Téli Napforduló

Az utolsó angolórák a nálam már nagyjából megszokott mederben folytak: mindenkivel angol nyelvű karácsonyi dalokat hallgattunk. Idén nem CD-lejátszón hallgattuk és nyomtatott szövegeket néztünk, hanem a hangszóróból ment a zene és a kivetítőről olvastuk lyrics-et. Nem hagytuk ki a számomra már nagyon megunt Last Christmas-t és az All I want for Christmas-t, a kisebbek kérték a Jingle bellst és a Santa Claus is coming-ot, hallgattuk még a Let is snow-t és a Jégvarázsból a Let is go-t. Az idei év újdonsága nálunk a Mistletoe volt Justin Bieber-től, illetve Sia Snowman-je.

Kedden délután tartottuk az osztálykarácsonyt. Már jó előre kihúztuk a neveket, amik sajnos most se maradtak titokban; már másnapra kábé mindenki tudta, kitől fog ajándékot kapni. Én egy lovakat szerető, lovagló lánynak szinte csupa lovas dolgot adtam. A sors poénja, hogy ugyanő húzott engem! A buli egy kicsit laposra sikeredett, mindenki nagyon fáradt volt már. A büfé-sarokban ült a DJ, mindenki tőle kért zenéket. Ettünk, ittunk, zenét hallgattunk. A laptopot és a projektort összekötve Just Dance volt a B-terv, de 3-4 lányon kívül senki sem akart táncolni. Ja, de: Én!

Szerdán rendeztük az iskolában a karácsonyi ünnepséget. A harmadikosok nagyon színvonalas műsorát tekinthettük meg, versekkel, énekekkel, betlehemes játékkal. Ez után az énektanárnő a felsősökkel adott elő két dalt, majd mi tanárok következtünk, és gitárkísérettel a sulis adventen már korábban énekelt dal következett most is, az Eddától az Ünnep.

Néhány tanítványomtól kaptam pár kedves apróságot, angyalkát, fa-díszt, naptárat. Barátnőmnek egy fotóalbumot adtam, benne a közös élményeinkről készült fényképekkel, ő pedig saját készítésű szappannal és minőségi csokoládéval örvendeztetett meg. Ezt követően kollégáimmal együtt ebédeltünk, beszélgettünk, énekeltünk, így zártuk le a Hesz-es 2022-es évet.

És hogy mit hozott számomra a téli napforduló? Hát betegséget! Ha jól számolom, majdnem három éve nem voltam komolyan beteg, utoljára a Covid-mizéria előtt, 2020. telén, de most sikerült rendesen megfáznom. Sejtettem én már akkor, hogy valami nem kerek, amikor Budapesten sapka és sál nélkül mászkáltam, miközben süvített a szél a fejembe és a mellkasomra. A meghűlést már hétfőn elkezdtem érezni, így a fővárosi ajándék-vásárlás nem igazán úgy sikerült, ahogyan azt elterveztem. Kedden már köhögtem és fújtam az orromat. Szerdán, az utolsó tanítási napon már elég vacakul voltam, tényleg csak az ünnepség miatt mentem be. Lázam nem volt, folyt kissé az orrom, de a legrosszabbak a rendszertelenül rám törő köhögő-rohamok voltak.

Gyógyszert persze nem vettem be, természetes gyógymódokkal kúráltam magam. Ittam a jó kis gyógyteát, benne bodza (izzasztónak), hársvirág (köhögésre), útifű (torokra). A fokhagymát egy kedves barátom javaslatára „kapszulaként” vettem be, aztán csináltam Réka-féle „zsírt” is: növényi zsiradékban zúzott fokhagyma és négyféle olajos mag (tök, napraforgó, len, szezám).

A mélypont konkrétan a Téli napforduló időpontjára, december 21. estére esett, ekkor voltam a legvacakabbul. Az ember, ha kicsit is tudatos, nyilván felteszi ilyenkor magának a kérdést, hogy: „Miért?” A választ már előre tudtam, és azon csodálkoztam, hogy csak most manifesztálódott testi tünetekben az a mérhetetlen fáradtság, amit az utóbbi időben éreztem. Pedig aki ismer, az tudja, hogy alapvetően egy energiabomba szoktam lenni. Az is csoda, hogy a tanárok mellett a diákok is így kitartottak, komolyabb csoportos kidőlés nélkül. Mivel nem volt őszi szünet, tulajdonképpen több mint három és fél hónapja megállás nélkül nyomtuk a sulit - számomra ez ide vezetett. Szóval az év legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája ezt hozta el számomra. Megköszöntem ezt a mélységet, amibe kerültem, és elhatároztam, hogy innentől csak felfelé, a fény irányába visz az utam.

Másnap szinte egész nap csak feküdtem. Oké, háziasszony és anya vagyok, szóval persze kimostam és teregettem két adag ruhát, de aztán fekvés. Mágikus ez az időszak! Azon kívül, hogy innentől fogva rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok, ma ráadásul Újhold is van. Mára már pár fokkal jobban is vagyok, bár elég gyengének érzem magam. Persze nem bírtam ki, és a tegnapi sok pihenés után ma azért többet házimunkáztam: újabb adagot mostam és teregettem, felsöpörtem és felmostam, és rendet raktam. Csak két-három percenként le kellett ülnöm pihenni és erőt gyűjteni.

Miközben én többnyire fetrengtem, anyukám, nyomatékos ráhatásom ellenére, brutálisan belevetette magát az ünnepi készülődésbe. Ajándékokat csomagolt és sütiket sütött. Lesz bejgli, mindenkinek a kedvenc fajtája, enyém a mazsolás-diós, és persze zserbó meg csokigolyó is. Vasárnap ugyanis családi karácsony vár ránk, aztán a három kisebb gyerekem útra kel a Bakonyba az apjához – a két nagy idén először nem ünnepel vele…

A Karácsonyról fogok nektek legközelebb írni, és arról az Élet-teremtő programról, amiben most épp (a megfázáson kívül) nyakig benne vagyok.

 

2022. december