Lélek-böjt

Előre szólok: ez egy nagyon furcsa bejegyzés lesz. Olyan dologba kezdtem ugyanis bele, amit még sohasem csináltam. Elhatároztam, hogy megváltoztatom a személyiségemet!

Tudom, elsőre viccesen hangzik, de számomra nagyon nem az. Sőt, véresen komoly! Van egy brutál erős motivációm, egy határozott szándékom. Ráadásul tenni hajlandó meg képes is vagyok érte. Az utóbbi időben egyre erősebb jellemvonásom az önfegyelem, ezért úgy vélem, erős akarattal, kitartással sikerülni fog.

Megváltoztatható-e egyáltalán a személyiség? A csuda tudja… Biztosan vannak olyan dolgok, amelyek a génekkel öröklődnek, vagy amiket akár előző életünkből hozunk (már aki hisz ebben). Az anyaméhben érnek minket hatások, sok minden kisbaba vagy kisgyermek korban alakul ki. Fontos hatással van a személyiségünkre a szocializáció, az iskolázottság, a környezet, az életesemények. A korai hatások erejét semmiképp nem becsülöm le, pláne, hogy tudom, a tudatalattiban ezek mennyire erősen hatnak. Viszont biztos vagyok benne, hogy vannak olyan viselkedési minták, amelyek módosíthatók, a nem megfelelő hozzáállás igenis korrigálható, kontrollálható.

Egy személyiséget főleg egy trauma tud radikálisan megváltoztatni. Volt már ilyenből bőven az életemben, köszönöm szépen, de nekem erre többé már nincs szükségem. Az utóbbi időben úgy érzem, jó irányba haladok, most viszont kell egy kis turbózás. Mint amikor kitartóan fut az ember, aztán elkezd sprintelni. Most aztán gyors szeretnék lenni és hatékony.

Erre mondaná az, akinek józan esze van, hogy a gyökeres és mély változásokhoz idő kell, ezt azonban szakemberek megcáfolták: aktív beavatkozással radikális változásokat is elő lehet idézni a viselkedésben. Az tehát a magam által kitűzött feladatom, hogy célzott szemléletformálással rövid idő alatt átalakítsam a személyiségemet.

A cél tulajdonképpen a gondolkodás, az (automatikussá vált) érzelmi reakciók, és a viselkedési szokások hármasában előidézni ezeket a változásokat. Elég csak néhány apró, de jól irányzott változást létrehozni az életemben, és reményeim szerint a tovagyűrűző hatások a továbbiakban előidézik a kívánt személyiségfejlődést.

„Légy te a változás, amit látni szeretnél a világban.” Már régóta tudom, hogy ha azt szeretném, megváltozzanak körülöttem az emberek, az életkörülmények, a világ, akkor az egyetlen ember, aki ehhez kell, én magam vagyok. Amit én sugározok magamból, az hat a velem interakcióba kerülő emberekre, és ezzel kölcsönösen fejlesztjük egymást.

Az alapvető gyermekkori személyiségvonások felnőttkorra is megmaradnak, de pszichológusok véleménye, pszichológiai kutatások szerint később is van remény a személyiség megváltoztatására. Főleg a következő kategóriák esetében történhet meg, hogy jelentősebb eltérések alapvető változtatásokat hozhatnak egy ember jellemében. Extrovertált - Introvelrált – én, bármennyire is élvezem mostanság az egyedül töltött időt, abszolút extrovertált vagyok, és ezen nem is szándékozom változtatni. Barátságos/együttműködő kontra barátságtalan/közönyös – teljes mértékben az elsőbe tartozom. Lelkiismeretes avagy felelőtlen – egyértelműen vállalom a felelősséget saját tetteimért és életemért. Nyitott - Óvatos – Ebben érzek némi változást az utóbbi időben, azaz a tapasztalataim hatására a naivságom icipicit módosult; továbbra is nyitott vagyok, de kicsit óvatosabb, mint rég, és ez az arány szerintem pont jól van így.

Az utolsó kategória az, amin szerintem van mit változtatni: érzelmileg stabil avagy labilis. Habár alapvetően vidám és optimista a természetem, legbelül mégis érzek némi labilitást. Persze a régi időkhöz képest ez is sokkal jobb már, hiszen a személyiség az életkorral (természetes érettség, bölcsesség) módosul. Kamaszként, fiatal nőként viszont olyanok voltak az érzelmeim, mint egy hullámvasút. Úgy változott a hangulatom, akár a szeszélyes áprilisi időjárás. Folyton csapongtam a különböző szélsőségek között. Ma már csak nyomokban vélem magamban ezt felfedezni, de még mindig ott van bennem ez a régi minta, és nagyon nem tetszik. Meg akarok változni!

Ehhez a következőkre van szükség: - Megvan a kellő motiváció, tudatosítom, hol tartok most és mit szeretnék elérni - A változtatási késztetés saját döntésemből fakad - Mozgósítom az erőforrásokat, melyek lehetnek külső segítők (barátok, családtagok) illetve belső tulajdonságok (akaraterő, kitartás) - Új viselkedésmódokat alakítok ki, új viselkedési formákat gyakorlok be - Folyamatos önreflexiót végzek

Fiatalként az ember olyan, mint egy gyurma. Hajlékony, rugalmas, könnyen változtatható. Igaz, ez azzal is jár, hogy ha külső hatások érik, akkor azokra reagálva automatikusan változik, módosul. Ezért aztán befolyásolható, manipulálható is.

