A Szűz jegyében

Ugyan már vagy tíz napja belépett a Nap a Szűz jegyébe, de igazándiból csak kedd óta érzem ennek az intenzív hatását. Augusztus végén az időjárás még hajrázott egy utolsót a brutális kánikulával meg a melegrekordokkal, akkor még nagyon benne voltunk az igazi vakációban. Nem volt semmi máshoz se kedvem, csak fürödni és napozni.

Nagyon termékeny és gazdag nyaram volt! Volt benne barátnős külföldi utazás Szlovéniába (Piran, Koper, Portoroz, Strunjan, Izola) és családi nyaralás a gyerekeimmel a Balatonon (Balatonszéplak, Siófok). Jártam sok víznél, vízparton, az Adriai tengernél, a Balatonnál, a Velencei tónál és persze a Dunánál.

Voltam több fesztiválon: Belfeszt (Bp), VéNégy (Nagymaros), Efott (Sukoró), Vigalom (Vác), Strand (Zamárdi). Sok koncertet láttam-hallottam, némelyet többször is. A sorrend nem fontossági, hanem ABC: Analóg Balaton, Bohemian Betyas, Carson Coma, Edda, Follow The Flow, Geszti, Halott Pénz, Nótár Mary, Parno Graszt, Punanny Massif, TNT, Valmar.

Volt karaoke-parti a váci Sutiban, buli a nógrádi Zen teraszon, női kör Anettnél Diósjenőn és jurta-parti Barbinál. Jártam a következő helyeken: Csóványos, Szob, Zebegény, Nagymaros, Verőce, Vác, Nőtincs, Pilisszentkereszt, Római part.

Részt vettem idegenvezetéseken (barátokkal és hospitálásként): Budai Vár, Margitsziget, Városliget. Táboroztattam a Csengő-Bongó táborban a Római strandon. A gyerekek jártak: Máltán, Debrecenben, Egerben, Balatonon, Velencei tónál. és a Bakonyban. Közben sokat dolgoztak, Virág kávézóban, Kende ácsként, Csillag kerámiaműhelyben.

Július 2-án 49 éves lettem, rendeztem baráti bulit, viszont elmaradt a családi ünneplés, és a szokásos családi strandolás is a Palatinuson. ☹ Kevés látogatóm érkezett (apukámék, húgomék, ausztráliai barátomék), és nem mentem senkihez konkrétan látogatóba, azaz nem volt az eddigi nyarak jellegzetes Réka Tour-ja.

Kimaradt persze pár dolog a bakancslistáról (skanzen, táncház, állatkert), tervben van Visegrád és egy Fogaskerekű-Gyerekvasút-Libegő út is. Szeretnék eljutni a Tisza-tóhoz és megnézni az Északi-középhegység híres várait is. Ezek egy része még ősszel bepótolható, a többire meg majd jövőre kerül sor. Hiszen 2024-ben is lesz nyár!

Aztán augusztus végével vége lett az igazi nyárnak. Jött a vihar, a lehűlés, a borongósság, a szél. Méltó átvezetés a nyárból az őszbe. Ilyenkor minden évben rendre rámjön a pakolászás, selejtezés, takarítás.

Ez most hatványozottan így volt, hiszen javában benne voltunk-vagyunk a konyha felújításában, ezért a házban, a teraszon és a kertben igencsak kaotikus állapotok uralkodnak. Pontosabban uralkodTak, ugyanis nagy lendülettel belevetettem magamat a munkába.

Kende akkor készült el a jobboldali konyharésszel, amikor már pont nem voltunk itthon. Rám várt a bepakolás, előtte természetesen mindennek a lemosása, lesúrolása. Selejteztem is: a repedt, csorba, pláne törött edényektől kíméletlenül megváltam. Helyére került nagyjából minden, szép rend lett bent.

A nagy munkálatok közepette azért ért egy kis meglepetés is. Szeretem, ha meglepnek, igaz, ezúttal a frászt is hozták rám, mégsem tudtam az illetőre haragudni. Jó volt kicsit spontánnak lenni és örülni az életnek.

Ezután került sor a terasz rendbetételére, az ideiglenes nyári konyha megszüntetésére, ahonnan mindent elpakoltam. Az étkezőrész visszakerült eredeti helyére, végre rendeltetésszerűen használható a kanapé és a fotel is. Már csak a gáztűzhely maradt itt, az is csak addig, míg az új villanytűzhelyet be nem üzemelik a srácok. A későbbiekben is megtartom, csakúgy, mint a fatüzelésű teatűzhelyet (mini-sparhelt); megtanultam, hogy mindig legyen B és C terv.

Jövő héten lomtalanítás lesz nálunk, úgyhogy a régi bútorokat (konyhaszekrény, szivacsok), és egyéb felesleges tárgyakat kipakoltuk a kerítés elé. Jelenleg nem túl szép látvány fogadja a hozzánk érkezőket, de jó a tudat, hogy nemsokára megszabadulhatunk ettől a sok vacaktól.

