Kert, kert, kert!

Ez a hét – azon kívül, hogy azért persze tanítottam, házimunkát végeztem és edzettem – teljes egészében a kertről szólt. 

Még az iskolásokkal is kint voltam egyszer a szabadban. Szuper dolog angolórát tartani a közösségi téren: a kör alakú pályán, a raklapokból készült hencsergőn.

Március. Ez az egyik kedvenc időszakom a kertben. Minden letisztult és átlátható. Lehet tervezgetni, rendezgetni, új dolgokat kialakítani.

A nagy veteményes talajának felásása, valamint részleges felkapálása a hét során két ütemben megtörtént. A korábbi évek szántása, rotálása után ezúttal kézi ásóval lett fellazítva a talaj. 

Valahol porhanyósabb, oda vetem majd a gyökérzöldségeket, de valahol egy tömbbe állnak össze, azt még jobban meg kell dolgozni. Hálás vagyok érte, idén is sok finom zöldség teremhet majd itt.

Egyre több hagymás bújt már elő a kertben, de még nem virágzik a jácint, a nárcisz és a tulipán. Viszont kinyílott az első krókusz, lila színével köszöntve a tavaszt.

A fűben mindenütt virágzik az ibolya és a százszorszép.

Egészen máig azt hittem, hogy a tavaly ültetett cserjéim meghaltak. Ma viszont mindegyiken megjelentek a hajtások. Életre kelt az aranyeső, a mályva és a spireák.

A házat és a kertet is aranyeső- meg barkaágak díszítik. Most már rájuk aggattam a húsvét-váró díszeket és kiraktam a tojás-dekorációt. A lámpákról is virágdíszek lógnak.

A szombat reggel és délelőtt házimunkákkal telt: mosások és teregetések, kihamuzás és begyújtás, takarítás és rendrakás, főzés és mosogatás. Ez nekem tulajdonképpen én-idő, mert közben kiválóan meditálgatok. 

Mostanában már ritkábban gyújtok be, annyira kellemesek a nappalok, bár jó hidegek az éjszakák. Ez volt az első nap, hogy kintre teregettem a ruhákat. Végre a nap és a szél szárítja őket, imádom ilyenkor az illatukat!

Két napra osztottam be a metszést, pénteken a nyugati, szombaton a keleti kertrészt rendezgettem. A kerítésre felkúszott indákat, vadrózsát és szedret vagdostam le. A fügebokrot is megszabadítottam a rátekeredő indáktól. A füge hálás érte, az én kezem viszont tele lett bőrkeményedéssel, karcolással, tüske-nyomokkal. (Akkor se vagyok hajlandó kesztyűt felvenni a kerti munkákhoz!)

Összegereblyéztem, vasvillával talicskába raktam a kupacokat, és letoltam a sufni mögé. Jó sok szerves hulladékkal gazdagodott a komposztáló.

Déltájban megérkezett Virág, aki szuperül motiválta három húgát. Egyrészt arra, hogy keljenek ki az ágyból és öltözzenek fel. Ők ugyanis hétvégén általában akkor ébrednek, amikor én már végzek az összes munkával. A gyerekeim időjárás-tűrő képessége a következő spektrumon mozog: Csillag télikabátot vett, farmert és csizmát, Tündér pólót, rövidnadrágot és mezítlábasan papucsot. Szerintem kellemes volt az idő, rajtam pulcsi és túragatya volt; az ebédszünetben idén először kifeküdtem a kertbe napozni.

Egy kedves régi női körös barátném a Cseh-várban túrázott, a Jenei-tótól felhívott, hogy beugrana hozzám. Jót beszélgettünk, ráadásul egy akkora jégcsap-retket hozott ajándékba, amekkorát még soha életemben nem láttam.

Délután a lányok a pincét pakolászták. A Sulizsák Programhoz összesen kilenc (!!!) zsák ruhával járul hozzá a családunk. Félidőben a két „kicsi” bevonult a konyhába palacsintát sütni, ezalatt a két „nagy” kitakarította lent az egyéves dzsuvát. Ezt a folyamatot olyan tevékenységekkel szakították meg néha, mint például Virág régi történeteinek felolvasása vagy rajzainak nézegetése.

