Bolondos április

Bolondos ez az egész hét, a március vége, április eleje, sok szempontból is.

A hét eleje nyárias volt, a hét vége majdhogynem télies. Múlt vasárnap trikóban és rövidnadrágban napoztam a kertben, ma pulcsiban és kabátban is hűs volt. Egy hét alatt húsz fokot csökkent a hőmérséklet. Néhány napja ragyogóan sütött a nap, mostanra megérkezett a várva várt eső. A száraz talaj végre megtelt nedvességgel, a szomjas növények inni kaptak.

Ennek örömére kinyílott a kertben az első két hagymás virág, egy sárga nárcisz és egy rózsaszínű jácint. A többiek egyelőre még zöldek, és várják, hogy visszatérjen a jó idő, majd akkor szirmot bontanak.

A ringlófák viszont nem vártak tovább, fehéren kivirágoztak. Olyan most, mintha hó borítaná az ágakat. Állítólag ma hó is érkezik hazánkba, Belgiumban, Németországban már tegnap havazott, a Bükkben és a Mecsekben már most hullik a pelyhes fehér hó.

A kertünkben az ibolya és a százszorszép mellett mindenféle kis virágok bújtak elő, a sárga kankalin mellé pedig egy lila is.

Almáskertben fehéren és rózsaszínűen virágoznak a gyümölcsfák, sárgán az aranyesők.

A faluban megjelentek a sárga nárciszok és a lila jácintok, valamint egyik nagy kedvencem, amit egyszer majd biztosan ültetek is ide: a tulipánfa (Vagy liliomfa? Ezt a kettőt mindig összekeverem.).

A hét elején, a „nyárban” több sétát is tettem Nógrádon. A Fekete parton megcsodáltam az aranyesőket és a japánbirseket (ez utóbbi nálam még épphogy csak rügyezik).

A Taposó park magaságyásaiba gondos kezek fehér, lila, rózsaszínű és sárga virágpalántákat ültettek.

Iskolánk kertjében az előbújó hagymások közé árvácskákat ültettek.  

A tavon hattyú tojó már a nádasban költ, a hím körbe úszkálva igyekszik őt védeni, például az olyan „félelmetes támadótól” is, mint én. A tó másik felét egy récepár vette birtokba. Hiába a zord idő, a tavasz igazi eljövetelét az is bizonyítja, hogy megérkezett hozzánk az első gólya, múltkor láttam a réten lépdelni.

Egy ismerősünktől új, népi textíliákat kaptunk, melyek a teraszra kerültek: nagy terítő az asztalra, kicsi a ládára, párnahuzatok a kanapéra.

Télen az ember óhatatlanul is vitaminokban szegényebben táplálkozik. Hogy a kiürült vitaminkészleteket feltöltsem, csíráztatni kezdtem. 

A csírázó tálkákban pár nap alatt kizöldült a retek, enyhén csípős ízével kiváló kiegészítője mondjuk a tócsninak, amit krumpli helyett sokszor reszelt répából és hagymából készítek.

A Civil Házban ma tojásfestést rendeztek. Tegnap az ovisok és az alsósok, ma a felsősök és a felnőttek festhettek tojásokat.

Amíg a lányaim ott alkottak, én itthon húsvéti hangulatba hoztam a házat. Az aranyeső- és gyümölcsfa-ágakra díszeket aggattam, és elővettem a színes tojásokat is.

Hétfőn tartottuk az iskolanyitogatót. A leendő elsősök az óvodából átlátogattak hozzánk a szüleikkel együtt. Nagy volt az érdeklődés az esemény iránt, megtelt a terem. A negyedikesek Holle anyó meséjét adták elő németül, nagyon színvonalasan, jól felkészítve. Élvezetes volt a színészi játék, a gyerekek szépen énekeltek. Ezután az egyik tanító néni matekórát mutatott be a kicsiknek; virágokat, pillangókat, madarakat kellett számolniuk. Másik két tanító nénivel virágot ragasztottak és díszítettek az ovisok. 

Míg igazgatónk a szülőket tájékoztatta az iskoláról, addig velem voltak a kicsik. Megmutattam nekik a termeket, az aulában Hesz Mihály fotóit, érmeit, kajakját. A tornateremben exatlon-pályát állítottunk fel, itt ugráltak, bújtak, kúsztak fáradhatatlanul, majd lehetett fogócskázni is, persze sikongatva. Hihetetlen, mennyire aktívak az ovisok, mennyi energiájuk van. Láthatóan jól érezték magukat nálunk a gyerekek is, szülők is. Nem véletlen: a Hesz a környék legjobb iskolája!

