Nemcsak a jóga-órák beindulása volt az újdonság az őszi szünet előtti napokban-hetekben. Az október telis-tele volt jobbnál jobb programokkal, melyek összehozták az osztály- és iskola-közösséget, tágították a gyerekek horizontját.
Állatok világnapja. A programokat a DÖK (diák-önkormányzat) szervezte, melynek összekötő-tanára én vagyok. Erre a világnapra kettő módon is előkészültünk. Egyrészt fotópályázatot hirdettünk „Én és a háziállatom” címmel. A gyerekek megkérték a szüleiket, hogy fényképezzék le őket kis (vagy éppen nagy) kedvencükkel. Másrészt plakátokat is kellett a diákoknak készíteniük. Minden osztály kapott egy-egy témát, mint pl. vízi állatok, a sivatag élővilága vagy kihalófélben lévő állatok, és ezekről kellett írniuk, rajzolniuk, képeket és információkat szerezniük. A fényképekből és plakátokból aztán kiállítást rendeztünk a kis-folyosón.
A legjobb talán az állatsimogató volt. Hétfő reggel érkeztek a háziállatok az iskola elé. Kutyák pórázon, macskák hordozóban, papagájok kalitkában, de volt ott hal, teknős és sáska is. A gyerekek megcsodálhatták őket, aki hagyta magát, azt meg is simogathatták. Volt nagy riadalom, mikor az egyik macska kiugrott gazdája kezéből, és pórázostul-nyakörvestül elrohant. A diákok-gyerekek egy csapata üldözőbe vette őt, de a Csurgó-forrásnál nyoma veszett. Alig tudtuk megvigasztalni szegény fiút. Aztán pár nap múlva jött a hír, hogy megkerült a kis csavargó, kettejükről pedig felkerült a faliújságra egy „Meglett!” fotó.
Zene világnapja. A Valahol Európában musical híres betétdalát, a „Zene az kell”-t adtuk elő. Ezúttal nemcsak a tanárok, hanem az egész iskola együtt. Mindenki kapott szöveget, előtte volt ideje énekórán a dallamot betanulni, aztán zengett az ének a suli-udvaron.
Papírgyűjtés. Tavaly elmaradt, idén kettő konténer is érkezett. Az egész faluban már jó előre kihirdettük, fb-on posztoltuk, plakátokon kiragasztottuk, hogy senki se dobja ki a papírhulladékot, hanem tegyen félre a Hesz-nek. Három napig tartott a gyűjtés, hozhattak papírt a szülők a szomszédos településekről, munkahelyükről, autóval, sőt, akár teherautóval is.
Egy napon azonban a diákok szervezetten vonultak körbe Nógrádon. Az osztályok több csapatra osztódtak, nálam a hetedikben például négy, vegyesen lány-fiú csapat indult talicskával meg kézikocsival a falu négy különböző pontjára. Én egy anyukával azt vállaltam, hogy a terepjárójával körbejárjuk Almáskertet, és onnan szedjük össze a papírt. Végül Kincsőék osztálya nyerte meg a papírgyűjtést. Összesen 11 tonna (!!!) papírt gyűjtöttünk!
Szalagavató Aba. Az Atilla Király Gimnáziumban rendhagyó módon nemcsak a Nyílt Napot hozták korábbra, de a szalagavató is a szokásosnál jóval hamarabb került megrendezésre. Kende idén még nem ballag, hiszen ötéves képzésre jár, viszont az ő osztályuk szervezte meg a végzős osztály ünnepségét. Nagymami sok finom muffint készített a fogadásra. A fiamék énekeltek a végzősöknek, először egy érzelmes dalt, az „Ábrándos szép napok”-at, majd a „Különben dühbe jövünk” filmből ismert „Lálálálá” dalt, amit Bud Spencer és Terence Hill ad elő. Kendééké is legalább annyira vicces volt. J
Tökfaragás. A hagyománynak megfelelően ez is egy DÖK-ös rendezvény volt nálunk. A gyerekek hatalmas narancssárga meg zöld tököket hoztak, és ezeket faragták ki. Kettes-hármas csoportok alakultak, de akadtak egyéni alkotók is. Az asztalokat kivittük az aulába, le lettek terítve papírral, hozzájuk jöttek a zacskók a magoknak meg a „trutymának”.
Annyian voltak az önként jelentkezők, hogy nem is fértek el az előtérben, néhányan a folyosóra szorultak. Készültek vigyorgó és rémisztő fejek egyaránt. Ezeket kivittük az iskola elé, és mostantól ők köszöntik az ott elhaladókat, iskolánkba érkezőket.
Futóverseny. Kincső ugye a Sportnapon korosztályában megnyerte az iskolai futóversenyt. Az érmesek először a kistérségi Mezei futóversenyre jutottak el Nagyorosziba. Kincső azt mondta, vacak volt a pálya, előtte esett is az eső, nagyon szenvedett a göröngyös talaj miatt, de így is 6. helyezést ért el. Az ő lánycsapatuk pedig első lett! (Sok egyéni és csapat-helyezés is született.)
Így továbbjuthattak a megyei versenyre Balassagyarmatra. Ott a gáton, az Ipoly folyó mentén kellett a gyerekeknek futni, ezúttal hosszabb távot. Kincső az itteni teljesítményével is elégedetlen volt, pedig a korosztályos lány-csapat a 4. helyen végzett, ami szerintem szuper eredmény. (Más csapataink érmet is szereztek!)