Én pedig végre elkezdtem a vetés első szakaszát. A következő fűszernövényeket vetettem cserepekbe: petrezselyem, levélzeller, snidling, kapor, bazsalikom, oregánó, majoránna, kakukkfű, rozmaring, citromfű, menta. A cserepekbe plusz egy réteg virágföld is került. 

A kis- és nagy fűszerkertbe is kiszórtam ezeket a magokat. Még mindig azt a petrezselymet szoktam szedni a kertből, amit két évvel ezelőtt vetettem. Egész télen zöldellt.

Mivel a nagy veteményes talaját még át kell dolgozni kissé, ezért egyelőre csak a magaságyásokba vetettem némi korai zöldséget. Az egyikbe salátákat (fejes, fodros, jég), a másikba spenótot, újhagymát és retket.

Már csak két-háromnaponta gyújtunk be, így nem keletkezik olyan sok hamu. Mi ugye télen ezzel szoktuk leszórni az „alomszéken” a végtermékeket. Ha viszont jön a jó idő, előkerül a fűrészpor. Tavalyról maradt sok, most feltöltöttem vele a vödröt, így a budiban is megkezdődött a hivatalos tavaszi idény.

Vasárnap a virágoskerteké volt a főszerep. Már kezdenek leveledzeni a tavaly ültetett évelők. Most viszont melléjük, illetve az új virágágyásokba egynyári virágok magjait vetettem. Ilyeneket: margaréta, napraforgó, őszirózsa, porcsinrózsa, szalmarózsa, sóvirág. Vettem még kettő virágkeveréket, ami amolyan zsákbamacska. A „Színes pillangókert” illetve a „Színek és hangulatok” fantázianév akármit is takarhat. Az egyik kupacból lepkecsalogató, a másikból alacsony virágok fognak – reményeim szerint – előbújni. Lecsekkoltam a latin neveket: mézvirág, rézvirág, törökszegfű, bársonyvirág, körömvirág, lángvirág, kakukkmák, édeskömény, kakukkfű, kapor és vadmurok díszíti majd a kertet. Körömvirágot és büdöskét (bársonyvirág), valamint sarkantyúkát majd a nagy veteményesbe is fogok vetni a sorok szélére, hogy távol tartsák a kártevőket.

Úgy érzem, ennyi elég volt a héten a kertből. Most végre fáradtan lerogytam. Ma a szokásosnál többet futottam. Tudom, a kb. 4 kilométeremen harsányan kacagna egy maratonos, én viszont nagyon is elégedett vagyok magammal. Anyukám azt mondja, ne írjak már annyit az edzésről, ezért inkább azt mesélem el, miket láttam futás közben. 

Az almáskerti felső útra kanyarodva a messzeségben megpillantottam a Naszályt. Az egyik földön ribizlit, a másikon meggyet termesztenek. Az üdülőrészről kijutva megpillantottam a várat, a távolban pedig a Börzsöny hegyvonulatait. Alattam a tó és a rét, mögötte a falu Újtelek nevű része, még messzebb Petőfi-telep. 

A faluba érve elhaladtam az orvosi rendelő és a posta, a templom és a községháza mellett. Aztán jött „Mi szörpünk” Szörpintője, a Vár Vendéglő („Béla bácsi”) és a Zen Terasz étterem.

Megkerültem a várhegyet, régi, omladozó pincék mellett haladva. A tűzoltószertárnál jobbra tartottam, hogy munkahelyemnél, az iskolánál lyukadjak ki. Letértem a kis útra, ami a tó körül halad, de csak félkört tettem meg. Utána átegyensúlyoztam egy deszkán, hogy egy ösvényen lyukadjak ki. 

Itt aztán kanyarokkal a réten haladtam át. Át kellett kelnem a Morgó-patak fölött is, amin betonelemekből illetve gerendákból készült hidacska ível át. Almáskert aljánál lyukadtam ki, ahonnan a meredek emelkedőn (helyi tájszólással „part”) felfelé futni nem bírtam, csak lendületes tempóban gyalogoltam. 

A Hóvirág utcába fordulva már újra kocogtam, majd sprintelve értem haza. Tulajdonképpen fél óra alatt bejártam településünk sok ikonikus részét, és közben (remélem) jó sok zsírt égettem el.

Az ilyen hétvégére mondom azt, hogy tartalmas volt. Most viszont jön a jól megérdemelt pihenés, írással, filmnézéssel, zenehallgatással. Nektek is kellemes kikapcsolódást!

 

2023. március