2022. december 26., hétfő

Karácsony 2022

Ami az emberiség nagy részének az év legnagyobb ünnepe, az számomra az utóbbi időben egyre kevésbé jelent bármit is. Ennek egyik oka, hogy én tényleg nem szeretem a mesterséges ünnepeket. Elnézést, ha ez valaki számára sértő, de számomra a húsvét és a karácsony is ilyen, a Valentin-nappal vagy a Hallooween-nel meg végképp semmit sem tudok kezdeni.

Belém épült az ősi természeti rend, hogy az ünnep a két napforduló és a két nap-éj-egyenlőség, valamint a nyitás a felső (május 1.) és az alsó (november 1.) világba. Tényleg nem szándékozom azokat megbántani, akik számára ezek fontos ünnepek, most csak magamról írok, hogy engem egyre kevésbé hoznak lázba.

Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a populáris ünnepek teljesen elkerülnek. Hiába nagyok a gyerekeim, a Húsvéti Nyúl és a Mikulás mindig rejt valami finomságot a kertbe illetve a lábbelikbe, és persze nekünk is van adventi koszorúnk meg karácsonyfánk. De engem decemberben nem kap el olyan brutális lendület, hogy az egész házat feldíszítem, a boltokat járom a tökéletes ajándékért vagy megveszek több kiló szaloncukrot. Idegesítenek a karácsonyi dalok és nem nézek meg se ilyenkor, se máskor egyetlen karácsonyi filmet sem. (A „Reszkessetek betörők”-et végképp nem!)

Sőt, ezek a külső stimulációk, mint például a hónapok óta kapható Télapó-csokik és fenyőfa-díszek, a boltokban hallható ismétlődő zenék és a tömeg az áruházakban nem hogy nem ringatnak kellő hangulatba, inkább eltántorítanak tőle.

Tavaly nálunk ilyenkor fehér volt a táj, idén az időjárás is gondoskodott arról, hogy még minimális mértékben se kerüljek ünnepi hangulatba. Hideg és hó helyett jött a plusz 10 fok, ragyogó napsütés, tomboló szél.

24-én Virág dolgozott, a kislányok bementek még legeslegutolsó ajándékokat venni, Kendével aludtak Budapesten, úgyhogy kettesben voltunk Csillaggal; madártejet főztem és sorozatokat néztünk. Így „ünnepeltünk”. Ráadásul itt volt ez a betegség, ami miatt három napig kb. napi öt percre hagytam el a házat. Lelkileg se voltam a csúcson, rám tört egyfajta magány-érzet is.

Arra jó persze ez az alkalom, hogy olyan emberek kapcsolódjanak egymáshoz, akik az év során nem, vagy keveset teszik. Régi ismerősök köszöntik egymást, talán újra felveszik az elkopott ismeretség fonalát. Messzire szakadt családtagok végre személyesen találkoznak.

A jó kívánságok azért jók, mert energia áramlik emberből emberbe. Ilyenkor az ember nem is igazán boldog karácsonyt (születésnapot, névnapot, akármit) kíván, hanem azt, hogy az illető legyen úgy összességében boldog az életében. És amit sokan kívánnak, az talán be is következik.

Amit szeretek még, hogy, mivel kint hosszú a sötét időszak, a házakat kivilágítják. Persze azt is csak ízlésesen, mert itt a faluban is vannak páran, akik azért a mértékkel nagyon elvetették a sulykot. Tetszenek az ötletes dekorációk Nógrádon; ha a központban járok, minden ponton akad egy hóember vagy Télapó, és persze ott a fenyő, a koszorú és a betlehem.

Számomra az idei karácsony egyetlen napon testesült meg, méghozzá december 25-én, vasárnap. Sajnos anyukám párjának egészségi állapota miatt, mindenki nagy szomorúságára, nem Nógrádon gyűltünk össze, hanem Budapesten. (Talán azért sem kerültünk a megfelelő hangulatba, mert most nem mi fogadtuk a vendégsereget.)

A lényeg, hogy – isteni szám – kilencen összegyűltünk a főváros közepén és tök jól éreztük magunkat. Volt minden, ami jó és kellemes és vidám. És, mint már egy ideje egyik ünnepen se, nem volt piszkálódás, beszólogatás, összeveszés, csakis kedvesség és móka. Főleg Dávid és Kende nyomták a hülyeséget. A gyerekek a végén elkezdtek egymásnak, egymásról (én is benne voltam!) vicces photoshop-os mémeket gyártani, de ezeken mindenki csak röhögött.

Nálunk egy ideje úgy megy a dolog, hogy mindenki készít egy kívánságlistát, a többiek meg innen választanak (rajtam és Nagymamin keresztül egyeztetve, nehogy pl. két ember ugyanazt vegye valakinek). Virág ehhez idén google drive-os excel-táblázatot is készített. Aki nagyon poénos akart lenni, és idiótaságokat is odaírt, az jövőre majd meggondolja, mert mint tudjuk: „Kérj, s adatik!” Így kapott például Kincső Nagymamitól krumplit, vagy Csillag, aki azt írta: „piros cuccok”, tőlem Piros (a CBA saját márkája) édes és sós nasikat.

Csillag Nagymaminak egy vászontáskát batikolt, majd hímezett ki több napos munkával. Idén három ember is kapott hangszórót (és egy fejhallgatót), köztük én is, úgyhogy mostantól Isten óvja a családomat valamint egész Almáskertet: ha én max. hangerőn berakom a kedvenc zenéimet, akkor ott kő kövön nem marad.

Kaptam néhány természetes dolgot, fa-alátét, szalma-dísz, füstölő, Virág saját készítésű szappanja, kislányok mézeskalácsa… Kaptam hasznosat is, például a régi, elnyűtt serpenyőim helyett újakat vagy Réka-stílusú 2023-as naptárt. Kaptam meglepetést is, méghozzá Dávidtól egy Fantázia-kártyát, ami tök jó ötlet szerinem. A felsorolt lehetőségekből (kaja, kaland vagy kényeztetés) egyet választhatok. Olyan sok jó dolog van a listán, hogy egyelőre a bőség zavarával küzdök.

Kaptam egy hála-párnát, ami régi vágyam volt. Kedves ismerősöm, Orosz Péter gyártja, hazai alapanyagból, hazai alkalmazottakat foglalkoztatva. Egy magyar festőnő, Dávid Júlia alkotásai közül választottam rá egy kék képet. Tönkölybúzával van töltve, kényelmes és isteni az illata. Csodálatos volt az első rajta töltött éjszakám, és napok óta végre most először nem kapott el órákig tartó köhögő-roham.

A húsevők töltött káposztát kaptak, a vegák pedig vagy töltött gombát vagy töltött krumplit, petrezselymes rizzsel. A krumplit Kende készítette, brokkolis-fokhagymás szósszal töltötte meg, sajtot olvasztott rá, nagyon ízlett. Utána jött a bejgli, a zserbó, a csokigolyó és a sajtos-sós. Nem voltam teljesen még a topon, ezért nem is kívántam annyira sokat enni, mindenből csak egy keveset falatoztam. Viszont az isteni diós bejgliből hoztam haza magamnak, most is épp azt eszem.

A gyerekek ma útra keltek a Bakony hegyei-erdei felé, nekem meg jut végre néhány csendes és nyugodt nap. Persze beiktattam pár barátnős találkozást, hogy ne unatkozzak annyira, de azért főként pihenni és írni szándékozom. Aztán még az is lehet, hogy Szilveszteri bulit szervezünk a lányaimmal…

 

2022. december

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése