Múlt héten már nem ment a klasszikus Réka Tour, viszont olyan sokfelé jártam és sok programon vettem részt, hogy néha csak kapkodtam a fejem.
Például háromszor jártam Nagymaroson és háromszor ettem lángost ugyanabban a lángosozóban. Nem ott, ahol eddig szoktam, a komp-pénztár mellett, hanem vele szemben, a fenti járda mentén. Nagyon finom, puha tészta, sok fokhagyma, sok sajt, csak ajánlani tudom!
Legelőször egyedül vágtam neki az útnak, mert meleg volt, de a lányom, akivel elvileg anya-lánya napot beszéltünk meg, úgy döntött, inkább délig alszik. Így az anya a lánya nélkül indult útnak a kis pirossal, a lángoshoz limonádét ivott a Piknik Manufaktúrában, aztán kifeküdt a partra és csak feküdt, feküdt, és ezen kívül nem sokat csinált. Ha nagyon felhevült, lehűtötte magát a Dunában, aztán tovább napozott.
Másnapra igazából teljesen más volt a terv, és reggel még fogalmam sem volt arról, hogy estére ismét Nagymaroson kötök ki. Eredetileg egy ismerősömmel azt beszéltük meg, hogy Vácott megeszünk egy fagyit és beszélgetünk. Aztán kiderült, hogy a Kurultajról visszatérve haza kell fuvaroznia idős íjász barátját. Bejöttek értem Nógrádra egy lakóautónak átalakított kisbusszal. A váci komphoz két perccel az indulás előtt értünk, így a váci fagyiról lemaradtunk, de lett helyette fagyizás Tahitótfaluban. Aztán irány Dunabogdány, ahol kitettük az öreg íjászt halomnyi holmijával együtt.
Innentől fogva a napot mintha sorozatos furcsa „véletlenek” irányították volna. Már majdnem eljutottunk a tahi hídig, amikor egy telefon miatt félreálltunk. Ezután hívtak, hogy valamit ottfelejtettünk Dunabogdányban. Irány vissza. Mi lenne, ha hazafelé nem is Tahi-Vác között kelnénk át a komppal, hanem a Visegrádi révnél? Már Szentgyörgypusztánál jártunk, amikor az ismerősömnek eszébe jutott, hogy egy barátja mesélt neki egy kedves közeli pilisi faluról. Csak nem Pilisszentlászló, ahol az anyukám párjának volt évtizedekig a nyaralója? De! Nem nézzük meg? Miért is ne?
Másnap csak délutánra-estére jutott kiruccanás, méghozzá Diósjenőre, ott is a kedvenc helyemre, a Boróka Házba. Végh József helytörténész előadására érkezett az esemény-meghívás. A közönségben ott ültek régi helyi öregek, egy nemzetközi önkéntes csapat tagjai (nekik angolra fordított egy lány), illetve a Borókás hölgyek. Nagyon sok érdekességet tudtunk meg Józsi bácsitól a falu, a szomszédos falu, Nógrád illetve a környék történelméről. Például hogy milyen csoda segítette meg a Jenei tónál Marcus Aureliust a rá támadó germán törzsek ellen, hogy Horthy Miklós fia járt Jenőn, Széchenyi István pedig a Nógrádi Várban, és hogy miért kellett elhagynia az összes lakónak a falut három hónapra a 2. Világháború alatt. Az előadás után a konyhában ettünk-ittunk, és az idősek meséltek arról, milyen is volt az élet a faluban régen.
Ha már meghiúsult hétfőn az anya-lánya napunk Csillaggal, csütörtökön lányként vettem részt egy ilyenen. Anyukám, azaz mindenki Nagymamija végre el tudott a párja mellől szakadni pár órára, invitált, hogy ruccanjunk el Vácra. A napot egy közös fagyizással kezdtük az Adriában. Aztán azt javasolta, hogy menjünk el kettesben a strandra. Mondom, Anyu, hűs, szeles és borult idő ígérkezik. Nem baj, attól még menjünk. Mentünk, bár a fentiek miatt a vízben nem sokat tartózkodtunk, inkább a parton süttettük a hasunkat a felhők mögül néha előbújó nappal. Aztán megebédeltünk a sétálóutcán egy olyan kajáldában, ami elsőre nem túl sok jót ígért, a hely zajos volt, az ott dolgozók meglehetősen bunkók, az ennivaló viszont nagyon finom. Én borsófőzeléket ettem rántott sajttal, hozzá narancslé. Aztán csak sétáltunk, vásároltunk, dumáltunk. Látjátok, ez is amolyan semmi különös nap, mégis tök jó volt végre az unokák közbeszólása és telefoncsörgések nélkül beszélgetni az anyukámmal.
Augusztus 20-ra egyvalamit tudtam biztosan, hogy nem nézem meg azt a … (ide képzeljen minden olvasóm egy vagy több csúnya szavas jelzőt) felvonulást az Andrássyn, sem a tűzijátékot. Ellenben utánajártam, milyen program ígérkezik a Dunakanyarban. Augusztusi Piknik Vásár! Nagymaros és lángos harmadjára is. Mellé ezúttal bodzaszörpöt ittam, és még az ebéd előtt elnyaltam egy fagyit a Sakura cukrászdában.
