkot hordani közben. Általában a felső úton járunk, a gyümölcsös mellett, ahol mindig megfigyeljük, milyen fák-bokrok virágoznak, milyen virágok nyíltak ki a kertekben.

Délután, ha jó az idő, a kertben ténykedünk. Mivel ezt alapból nagyon szeretem csinálni, ezért a lányoknak semmi sem kötelező, ha akarnak, jönnek segíteni, ha nem, akkor nem. A segítőkészségük is fordítottan arányos az életkorukkal. Ilyenkor virágokat ültetünk át, veteményezünk, gazolunk, ágyásokat rendezünk, stb. (Lásd. korábbi posztok.)

Persze nemcsak dolog van a kertben, le lehet dőlni a függőágyba vagy a rattan fotelbe pihenni, napozni. Tündér legszívesebben felül a háztetőre, ott sütkérezik, akár egy macska, Kincső kedvenc helye pedig a cseresznyefán van. Én leginkább a szürke szivacsot rakom ki a gyep egy naposabb részére, ott heverészek, és ha úgy adódik, el is szundikálok.

Egy dolog muszáj a gyerekeknek: az esti locsolás. Amikor lemenőben van a nap, a veteményest ők öntözik meg, én pedig kannából a kisebb ágyásokat, kancsóból meg a cserepeket.

Ha vacakabb az idő, előkerül a kártya, a társasjáték, vagy esetleg megnézünk együtt egy filmet. Kedvelt közös tevékenység még a Just Dance. Berakunk mindenféle zenéket koreográfiákkal, és azokra táncolunk együtt. Ezt Csillag szereti legjobban (végre ő is mozog!), ilyenkor sokat szoktunk együtt nevetgélni.

Naplemente után szép szakaszosan zajlik a tisztálkodás, közben én leülök a géphez. Ha van javítanivaló, akkor javítok (dolgozatot, projektmunkát), ötleteket gyűjtök a tanításhoz, átgondolom, milyen órákat fogok másnap tartani. Ezután valamelyik hobbimnak hódolok. Vagy oroszt tanulok, vagy regényt írok, vagy chattelek a barátokkal, vagy cikkeket olvasok, előadásokat hallgatok lakberendezésről, kertészkedésről, írásról. Vagy pedig bejegyzést készítek ide a blogra. J

Az este pedig már csak kettőnké. Gyertyát gyújtok, filmet nézünk, beszélgetünk, egyszerűen örülünk annak, hogy együtt vagyunk.

Egy nap. Van benne munka is, szórakozás is, pörgés is, lazítás is. Család-idő, Mi-idő, Én-idő. Igazi Slow Life. Erről, mármint a Slow (and Simple) Living-ről fog szólni a következő bejegyzés.

 

2021. április

(A bejegyzést a húsvéti menü fotóival illusztráltam. A kalács nagyon nem úgy néz ki, ahogyan elképzeltem, viszont finom, fahéjas-mazsolás lett. A töltött tojást pedig a recepttől eltérő módon megszórtam sajttal, szedtem hozzá a kertből egy kis snidlinget {előbújt a felszántott részen a tavasz ültetett metélőhagyma!}, és megsütöttem. Isteni lett!)