Őszi Osztálykirándulás. Valahogy nem úgy sikerült, ahogy akartam, ahogyan terveztük. Egyáltalán: ezekkel az osztálykirándulásokkal mintha nem lenne túl nagy szerencsénk. Ötödikben ugye volt egy szuper királyréti túránk, de aztán elmaradt a tavaszi kirándulás. Hatodikban megmásztuk együtt a Csóványost, de megint nem juthattunk el a vágyott ottalvós osztálykirándulásra.
Most a Törökmezei Kalandparkot (Kismaros és Nagymaros között az erdőben) céloztuk meg, de oda sajnos nem visz tömegközlekedés, és nem találtunk annyi szülőt, aki vállalta volna a fuvart. A végén hirtelen döntés született: egyszerűen menjünk át Diósjenőre, sétáljunk a tónál, meg kiránduljunk a kápolnához, aztán együnk pizzát.
Vonattal utaztunk át a szomszéd faluba, majd elsétáltunk a tóig. Innen egy számomra ismeretlen, hátsó, földes úton kezdtük el megkerülni a tavat. Félúton megálltunk, kicsit lepihentünk, és „Adj, király, katonát!” játszottunk. A gyerekek több mint fele nem ismerte ezt a játékot! Aztán ahogy elkezdtük, nagyon megtetszett nekik és élvezték. Abba sem akarták hagyni. Szerintem ez volt a nap csúcspontja.
A következő megálló a Kukac büfénél volt, a Jenei és a Tolmácsi tó között. Aki akart, ivott itt egy üdítőt, pihentünk, beszélgettünk, a gyerekek fotóztak, videóztak. Visszafelé elhaladtunk Marcus Aurelius szobra mellett, majd a sorompónál megálltunk egy szavazásra. A gyerekek egyöntetűen leszavazták, hogy továbbmenjünk a kápolnához. Ekkora mindenki fáradt és éhes volt.
Betértünk hát a pizzériába, ahol rengeteg különféle pizza várt ránk. Sonkás, kukoricás, gombás, Hawaii, sőt, én kaptam egy egyedi vega-pizzát tejfölös alappal. Kellemes volt a fogadtatás, hangulatos a hely, finom az étel-ital. Kicsit elszámoltam magamat a rendeléssel, azt hittem, több fér majd a farkaséhes osztályomba, a fejlődésben lévő szervezetekbe. Így sok pizza megmaradt, amit becsomagolva mindenki hazavihetett.
Nagyon várjuk, hogy május-június tájban eljussunk végre együtt Egerbe-Szilvásváradra egy kétnapos, igazi osztálykirándulásra.
Október 6. és 23. Mindkét Hesz-es lányom érintett volt az ünnepségekben. Kincsőék az aradi vértanúkra emlékeztek, Tündérék pedig az 1956-os forradalomra. Az ő műsoruk tulajdonképpen egy rendhagyó énekóra volt, régi Koncz Zsuzsa és Zorán dalokkal. Még jó, hogy a lányom otthon előre megmutatta, mikkel készülnek, így az előadáson én is velük tudtam énekelni a „Kárpáthyék lányá”-t, a „Zeng az ének”-et és a „Százéves pályaudvaron”-t. Ősöregnek éreztem magamat, hogy én ezekre a dalokra tulajdonképpen gyerekkoromból még emlékszem. A „Volt egy tánc” volt a kedvencem, szerintem benne van az egész történelem.
Tibor. A lányaim annyira rákattantak almáskerti barátunkra, Tiborra, hogy háromszor is csináltak vele közös programot. Egyszer átsétáltak Berkenyére, másszor felmentek a várba, harmadszor pedig leruccantak a tóhoz. (Milyen jó, hogy nálunk elég csak kilépni a kapun, és az ember szinte rögtön szuper helyekre juthat el.)
Ilyenkor videókat forgatnak (például kardoznak), fotózzák a természetet, termoszból teát isznak, és rengeteget röhögnek. Tibor amúgy egy XXI. században élő lovag, aki valahogy itt felejtődött a középkorból. Még azt érdemes róla tudni, hogy polgári foglalkozásán kívül filmekben szokott szerepelni, hol statisztaként, hol szöveges színészként. Ilyenkor ősemberként vagy páncélos harcosként láthatjuk őt a vásznon.
Most pedig itt az őszi szünet, amit összességében pihenéssel szeretnék eltölteni. A gyerekek elutaztak, ki a barátnőjéhez, ki az apjához, jelenleg öten négy helyen vannak, és ez folyamatosan változik majd a hét során, számomra nem mindig átlátható módon.
Azért vicces pihenésről beszélni úgy, hogy az őszi szünet legelső napján egy 21 kilométeres túrát tettünk meg a húgomékkal. Felmentünk a Foltán/Fultán-keresztig, aztán a Csóványosra a kilátóba. 700 méter szintet tettünk meg felfelé, majd lefelé, a végét tök sötétben, fejlámpákkal világítva. Diósjenőről pedig ránk jellemző módon viccesen-kalandosan jutottunk haza.
A szünetben vár még rám Vác és Budapest, hivatali ügyintézés és mozizás, ezen kívül lesz még jurtás női kör és bográcsos szülinapi buli is. A végén pedig egy Halloween-parti, méghozzá nálunk! A lányaim szervezik, és egyelőre nem tudom, maradjak-e a vámpírok, szellemek, zombik és szörnyek között mondjuk boszorkánynak öltözve (végül is van tavalyról boszi-szettem), vagy inkább meneküljek el itthonról. J
2021. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése