Őszi kert

A kert, bevallom, az utóbbi időkben némileg parkolópályára került nálam. Semmi különöset nem csináltam benne az alkalmankénti locsoláson, a száraz növényi részek eltávolításán, valamint a termések betakarításán kívül. Egyszerűen csak élveztem a kert adta örömöket, a teraszt vagy a függőágyat.

Ezért úgy gondoltam, most csak egy képriportot hozok nektek az egyre ősziesebb kertből. A fák levelei sárgulnak, hullani kezdtek. Az avar egyelőre még csak vékony réteget képez a füvön. 

A sziklakert növényeinek kb. a fele maradt meg. Amikor kaptam őket Esztertől, azt javasolta, hogy némi locsoláson kívül ne nagyon csináljak velük semmit; majd megmutatkozik, melyikük él itt túl, melyik érzi magát jól nálunk. 

Annyi a változás, hogy a Manó Műhely kerámiáit szúrtuk itt le. Ezekből még mutatok néhányat. Az alábbiak a fák tövét díszítik. 

A kisebb ágyások is kaptak dísznek egy-egy gombát, pillangót vagy virágot. 

Az újonnan létesített virágágyásban sokáig nem történt semmi. Aztán egyszer csak bezöldült, de rá kellett jöjjek, hogy a nagy része gyom.

Amikor ezeket kiszedtem, elkezdett nőni, majd virágozni néhány szépség. 

Szeptemberre pedig végre kinyílt az egyetlen darab napraforgó. Jobb későn, mint soha. 

Az új magaságyásokban termett némi paprika és paradicsom. 

Jó érzés volt kilépni az ajtón, és a magam termesztette-szedte zöldséget leszedni, megenni.

Mindig volt a tálban többféle paprika, paradicsom, cukkini, néha bab is.

Ami nálunk nem terem meg, azt begyűjtjük Almáskertből. Alma, szilva bőven található az elhagyott kertekben. Az utcára kinyúló ágakról szedett, földre potyogott gyümöcsökkel megtöltjük a kosarunkat.

Virágokat folyamatosan szedek a kertből is, rétről is. Szeretem a vadvirág-csokrokat a kerámia-vázákban. 

Virágok a teraszon is pompáznak. A muskátli gyakorlatilag hónapok óta folyamatosan virágzik. Most még bírja a reggeli hűvösöket ( ma pl. 7 fok volt nálunk), később majd beviszem a házba áttelelni. 

A Manó Műhelyből madárfürdőt is kaptunk. Jó érzés a tudat, hogy nálunk még az aszályos időben is mindig van innivalója a madaraknak. 

Máshová is kerültek kerámiák. Például mécsestartók vagy bábuk.

Isten hozott! Ez áll azon a patchwork-technikával varrott ajtódíszen, amit Éva nénitől kaptam.

A cserepeken lévő feliratokat már barátnőmnől, Veronikától (Színnel-Szívvel Műhely) rendeltem. Egyelőre az ablakban várakoznak arra, hogy később felkerüljenek a kerítésre. Aki a kapun belép, azt az "Isten hozott" felirat fogadja majd, aki pedig távozik tőlünk, azt az "Isten áldjon!". Régóta vágytam már ilyenekre, kívül Nap, belül Hold-dísszel. 

Végezetül egy újdonság, ami már a házon belülre kerül. Új tükröt vettem az előszobába. Ez is régi ablakkeretből lett kialakítva, mint "kistestvére", ami már fent lóg a fürdőben. Egyelőre az iskolában várja, hogy hazafuvarozzam, ezzel cserélem le a régi ezüstös keretűt, ami igazából Virágé, és az új albérletükben lesz helye. 

A kellemesen meleg indián-nyárnak, pláne a strand-szezonnak immáron vége, a reggelek hűvösek, a nap sem süt már annyira erősen. Reggel már elkél a pulcsi vagy kardigán, a szandál helyett is többször zárt cipőt húzok. A kerékpározás közben reggel hideg a kormány a kezünknek, a szél jó hűsen fúj szembe. Eljött az igazi ősz.

A következő bejegyzések már inkább a benti térről, még inkább a bennem zajló folyamatokról fognak szólni. Mert hogy a fókusz egyre inkább magamon és az emberi viszonyokon van most. Barátság és ismerkedés, új kapcsolódások, ezt hozta a szeptember. 

2021. szeptember