Ezen a napon az 5.-6-os fiúk Salgótarjánban a kézilabda megyei döntőn negyedik helyezést értek el. (Négy éve Kendéék is ugyanitt, ugyanezt.) A szerdai nap viszont egész biztosan bekerül a Hesz-történelmébe. A 7.-8-os fiúk megyei bajnokok lettek! Aranyérmet szereztek a megyei döntőn, megverve Pásztó és Tarján csapatát is, így továbbjutottak az országos megmérettetésre. Ez úton is gratulálok a bajnok-csapatnak!

Pénteken volt április elseje. Bolondok napján bolondosan öltöztem fel. A hajamat kettő kicsi copfba fogtam rikító hajgumival, a számon vörös rúzs. A trikóm élénk sárga volt, amire a lányom (szerintem borzalmas) mintás ingjét vettem fel, a hasamon megkötve. Alul bordó harisnya volt rajtam, ezen fekete térdzokni, farmersort és hozzá khakiszínű bakancs.

A fiúk copfokkal, masnikkal vagy Mikulás-sapkában jelentek meg. A hetedikes lányok beültek a régi alsós termükbe, a régi padjukba; a tanító néninek kellett egy kis idő, mire felfedezte a turpisságot. A negyedikesek műsáskával és műléggyel ijesztettek meg, a harmadikosok csak úgy szimplán az ajtó mögül kiáltottak rám. Az nyolcadikosok teljesen megfordították a termüket, háttal voltak a padok, a székek. A padra krétával felrajzolták egy hulla körvonalait, az ajtót pedig FBI-os szalagokkal zárták le.

Nálam hagyomány, akár a régi iskolámban, a Mókusban is, hogy ezen a napon fordított órákat tartunk. Azaz én beülök az iskolapadba, a gyerekekből pedig tanárok lesznek. Néha csintalankodok, levelezek, puskázok, hintázok a széken, telefonozok. A „tanárok” feleltetnek engem, dolgozatot iratnak velem. Ha rosszalkodok vagy rossz jegyet kapok, azt beírják az ellenőrzőmbe (a régi negyedik gimis ellenőrzőm tele van már intőkkel és egyesekkel).

Voltak csoportok, ahol mindez jól sült el, a gyerekek készültek az órákra és jól tanítottak, másutt viszont teljes káoszba fulladt az egész. Fogalmam sincs, mitől függ az, hogy vannak csoportok, akik, ha megérzik a kontroll hiányát, totálisan szétesnek, mások viszont jól összetartanak, és érzik a határokat. Mindkettőre van negatív és pozitív példa egyaránt, elég csak egyik oldalon a „Legyek urá”-t említeni, a másikon pedig a Summerhill Iskolát.

Ez a hét a szervezkedések hete. Mert én ilyen pörgős vagyok, nekem mindig szervezgetnem kell valamit. Három dolog is levegőben lóg. Az első egy osztálykirándulás Erdélybe! A hetedikesek ugyanis nyertek a Határtalanul pályázaton! Ha minden igaz, jó utazásunk és programjaink lesznek, de még nem akarom elkiabálni. Mindenesetre nagyon várjuk már. Részletek később.

Nyárra egy szuper jó ötletet találtunk ki, amire szintén pályázni kell. Épp ezért csak akkor írok róla, ha véglegessé válik majd, nehogy ezt is elkiabáljam. Most csak annyit, hogy fantasztikus helyszínen és csapattal valósulna meg mindez. Részletek erről is később.

Húsvétra egy kedves barátommal megint készülünk egy kis meglepetéssel. Hogy mi lesz az, azt nem árulom el, csak majd utána, de már most elkezdtük erre is a szervezkedést. Valamelyest ötvözete lesz a Mikulásos és Adventi meglepetéseinknek, de most csitt, elég ennyi.

Remélem, április 3-a nem a bolondozásról szól majd, hanem mindenki kellőképpen komolyan veszi. Reggel én is élek állampolgári jogaimmal, és oda teszem az Ikszet, ahová nekem tetszik. Valamint azzal a jogommal is élek, hogy erről ide a blogra az égvilágon semmit sem írok. A közeli ismerőseim úgyis tudják, a távoliak is sejtik szerintem.

Azért holnap szórakozás is vár rám. Táncháztalálkozó 2022! Utoljára, ha jól emlékszem, 2015-ben jártam ott az Arénában. Akkor mindez csakis a kikapcsolódásról szól, ezúttal anyaként is megyek. Ugyanis két gyermekem, Kende és Csillag fellépnek a Sárvíz Művészeti Iskolával és az Alba Regia Táncegyüttessel. 

Nagyon büszke vagyok rájuk, hogy ilyen rangos országos eseményen mutatják be tudásukat. Kende szokásához híven lazára veszi, Csillag hozza a formáját és rettentően izgul (különösen az üveges tánc miatt). Én biztos vagyok benne, hogy minden jól megy majd, az össztánc és a régió bemutatkozása is. Jövő héten nektek is beszámolok róla.

2022. április