Eseménydús hétvégék

Holnap Szent Mihály napja. Nagy forduló az évben, a hagyomány szerint az igazi ősz kezdete. Nálunk Nógrádon a nyári időszakot a szüret zárta le, erről majd külön teszek fel egy bejegyzést. Most azonban inkább az előző, eseménydús hétvégéről számolok be nektek röviden.

Mert hogy nálunk mindig történik valami. Csöppet sem unalmas számomra a falusi élet; vagy itt van valamilyen program, vagy én megyek egy valamilyen programra. Ezúttal táncházba illetve nyílt napra.

Több mint egy éve nem voltam úgy igazán táncolni. Korábban elkezdtem járni az Eötvös 10-be a Tázlóra, ami igazából egy moldvai táncház, tánctanítással, mini-koncertekkel, közös énekléssel. Ezután, ismert okok miatt, hosszú szünet következett. Most indult újra az őszi idény, gondoltam, lenézek és táncolok egy kicsit (vagy sokat).

Pont a tánctanítás végére értem oda, így a nagy táncházba épp be tudtam kapcsolódni. Rájöttem, hogy én vagy ismerem a moldvai táncok jó részét, vagy ha nem is, annyira egyszerűek a lépések, hogy rögvest meg tudom őket tanulni. Elég csak kiszemelnem magamnak egy olyat a körben, aki ismeri az aktuális táncot, és a következő ütemnél már megy is, mint a karikacsapás. Volt egy vicces élmény is: mivel a nagy körből hirtelen kivált egy kisebb kör, valahogy úgy alakult, hogy az egyik táncnál én lettem a felvezető. Úgy, hogy fogalmam sem volt róla, hogy kell járni. J Ráhangolódtam a ritmusra, a dallamra, figyeltem a többieket, és már jártam is.  

Összességében azonban nem teljesen pozitív élmény volt most számomra ez a táncház. Ugyanis hiába a körtáncok jellemzőek a moldvaira, most elég sok páros tánc volt. Én meg mindegyik alatt szépen üldögéltem oldalt és „petrezselymet árultam”. És nem azért, mert annyival több volt a nő, mint a férfi. Ez ugyanis egy olyan táncház, ahol majdnem egyforma szokott lenni a nők és férfiak aránya. Legutóbb, mikor ott jártam, többször is felkértek számomra ismeretlen emberek. Most azonban, ki tudja miért, nem akart táncpartnerem. Nemcsak nekem, más, egyedül érkezett lányoknak-asszonyoknak sem. Így hamar el is jöttem, végiggyalogoltam az utat az éjszakában az Oktogontól a körúton a Váci úton át a Dózsa György útig, és bent aludtam anyukámnál, ahonnan másnap Abára vezetett az utam a „kis”lányokkal.

Még mielőtt azonban a Nyílt Napról írnék, pár szó a tánc-témáról. Életem egyik célja, hogy találjak magamnak egy olyan férfit, aki a táncpartnerem tudna lenni. Ideális esetben ez a férfi a társam is volna, de én már azzal is megelégednék, ha „csak” tudunk, sőt, jól tudunk együtt táncolni. Nekem már a körtáncban is elég vacak érzés, amikor olyan férfiak mellett-között állok, akik nem tudnak jól táncolni. Van a tétova, bénázó, botladozó lábú, és van, aki túl erőteljes, szétszorongatja a kezemet, taszigál, stb. A jó táncos férfi erős és határozott, de nem erőszakos és uralkodó.

Életem során eddig volt 5 párom, közülük 4 nem tudott és nem is szeretett táncolni. Egy ugyan szeretett, de nagyon nem tudott, lelkes volt, ám iszonyatosan rossz ritmusérzékkel rendelkezett, így rendre letaposta a lábam. Visszasírom életem két legjobb táncát. Az egyiket Széplakon éltem át, egy 50 körüli férfi volt a partnerem, a másik meg épp itt az Eötvös 10-ben történt, egy 25 körüli fiatalemberrel. Mindkettő a lehető legjobban vezetett, nekem gyakorlatilag csak bele kellett simulnom a mozdulataikba, ráállni az ő lendületükre, hagynom magamat sodortatni az eseményekkel. Ezt az élményt keresem azóta is!

Akkor hát jöjjön a nyílt nap, amin immáron ötödjére vettem részt az abai Atilla Király Gimnáziumban (Kendével valamilyen rejtélyes oknál fogva dupláztunk). Legelőször hét évvel ezelőtt, amiről akkor a blogon is beszámoltam: https://rekautja.wordpress.com/2014/11/30/nyilt-nap-aban-atilla-kiraly-gimnazium/

Most igazából a negyedik, ebben a tanévben felvételiző gyermekemet, Tündért kísértem el, de Kincső is velünk jött kíváncsiskodni. Bár ő ugyebár cukrász akar lenni, de én titkon azért bízom benne, hogy mielőtt szakmát szerez, ő is Abára fog majd járni. Csillag és Kende ott maradtak a kollégiumban a hétvégére. Először azt hittem, a lányom is énekelni fog, mert dalcímeket várt tőlem ihletként, de kiderült, hogy nem. Aztán úgy volt, hogy a fiam is fellép a táncosokkal, de aztán páratlanul voltak, így mégsem. Mindegy, a lényeg, hogy ott találkoztunk velük. Hab a tortán, hogy Virág is lelátogatott régi iskolájába, így megint együtt volt az ötös-fogat.

És nemcsak ők. Barátnőm, Ildi vitt le minket kocsival, hiszen az ő lánya, Boró is Abára készül. Barátunk, Csaba is ott volt Áron fiával, aki szintén oda szeretne felvételizni. A nap végén tőlük is, és persze Tündértől is megkérdeztem: Milyen benyomásokat szereztek? Tetszett, jönnének ide? A választ természetesen egyértelmű „Igen!” volt.

Én ide tényleg hazatérek, bár távol élő szülőként sajnos nincs lehetőségem túlzottan bekapcsolódni az itteni közösségi életbe. A program a szokásos menetrend szerint zajlott, de, bár már ötödszörre hallgattam végig Igi bát meg a tanárok bemutatkozását, számomra mégsem volt unalmas. A gyerekeim ezalatt inkább tengóztak vagy csocsóztak. A beszédek között diákokat hallhattunk énekelni, zenélni, novellát felolvasni vagy láttunk legényest járni. Korábbi fotókat is vetítettek a különböző eseményekről, amelyeken néha Kende vagy Csillag is feltűnt. A szünetben az egyik teremben szülők és diákok kínáltak maguk készítette süteményt vagy kézműves alkotásokat.

A nap fénypontja, mint mindig, az volt, amikor átsétálunk a kollégiumba (bocsánat: ifjúsági szálló). Itt kemencében sült pogácsával kínáltak minket, aztán dalok következtek. Csillag két osztálytársa Palya Bea „Szabadon”-ját adta elő, három másik lány pedig a Brazilok című film dalát, a „Hajnaltájt”-t énekelte, gitározta, hegedülte. Azt sajnos nem tudom, hogy a néptáncosok melyik tájegység táncát adták elő, de eszméletlenül profik voltak. Próbáltam elfogulatlanul hallgatni-nézni őket, de tényleg nagyon tetszett mindegyik előadás. A végén az össztáncba természetesen én is beálltam az „Ördög útjá”-t járni.

Legközelebb pedig majd a szüreti felvonulásról, bálról, programokról írok (ahol rengeteget táncoltam!), amit megelőzött egy sportnap és lezárt egy társasjáték-parti.

2021. szeptember