A Piknik Manufaktúra tele volt szuper kézműves dolgokkal, és jó arcokkal, amolyan Réka-stílusú mai hippikkel. Az első, akit megpillantottam, régi barátném, Emőke volt, Rainbow-s társainak inkább Zebra, a tevékenységére árulkodó neve pedig Dzsemő. Ő ugyanis gyógynövényeket gyűjt a környéken, majd azokból lekvárokat, szörpöket, pesztókat készít. Mellé telepedtem le, kibeszéltünk egymásnak az életünket, rájöttünk, hogy nem leszünk már fiatalabbak, de az élet attól még szép.
És még nem ért véget a nap. A vonatról Nógrádon leszállva nem hazafelé vettem az utat, hanem a kocsma felé. Rutinos olvasóim tudják, hogy nem alkoholizálni, hanem pingpongozni. Rendkívül jó páros meccseket játszottunk, talán egyet veszítettem, a többiben nyertem. Három órán keresztül egyfolytában pattogtattam a labdát. A hangulatot retró Dolly Roll slágerek alapozták meg. Ott volt Feri, Tibi, Jani és egy új srác, Ádám is, aki közölte, hogy nem is tud pingpongozni, pedig de is.
Szombaton Budapest felé vettem az irányt, méghozzá Pannival, aki Csillag barátnője. Együtt felmentünk a Budai Várba a Mesterségek Ünnepére, ami végre ingyenes volt idén. Utoljára háromgyerekes anyukaként jártam ott, ami ugyebár nem tegnap volt. A régi alkalmakhoz képest más helyen rendezték meg, emlékeim szerint a szokásosnál jóval kevesebb árussal és látogatóval, de legalább megrendezték. Pannival régi népi gyerekjátékokat próbáltunk ki, és belecsöppentünk Csík János koncertjének a végébe.
A Bécsi kapunál léptünk be, bejártuk a Kapisztrán teret, a Szentháromság teret, eljutottunk a Mátyás templomig és a Halászbástyáig. Az árak és a hosszú sorok miatt természetesen nem a várban ettünk, hanem lent a Batthyány téren egy étkezdében, életemben először sajtos és brokkolis gratint fűszeres burgonyával. A Margit híd lábánál vettük meg a fagyinkat, amivel átsétáltunk a hídon Pestre.
Három óra gyaloglás után négy óra tombolás várt ránk. Az ünnepi programsorozat keretében ugyanis ingyenes koncerteket tartottak a Műegyetem rakparton. Köztük Ákos is fellépett! Anno Csillag tett nekem egy felelőtlen ígéretet. Ő ugyanis eléggé szokta szidni Ákost, mikor őt hallgatom, és ez elég gyakran fordul elő, így Csillag szájából is elég gyakran hangzik el a „szar” szó. Megkérdeztem egyszer, hogy azért ha lenne lehetősége egy ingyenes Ákos koncertre, elmenne-e. Igent mondott. Most bevasaltam rajta az ígéretét.
Gyerekestül mentem a rakpartra, méghozzá öttel, de ebből csak három volt saját, kettő „lízingelt”, Panni, a barátnő, és Frida, a mostohatestvér, de ez a szó annyira csúnya, hogy a gyerekek egyszerűen csak testvérként tekintenek rá, én meg pót-lányomként. Virág és Kende is részt vett a koncerteken, de tőlünk jóval hátrébb, a 3. kivetítőnél. Mi először kb. a 20., aztán a 15., végül a 10. sorig furakodtunk előre.
Az első fellépő Horváth Tamás volt, akiről én azt hittem, hogy csak egyetlen számát ismerem, aztán kiderült, hogy az előadott dalok kb. fele ismerős. Itt már dalolgattunk, táncikáltunk. A végén játszották el a legnagyobb slágert, a Meggyfát. A lányok szerint a Halott Pénz csinálta a legjobb bulit. Persze, mert nekik az összes számukat kívülről fújják, úgyhogy ment a tombolás ezerrel, végig énekléssel.
Legvégén lépett fel Ákos, ekkorra a három kisebb már úgy elfáradt, hogy a földre ültek le. Mi nagyobbak viszont folyamatosan buliztunk. Igen, még az Ákost állandóan fikázó Csillag és Tündér is. Énekeltünk, kiabáltunk, sikítottunk. Ugráltunk, tapsoltunk, táncoltunk. Megvolt a turbó vádli- és combedzés, a hangomból gyakorlatilag nem maradt semmi, de nagyon megérte!
A végén hátramentünk Kendéékhez, ahol ő az iskolatársaival bulizott. Rengeteget röhögtünk, különösen azon, hogy Álmos szerzett a lányoknak több száz (!!!) karkötőt. Ezeket egyrészt felvették, amivel úgy néztek ki, mintha be lenne gipszelve a karjuk, másrészt a rakparton hazafelé sétálva random embereknek osztogattuk őket, közben sokat nevetve.
Ezen a héten az volt az egyik legjobb a sok program mellett, hogy szinte mindig házon kívül ettem, így alig kellett főznöm. Bezzeg a házavatómra annál többet. Az annyira jó és tartalmas volt, életem egyik meghatározó összejövetele, hogy róla egy külön bejegyzés fog szólni.
2021. augusztus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése