Mottók

Az anyukám a blogom egyik lelkes olvasója, sőt lektora. Miss Lectorusnak szoktam hívni, mert ő javítja ki az esetleges elütéseimet, nyelvhelyességi hibáimat. Abszolút tudok amúgy helyesen írni, de néha olyan gyorsan gépelek, aztán figyelmetlenül olvasom át a szöveget, hogy óhatatlanul is becsúszik egy-egy tévedés. Szóval anyukám szelíden figyelmeztetett, hogy nem kellene minden bejegyzésemben a sportról írni, mert lehet, hogy már kicsit unalmas az olvasóknak. De hát mit tegyek, ha ez határozza meg most a napjaimat? „Réka útja” a cím, és a vakációban most ez sokkal hangsúlyosabban az én utam.

Most, hogy szünidő van, az íráson van még nagy hangsúly, de akkor most írjak az írásról? Oké, de csak röviden. Minden nap felrakok egy-egy írást, novellát vagy részletet az új blogomra, a HerStory-ra. Tök jó átolvasni ezeket a régebbi, sokszor 8-10-15 vagy még több éves írásokat. Az egész új blog-téma úgy kezdődött, hogy a könyvkiadásról olvastam, beszélgettem vagy csak gondolkoztam, már nem is emlékszem. Ez az, amit már eléggé elengedtem magamban, mert kiadóhoz bekerülni elég esélytelennek tűnik (volt rá próbálkozás), a magánkiadáshoz pedig pénz kell, amit, ha akad, most inkább a házba fektetnék. Viszont itt gyűltek a fiktív írások a gépemen évtizedeken át, és szerettem volna, hogy a saját témákon kívül ezek is eljuthassanak valahogy az olvasókhoz. Talán az „Intuitív írás challenge” adta meg erre a végső lökést. Az új blog gondolata és címe kb. öt perc alatt megvolt, a dizájn is nagyon hamar. Teljesen tudatosan alkalmaztam a tőlem megszokottól eltérő színeket, formátumot, betűtípust (ami a régi írógépek betűihez hasonlít).

Úgy döntöttem, most átnézem és röviden kielemzem a blog (Mármint a Réka útja) mottójául szolgáló kilenc szót.

BOLDOGSÁG – Hmmm, azt hiszem, igen. Mármint boldog ember vagyok. Alapvetően elégedett, optimista, lelkes. Ugye az alapképlet Petőfi óta ismert, „Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem”. Én is megalkottam a magam alap-tételét, miszerint Boldogság = Szabadság + Szeretet/Szerelem

SZABADSÁG – Erről nemrégiben írtam ide a blogra, most csak kiegészítem. A szabadság, azaz amit tényleg legbelülről úgy élek meg, most nagyon hangsúlyosan megvan az életemben. Egyre kevésbé foglalkozom a külvilág véleményével, szabadság itt élni vidéken, a Börzsönyben, most is kint ülök a teraszon, írom ezt a bejegyzést, a nap hol süt, hol elborul az ég, néha esik az eső, előttem röpködnek el a rigók, egy mókus mogyorót rágcsál a bokor tetején, ők is szabadok. Egyre kevesebbet függök másoktól (teljes függetlenség szerintem nem is létezik), jobban szárnyalok.

SZERELEM – Nos, ez itt a legkritikusabb pont az életemben. Azaz jelenleg semennyire sincs. Vagyis: nincs tárgya, alanya, de… A szívemben valahogy ott van egy egyre nagyobb mértékű szeretetteljes érzés, amit kisugárzok a világba. Egyik kedves barátnőm fogalmazta meg úgy nemrég magáról: „Én nem szerelmes vagyok, én A SZERELEM vagyok!”  

TUDATOSSÁG – A szabadság-érzetemmel egyenes arányban növekszik. Lehet, hogy a kettő között tényleg van összefüggés? Egymásra hatnak, gerjesztik?

Régebben nekem a tudatosságot a spirituális könyvek, a táltos dobolások, tanfolyamok, stb. jelentették. Nyilván jó eszközök lehetnek ezek, de a belső utat senki sem spórolhatja meg. Nem hiszem (de cáfoljatok meg, ha tudtok), hogy meg lehet világosodni egy könyv vagy előadás vagy mester, stb. hatására. Manapság sokkal eszköztelenebb vagyok, magammal beszélgetek, írok, gondolkozok, és ezeket sokkal célravezetőbbnek érzem a tudatosság útján, mint eddig bármit.

Nézegettem a régi jó fesztiváljaimat, Everness, Gyüttment, Kurultaj, most rá is érnék, pénzem is lenne, elmenjek-e valamelyikre. De valahogy egyiknél sem éreztem, hogy ott lenne a helyem.

TERMÉSZET – Keveset járok kirándulni. L Lehet, hogy a börzsönyi maci riasztott el, azóta vadmacskát is filmeztek itt vadkamerával, de valahogy tök egyedül nincs kedvem, mondjuk ki egyszerűen, nem merek útnak indulni. Túratársakat pedig nem lelek, valljuk be, annyira aktívan nem is keresek. Vannak túrázós közösségek, aki napi 40-50 km-t nyomnak le, és többezres szinteket teljesítenek, ez nekem túl brutál. Vagy vannak a kirándulgató, többnyire nyugdíjas csoportok, ez meg számomra nem jelentene se kihívást, se közösséget. Ha idősebb leszek, szerintem biztosan be fogok lépni egy ilyen klubba, de nekem azért most nem jelentene túl nagy megerőltetés egy Nógrád-Királyrét szakasz.

Mivel most nagyon őszinte hangulatban vagyok, bevallom, hogy jelenleg a kert sem jelent túl nagy kihívást. Sőt, egész egyszerűen demotiváltnak érzem magamat az utóbbi napokban. Locsolni nem kell, mert ha pont úgy érzem, hogy kezd száraz lenni a föld, mindig jön kisebb-nagyobb eső, hogy ne szomjazzanak a növények. Érik a cukkini, mini a padlizsán, a magas-ágyásban burjánzik a paradicsom és a paprika, és hurrá, végre-valahára növekszenek-érnek a terméseik is. Jelenleg annyi a kertészkedés, hogy behozom kintről a kajába való petrezselymet vagy bazsalikomot.

A természettel való kapcsolatomat az utóbbi napokban azonban főleg az jellemzi, hogy a teraszon beülök a rattan-fotelbe, elnyúlok a kanapén, vagy elfekszem a diófák alá a függőágyban, merengek, zenét hallgatok vagy a természet hangjait, és sokszor be is alszom. Ennyit még felnőtt életem során nem pihentem soha.

EGÉSZSÉG – Ez az, ami a sport téma (is), ami untatja az olvasókat, tehát a lényeg, hogy tök egészségesnek érzem magamat. Viszont lett egy új, ezúttal kicsit karakteresebb olvasószemüvegem, mert a szemem megint romlott három év alatt egy fél dioptriát. L

KÖZÖSSÉG – Suli ugye most nincs, habár lájtosan azért tartom a kapcsolatot a kollégákkal, tanítványokkal. Amikor a faluban elvétve találkozom egy-egy diákkal, mindig nagy az öröm, meg az osztálycsoportban is néha zajlik a csevej. Tegnapelőtt két volt nyolcadikos lány meg is látogatott otthonomban. Náluk ez már rutin, tavaly is voltak itt, tavalyelőtt is még a Hajnalka utcában. Én szeretem, hogy szeretettel és bizalommal vannak irányomban. Más gyerekközösség most nem is jellemző nálam, mert az öt gyerekem jelenleg négyfelé van. Csillag jön-megy, néha feltűnik a színen, aztán odébbáll, a többieket másfél hete nem láttam.

Viszont végre megint volt női kör! Épp tegnap. Ezúttal nem a jenei Boróka házban, hanem Nógrádon jurtában. Hű, de jó volt megint összejönni, csajos témákról beszélgetni. Ismét megállapítottuk, hogy ezt sokkal, de sokkal gyakrabban kellene. Nagyon elfogadó, nyitott és támogató az itteni női közösség!

Ami még hangsúlyos, az az összetartó és nagyon vidám almáskerti közösség, akikkel egyaránt virágzik az élet az online térben, illetve valakivel mindig találkozom az utcán, séta, futás, kerékpározás (jaj, erről nem szabad írnom!) közben. Egyre többen vesznek nyaralót, egyre többen költöznek ki állandóra, mire kezdeném megismerni a régieket, mindig találkozom új arcokkal, és ez tök jó.

HAGYOMÁNY – Hűha! A nagy népies Réka mintha ettől távolodott volna el leginkább. Nem olvasok népmesét, sőt, semmilyen mesét, mert mostanra a legkisebbek is leszoktak már róla. Táncházban tavaly voltam utoljára, a táltosos-dobolós köröktől jó régóta eltávolodtam. Nem kézműveskedek semmit, megteszik azt helyettem a gyerekeim bőven. Mi a csudával ápolom-éltetem én most a hagyományokat? Erről szólhat majd egy bejegyzés később.

OTTHON – Direkt cseréltem fel a sorrendet és hagytam ezt a végére! Végül, de nagyon nem legutolsó sorban:

A mai napon, augusztus 5-én pont került minden hivatalos dologra, és én háztulajdonos lettem! 47 év álmodozás és várakozás után enyém az almáskerti otthon!!! „Alig hitted, hogy egyszer ez is eljöhet még…” Ezt hallgattam útközben, persze Ákos, és illik az életembe, mint szinte az összes dalszövege.

2021. augusztus