Jóga és már JÓságok

Habár régi olvasóim azt hihetik, hogy én amolyan nagy jógás vagyok, csak azért, mert a reggeli tornáimba belecsempésztem néhány jógás elemet, mégis tévednek. Tulajdonképpen én még úgy igazából sohasem jógáztam. Nem jártam el jóga-oktatóhoz, nem néztem jógás videókat, stb. Mire azonban leírtam az előző mondatot, rájöttem, hogy mégis. Széplakon volt nekünk asszonykörünk (Mondjuk hol nem? Máriahalmon-Únyon is volt, Most Diósjenőn-Nógrádon-Berkenyén is van.) Ott az egyik falubéli nő jógázott, tartott is nekünk néhány foglalkozást. Ezek után viszont tényleg kimerült annyiban a „jógázásom”, hogy csináltam reggelente néhány légző-gyakorlatot, meg felmentem gyertyába vagy fejenállásba.

Nyár elején történt itt Nógrádon egy fellángolás. Etka anyó egyik tanítványa, Gősi Katka jött volna hozzánk a művházba órákat adni, de ez hamar abba is maradt. Nyáron itt volt a jóga-csoport, jóga-oktató nélkül. J Aztán Berkenyére költözött Karin és Balázs, és ősszel beindult nálunk a jógás élet. Először a tornateremmel próbálkoztunk, végül a berkenyei ház alagsora maradt a befutó. Itt van egy kb. 12 főt befogadni képes jógaterem, ahol aztán mi, a D-N-B háromszögben élők gyűrhetjük, csavarhatjuk a testünket.

Nyújtunk és erősítünk, egyszerre leszünk tőle hajlékonyak és izmosak. Tanultam jó néhány új ászanát is (jóga-póz). Karin órái lágyabbak, nőiesebbek, Balázs a fitt-jógával brutál kifacsar minket, de pont ez a kettősség a jó. Így egyik héten egyikükhöz, másikon másikukhoz járok. Azóta egyébként a reggeli tornáimba még több jóga-elemet csempészek be.

Azért a futás se olyan most, mint mikor elkezdtem. Akkor alig tudtam olyan napszakot találni, amikor ne lett volna egy másodperc alatt iszonyat melegem. Akár kora reggel, akár késő este vágtam neki Almáskertnek, egyből leizzadtam. Most viszont? Huhú! Itt nálunk a Börzsönyben már reggelre mínuszok röpködnek. Fagyott a talaj, az árnyékos helyeken a fű még délelőtt is deres, ezerrel peregnek le a fákról a színes levelek, és látszik az ember lehelete. Amikor ma nekiindultam a dombról, eleinte kifejezetten fáztam, aztán mire a rétre értem, már jól kimelegedtem.

Eleve hogy későn kel a nap és korán sötétedik, valamint dolgozom is, nem úgy, mint a nyári szünetben, kicsit ritkábban és kicsit rövidebb távokat futok. (De persze ez is jobb, mint a semmi.) Például a jógára vagy a pingpongra kocogva jutok el, így két legyet ütök egy csapásra. A rövidnadrágot felváltotta a hosszú, a trikót a pulcsi (kezemre is húzom az ujját), nemsokára pedig eljön a sálas-sapkás futások ideje.

Arra is kíváncsi vagyok, mikor mondom azt a kerékpáros közlekedésre, hogy egyelőre vége, újrakezdés tavasszal. Most még, nehezen, de bírom azért. Ma reggel például jéggé dermedt a kezem a kormányon, a fékhez majd odafagytak az ujjaim. Lehet, hogy itt lenne az ideje a kesztyűnek is? Ha lefelé gurulok a lejtőn, a menetszél tépi a fejem, átsüvít a testemen. Viszont szeretem, mert mindenhová sokkal hamarabb odaérek. Ráadásul javulást fedeztem fel magamon: kevesebbet váltok vissza, jobban bírom az emelkedőket. Azért a Hajnalka vagy Viola utca még mindig túl nagy kihívás számomra, ott tolom a járgányt.

A kosáredzések most sorra maradnak el fogadóóra, őszi szünet és nemzeti ünnep miatt. Remélem, novemberben új lendületet veszünk, mert nagyon szeretem ezt a csapatjátékot is. Ráadásul gyúrnunk kell a tanév végi tanár-diák meccsre is, nehogy nagyot égjünk. Viszont bowlingoztunk egyet a kollégákkal Bánkon (höm-höm, hátulról lettem a harmadik).

Pingpongozni már inkább nem egyszer, hanem kétszer járok le. Fiam közölte, hogy a pingpongozás az nem edzés. Nem-e? Hát én úgy kimelegszem tőle, hogy csuda. Rendesen megfuttatjuk egymást. Közben lekerül rólunk a kabát, de elkél a vastag pulcsi. (Nosztalgiával emlékszem vissza a nyári trikós-shortos meccsekre.) A hűsben kevesebb embernek van kedve játszani, így néha nem párosban, hanem egyéniben ütögetünk. Ezek is nagyon hasznosak, úgy érzem, a reflexeim sokkal gyorsabbak lettek. Nekem csak az ujjaim szoktak fázni az esti szabadtéri edzések közben. Ilyenkor az ember a szünetekben beül a melegbe, megiszik egy üdítőt, és beszélget a többiekkel. 

A múlt hét címszavakban: az egyórás reggeli tornákon kívül futás Almáskertben, pingpongra és jógára, pingpong kétszer, jóga egyszer, kerékpár suliba-faluba-haza, és 21 km-es túra húgommal és a lányokkal a Csóványosra. (Ennek a képeivel illusztráltam ezt a bejegyzést.)

Én már nem is tudnám elképzelni úgy az életemet, hogy ne mozogjak. Mert ez annyira JÓ!

2021. október