Amikor viszont az ember egy híján ötven, már megvan egy kiformálódott személyisége. Van egyfajta stabil keretrendszer, amelyen belül létezik. Fix tér, fix idő, kialakult környezet, meghatározott életritmus. Nálam ebben van két látszólagos ellentmondás is. Az egyik, hogy amint egyre jobban alakul ez a fajta keret, ezzel párhuzamosan egyre szabadabbnak érzem magamat. Illetve ezzel szintén párhuzamosan úgy érzem, az emberekkel szemben sokkal türelmesebb, elfogadóbb, helyzetekkel szemben rugalmasabb vagyok, bár a határaimat sokkal szigorúbban húzom meg, és az álláspontomat jóval határozottabban képviselem.

Ebben a korban (majdnem fél évszázad!) az ember már inkább hasonlít egy kőszoborhoz. Míg a gyurmán könnyedén alakíthatunk, egy kőszobrot csak kemény ütésekkel szabadíthatunk meg a felesleges rétegekről. Nehezebb a változtatási folyamat, talán fájdalmasabb is; egyszerre csak kis részeken módosíthatunk, viszont - hiszek benne - örökre megszabadultunk a nem kívánatos személyiségjegyektől.

Azt már soha többé nem hagynám, hogy valaki kívülről kezdjen el engem formálni, pláne erővel, erőszakkal. Magamon viszont örömmel dolgozom, egyre határozottabban és erőteljesebben.

Ebben a folyamatban egyszerre vagyok a szobor és a szobrász. (Mint ahogyan idővel kialakult bennem az a szemlélet is, hogy egyszerre élem a saját életemet, és figyelem is meg mintegy külső szemlélőként.) Én döntöm el, melyek azok a dolgok, amelyek már nem szolgálják a javamat, és amelyeket el kell magamról távolítani.

A tavaszi megújulás program része három hétig tartott, a saját életmód-váltásom (erőteljesebb szakasza) három hónapig fog. Ez a lelki folyamat pedig terveim szerint 12 napon át zajlik majd.

Ezt a „böjtöt” a lehető legjobb időszakra időzítettem. Hétfőn volt a Tavaszi nap-éj-egyenlőség, a Nap belépett a Kos jegyébe, kedden volt Újhold, szerdán kezdtem bele a változtatásokba, ma pedig a Plútó belépett a Vízöntő jegybe. Mindez radikális újjászületést, sorsfordítást ígér. A természet erői támogatják a forradalmi változásokat, megújulásokat.

Mivel még sosem csináltam ilyet, nincs egészen tiszta képem arról, hogyan fog zajlani. Az jött ösztönösen, hogy kezdjem el megvizsgálni a kapcsolati (család, barát, pár) mintáimat, viselkedési mechanizmusaimat. Tehát az biztos, hogy minden este leülök a géphez és írok. Áttekintem az életem különböző szakaszait, a legfontosabb embereket, akikhez kapcsolódtam, és akik hatással voltak rám. Megvizsgálom, kiktől mit tanultam, milyen tapasztalatok építették a személyiségemet. És persze felismerem a negatív, engem hátráltató, a teljes boldogságomat nem szolgáló elemeket. Mindig más és más módszerrel fogom ezt a folyamatot segíteni.

Az is mindenképp támogatja ezt a változást, hogy ezzel egy időben zajlik nálam testi és környezeti szinten is egy erőteljes átalakulás. Mozgás, táplálkozás, térrendezés kívül – lelki módosulások belül.

Amúgy a csillagászati tavasz napján véget ért a Tavaszi Megújulás Programom, amit ötven nő csinált velem végig. A saját életmódváltásom pedig az első harmadához ért. A Halak jegyében megalapoztam egy komolyabb testmozgási és táplálkozási változást, amit egész jól végig is tudtam vinni. Szinte soha nem csábultam el, és folyamatosan nyomtam az edzéseket. Most a Kosban kicsit jobban bekeményítek, és még aktívabb leszek.

A sport amúgy is rányomja a bélyegét erre a hétre. Kedden a 7.-8. osztályosok Szendehely csapatával edzőmeccset játszottak, melyen Kincső lányom is részt vett. A többi diákkal együtt én is szurkoltam nekik. Nagyon lendületes, izgalmas meccsek voltak, mind a lányok, mint a fiúk fölényes győzelmet arattak. (Főleg az itt készült fotókkal illusztráltam ezt a bejegyzést.)

Barátnőm-kolléganőm Portugáliában üdült, ahonnan minden este képes beszámolót küldött nekem. Egyrészt irigykedtem, másrészt persze örültem, hogy ilyen szép helyeken járt. Hozott is nekem Lisszabonból egy hűtőmágnest.

Kincsőnek lehetősége adódott ma nézőként részt venni a Magyarország-Észtország focimeccsen a Puskás Ferenc Arénában. Élete első igazi nagy focimeccse lesz, együtt szurkol majd az iskolatársaival, tanáraival.

A tegnapi napon Csillag lányom nagykorúvá vált! Ma pedig Kende 20. születésnapja van! Nagymami múlt héten lett 73 éves. A tripla szülinapot szombaton ünnepli Nógrádon a nagy család. Én meg addig és az után is nagy erőkkel dolgozom az átalakulásomon…

 

2023. március