Becsengettek

Bizony, elkezdődött az iskola, még akkor is, ha én nem fogok az iskolatáskás, ünneplős gyerekeimről fotókat posztolni (jelzem, nem is hagynák). Csillag és Kende beköltözött a kollégiumba.

A fiam a vakáció lezárásaként az abai néptánc-csoporttal Erdélyben töltött néhány napot.

A gyerekeknek tegnap nyílott meg a tanév, de mi tanárok már az ünnepi hosszú hétvége után elkezdtük a munkát. Ez számunkra igencsak dolgos időszak, amely során előkészítjük az iskolát és a tanévet.

Értekeztünk többször is, nagyobb és kisebb körben egyaránt tartottunk megbeszéléseket. Átbeszéltük az éves munkatervet, és kitaláltuk, milyen jó kis programokkal gazdagítjuk az előttünk álló tanévet. Mivel öko-iskola leszünk, a környezettudatosság és természetvédelem az eddiginél is nagyobb hangsúlyt fog kapni. Lesz itt minden, fenntarthatósági témahét, állatok világnapja, madarak és fák napja, víz világnapja, papírgyűjtés, „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” programsorozat, hogy csak néhányat említsek.

A mi termünk eddig nem volt valami szép, hiába próbálkoztam némi csinosítgatással az elmúlt két év során, az inkább csak tűzoltásra volt jó. Mostanra azonban szinte teljesen megújult minden. A terem új laminált padlót kapott, amit apukák és diákok raktak le társadalmi munkában. Az egyik anyuka kimosta és szépen kivasalta a függönyöket. A fiúk segítettek őket felrakni a helyükre.

Ha már megújulás, ideje volt az ősrégi bútorokat is lecserélni. Amikor ennek a megoldásán gondolkoztam, szembejött velem egy hirdetés a helyi csoportban. Két egyforma cseresznyeszínű polcot kínáltak eladásra. Rögtön meg is vettem őket a saját pénzemből, és kiraktam a rozzant szekrényeinket.

A polcba egységes dobozok illenek (rajz-technika cuccoknak), ezeket az egyik anyuka vásárolta meg. Kicsit elszámítottuk magunkat, mert fél centivel magasabbak lettek, mint a polc. Néhány lelkes diákom azonban bejött, és méretre vagdosták őket.

Az egyik családtól szép komódot kaptunk ajándékba, ebbe kerültek a poharak, tisztasági dolgok, könyvek, mappák, írószerek. A lányok bejöttek termet rendezni, faliújságot szépíteni. Látjátok, milyen lelkes és szorgos diákok járnak ide, hasonlóan támogató szülőkkel?

Nemcsak a terem, hanem az egész iskola is megújult. Az aula új burkolatot kapott, amit öt színes olimpiai karika díszít. Mi ugyanis olimpiai iskola vagyunk, hiszen névadónk Hesz Mihály kajak-bajnok. Ha már sport, akkor a szekrények fölé az idei tokiói olimpián érmet szerzett magyar sportolók fotói kerültek.

Hagyománnyá kezd válni nálunk, hogy a tanárok egy csapatépítő napon hangolódnak rá az új tanévre. Tavaly sárkányhajóztunk, Szobtól eveztünk le Verőcéig. Idén Drégely várához kirándultunk. Vonattal utaztunk el Sáfár-kútig. Onnan egy két és fél kilométeres meredek út visz felfelé a hegytetőre. 

Barbival nekivágtuk, és lendületes tempóban nyomtuk végig a menet élén. (Állítom, hogy ez a rendszeres futásnak köszönhető. Ezt csak azért írom le, hogy anyukám ideges legyen. J Bocsi, Nagymami! Erről amúgy majd fog egy külön bejegyzés is szólni, tudom, hogy te aztán nagyon várod már! J)

Felérve a hegyre bemásztunk a várba, a romok közé. Miután megcsodáltuk a kilátást, énekeltünk egyet körben. Hogy mit, arra később még visszatérek. Aztán lefelé is megtettünk a 2,5 km-t, majd további 3-at sétáltunk Drégelypalánk faluba. Ott a Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központban már vártak minket. Tárlatvezetés előtt rögtön néhány doboz pizza, én brokkolis-babos-hagymásat ettem. Miután tele lett a hasunk, megtekintettünk kettő filmet, egyiket a vár történetéről, a másikat Szondiról és a híres csatáról. Aztán körbevezettek minket a tájházban és a régészeti leletek között. A végén pedig még pénzt is verhettünk.

Szóval hogy minek is énekelgettünk mi Drégely várában? Az is viszonylag új hagyomány nálunk, hogy mi tanárok a különböző iskolai rendezvényeken elénekelünk egy-egy dalt, gitárkísérettel. Idén a „Gyermekember” című dallal köszöntöttük a kis elsősöket, ami a Tarzan rajzfilm betétdala, és most tudtam meg, hogy Ákos énekli! (Az eredetit meg Phil Collins.) A végén mutattam a szemben ülő-álló gyerekeknek, hogy „Taps!”, így a dal végét ütemes tapsviharban adtuk elő. Hesz Mihály utána üzenetben megdicsért, hogy milyen csinos voltam és szépen énekeltem! :)

Az öko-téma első lépcsőfoka, hogy a diákok jó része Almáskertbe kirándult ma. Itt lakik Máté (tőlünk kb. 5 percre), akinek több hektáros gyümölcsöse van, ahol szilvát, szőlőt, ribizlit és szedret termeszt. Most szederszedésre hívta a gyerekeket. Jó volt úgy kisétálni Almáskertbe, mintha némileg hazavezetném a tanítványokat. (Kizárólag az én gyerekeim járnak innen be a suliba.)

A gyerekek kis kosarakba, vödrökbe, dobozokba, zacskókba szedték a finom gyümölcsöt, amiket aztán ráadásként még szilvával is megtömhettek. Megkóstolhattuk Máté isteni szederlekvárját, a tanárok pedig fekete-ribizlis pálinkát kaptak tőle ajándékba. Ezúton is köszönjük a szíveslátást!

Innentől kezdve ugyan a tanulásé a főszerep, de ha bármilyen érdekes programunk lesz, arról szívesen beszámolok nektek. Hogy lássátok, attól még, hogy már nem otthon tanulás zajlik nálunk, nagyon is változatos és vidám az életünk.

2021. szeptember