Élet-Teremtés

Az egész felnőtt életem egyik nagy dilemmája, hogy vajon mi alakítjuk a sorsunk vagy tőlünk független, magasabb erők irányítanak-e minket. Létezik-e szabad akarat vagy csak bábuk vagyunk Isten (univerzum, sors, hívjuk akárhogy) kezében? Mi döntünk vagy ez az egész előre meg van írva? Találjuk ki, merre akarunk haladni vagy hagyjuk magunkat sodródni az árral? Tűzzünk ki célokat vagy egyszerűen csak bízzuk rá magunkat az életre?

Az igazság valahol a kettő között lehet, bár az utóbbi idők, különösen ennek az évnek az eseményei valahogy afelé billentették számomra a mérleget, hogy akarhatok én nagyjából bármit a fene nagy akaratommal, szépen jön egy nagy pofon vagy egy nagy csoda, és rögtön rájövök, hogy más osztja a lapokat, nem én. Erővel elhatározom, hogy márpedig ez lesz vagy nem lesz, mindeközben a Jóisten szépen a markába röhög, és azt mondja magában: „Márpedig az lesz, amit Én kitaláltam.” És olyan embereket, eseményeket, találkozásokat, történéseket hoz, amikre legmerészebb álmaimban se mertem volna gondolni.

Nemrég viszont, az előbbieket figyelembe véve nem is értem miért, csatlakoztam egy Élet-Teremtő programhoz. Egy kedves ismerősöm vezeti, akinek több íráskurzusát is elvégeztem, tehát a neve eleve garancia az érdekes és tanulságos feladatokra, a támogató légkörre, a mélyebb önismeret lehetőségére.
Csoportos online beszélgetéssel kezdtük és ezzel is fogjuk majd befejezni Újév napján. A zoom során egy meditációban is részt veszünk. Számomra a meditálás (amire a végén majd még visszatérek) soha nem volt könnyű dolog, hiszen folyton agyalok valamin, a gondolataim ide-oda kalandoznak, nehéz az összpontosítás. Van egy kedvenc testhelyzetem, amikor hanyatt fekszem, a bal kezem a méhemen, a jobb a szívemen. A légzés ilyenkor egy idő múlva beáll egy természetes tempóra, a test ellazul. A csakra-gyakorlat folyamán áramoltatjuk az energiát az egész testben.

Ezután jön a vizualizáció, séta réten, folyóparton. Álmaim háza a mostani felturbózott változata lett, ahol jó érzés akár egyedül is lenni a térben. A kertben viszont úgy heverek a függőágyban, hogy közben ide-oda röppenek képzeletemben, és világ mindenféle tájaira jutok el egy szempillantás alatt. A legyökerezés és az elvágyódás, a biztonság és a szárnyalás látszólagos ellentmondása, egyidejűsége számomra a programban később többször is visszaköszön.

A program első három feladata egy fokozatosan leszűkülő élet-tervezési folyamat. Először egy, a realitástól akár nagyon messzire elszakadó bakancslista összeállítása, aztán egy ötéves álom, majd egy egyéves terv kialakítása  az élet minden területére kiterjedően, egyre inkább haladva az ideálistól a reálisig.

Figyelembe veszem életem különböző területeit, és ezekre vonatkozóan álmodozom, tervezgetek. Hogy lesz új kerítés, kapu, ablakok, burkolatok, ki lesz festve a ház kívülről-belülről, felújítom a konyhát és a fürdőt, megújul a sufni, a kert pedig édenkertté változik.

Jobb lesz a helyzet az országban (személyes érintettség okán főleg az oktatás helyzete), Nógrád és Almáskert tovább fejlődik, még jobb lesz a közösség. Gyerekeim és szüleim számára is boldog jövőt álmodok.

Nyelvet tanulok, tanfolyamokat végzek, és megjelenik végre egy könyvem (regény vagy novellás-kötet). Sokat sportolok, szórakozok, szuper programok és kalandok várnak rám. Főként utazások: hazánkban (vonattal), Európában (hippi-busszal) és a világban (repülővel).

Ezek után meg kell vizsgálnom, hogy most mivel töltöm az életemet (pihenés, munka, háztartás, közlekedés, mozgás, testápolás, szórakozás, tanulás, internet, közösségi élet), milyen tevékenységre mennyi időt fordítok, valamint hogy ezeket a tevékenységeket mennyire szeretem csinálni. Ez tulajdonképpen egy idő/érték mérleg, amit tanulmányozva az ember rájöhet, mire kellene több időt szánnia, és mire fordíthatna kevesebb energiát. Nálam minden tekintetben élesen elválik a nyári és a téli időszak, valamint sok a multi-tasking, azaz egy időegységet több tevékenység lefed.

Jó megfigyelni, hogy a végzett tevékenységeket többnyire szeretem csinálni. Természetesen találok olyat, melyet mindenképp csökkenteni szeretnék, és olyat is, amit erőteljesen növelni. Viszont időm nagy részét azzal töltöm, ami számomra örömöt okoz, emiatt összességében jól érzem magamat a mindennapokban.

A végére mindig oda lyukadok ki, hogy teljesen felesleges a jövőn kattogni, sokkal jobb a jelent megélni. Alapvetően elégedett vagyok az életemmel, elfogadom azt, ami van, szeretek élni. Szerintem azért is vagyok nagyjából elégedett az életemmel, mert általában reális célokat tűzök ki magam elé, és ezeket (nem emberfeletti) erővel-kitartással meg is tudom valósítani.

Számomra az életem minősége akkor kezdett el nagy mértékben javulni, amikor lett fix házam, állandó munkám, stabil fizetésem. Ez adja az alapot a függetlenséghez, önállósághoz, és, bármily ellentmondásosnak is tűnhet, a szabadsághoz. Én vagyok az életem főnöke, magam irányítok (illetve persze néha a furfangos Jóisten). Végre eljutottam odáig, hogy egyszerre vagyok az életem főszereplője és rendezője, és életem filmjét nézőként is izgalommal figyelem.

Vannak sok ideje kialakult szokásaim, amelyekhez a természetes, egyszerű életmód vezetett. A rossz szokások megváltoztatása sem szabadna, hogy gyötrelem legyen, sokkal inkább örömteli. Nem hiszek a sanyargatásban, inkább a szokások ésszerű, fokozatos, élvezetes átalakításában. Kell az önfegyelem, de kell a spontán öröm is. A legutóbbi feladat egy új szokás bevezetése.

Korábban a lelki gyakorlatok eléggé szervesen benne voltak az életemben, aztán valahogy kikoptak. Bár abban hiszek, hogy a legjobb ezeket a mindennapos tevékenységekben megélni, mégis egyre fontosabbnak érzem, hogy legyen idő, amikor csak és kizárólag ezzel foglalkozom. Úgy döntöttem tehát, hogy (régi) új szokásként a lelki gyakorlatokat vezetem be (vissza) az életembe. Felkelés után és lefekvés előtt légzőgyakorlatokat, relaxációt, meditációt végzek. Bízom benne, hogy ettől tovább javul életem minősége és boldogság-érzetem.

Hálás vagyok a programért Vantulek Zsoltnak!

Minden kedves olvasómnak Áldott Ünnepet kívánok!

 

2022. december