A veteményesem aktuális állapotát úgy tudnám jellemezni, ahogyan anno öcsém vendéglátós tanára értékelte a kajáikat: külalak kettes, íz ötös. Az ágyás ugyanis eléggé dzsungeles állapotban leledzik, nem igazán fűlik a fogam a gazoláshoz, ellenben sok ízletes zöldség terem benne. 

Mire hazaértünk a Balatonról, konkrétan tele voltak a tövek piros paradicsommal. Egy szedésre három tányért tudtam megtölteni, és azóta minden nap újabb és újabb finomságokat szedek innen. A cukkini és csillagtök sem hazudtolta meg a természetét, tobzód(t)unk benne. Tegnap például paradicsomleves és bazsalikomos cukkinifasírt volt a menü.

Padlizsánból és paprikából sajnos csak kevés és pici lett, de ez is több, mint a semmi. A karalábé és a retek másodvetés megint nem sikerült, azt hiszem, jövőre ezekről teljesen lemondok. A kukoricában még reménykedek. Szőlőt Diósjenőről szereztem be.

Töretlenül virágzik a muskátli és a rózsa, nyílik a napraforgó és az őszirózsa. Sárgul a cseresznyefa, és barnul a diófa levele. Nagyon sok le is hullott már, szabályos avar borítja a talajt.

Tegnap nagy lendülettel füvet nyírtam az egész kertben, idén mindössze negyedjére. Mint tudjátok, én nagyon lájtos fűnyíró vagyok, tényleg csak akkor állok neki, amikor már durván nagyra nőtt a fű. 

Szeretem a vadvirágok látványát, méhlegelőt biztosítok a rovaroknak, és örülök, hogy a növényzet megtartja a nedvességet. A halálom, mikor valaki félcentisre fűkaszál, vagy porig letolja a zöld növényzetet.

Szeptember elsején elkezdődött az iskola, megnyitották a 2023-24-es tanévet. Az elmúlt öt évben egészen máshogy készülődtem ilyenkor, mint most. Korábban tanárként már az augusztus vége az iskoláról szólt: értekezlet, tanmenet, munkaterv, terem-rendezés, dekorálás, tervezgetés, stb.

Ezúttal viszont anyaként vettem részt az évnyitón, hiszen legkisebb lányom, Kincső nyolcadikos a Hesz-ben. Bizony, ez az utolsó éve itt neki, aztán felvételi, ballagás, és jövőre nem lesz többé általános iskolás gyerekem. Azt mondta, rossz lesz, hogy nem együtt megyünk majd reggelente, hogy nem láthat néha a folyosón vagy az udvaron, hogy nem én fogom tanítani nekik az angolt.

Jól esett tegnap, hogy sok diák odajött hozzám, köszöntött, jó volt a(z ex)kollégákkal is találkozni, beszélgetni. Jó volt bekukkantani az osztályokba, és nagyon furcsa volt látni a jelenleg szétbombázott (ex)termemet, amit épp okos-tanteremmé alakítanak át. Nagyon különös érzés volt nem pedagógusként, hanem szülőként jelen lenni.

Többen kérdezgetik tőlem mostanság: Nem hiányzik? Őszintén, nem is tudom, mit válaszoljak erre. Hiányzik is… Hiányzik a terem rendezgetése, díszítgetése. Hiányoznak a volt munkatársaim, főleg a csapatépítés (idén Verőcén volt) meg az együtt éneklés. Hiányoznak a tanítványaim, a sok viccelődés és közös program. Persze bármikor belátogathatok az iskolába, de mindenki tudja, hogy az már nem ugyanolyan, mint rég.

Szóval hiányzik is - meg nem is… Nagyon sok minden egyáltalán nem hiányzik! Van ugyebár egy csomó negatívum a rendszerben. Most nem kezdem el ezeket sorolni, hiszen ezek miatt mondtam fel ugyebár. Tehát több volt a rossz a mérleg serpenyőjében, mint a jó, nyilván ezért is döntöttem a távozás mellett.

Most meg itt vagyok: már nem közoktatás, még nem új élet. Nem igazán tudok mit kezdeni ezzel az átmeneti, némileg bizonytalan időszakkal. Vége a stabilitásnak, nincs fix munka, megszűntek a korábbi keretek. Csak jövő héten kezdődik a magántanítás, utána következő héten indulnak a nyelviskolás tanfolyamok, az idegenvezetői képzés pedig csak a hónap végén startol. Addig itt lebegek a köztes létben.

Mostanság, nyár vége-ősz eleje, Szűz jegye, telihold környéke, egyfajta fura kettősség lett úrrá rajtam. Mindent és azonnal és nagyon rendbe akarok tenni az életemben, és ez néha kapkodással jár. Felébredek az éjszaka közepén, és az agyam elkezdi pörgetni magában a tennivalókat, elintéznivalókat. Nehezen csendesülnek el a gondolataim, nehéz kivárni, nehéz a türelmet gyakorolni.

Valahogy bennem egyszerre van jelen a biztonságra való törekvés és a szabadságvágy. Nyári vizes hasonlat jutott erről eszembe. Imádok úszni! Az életem olyan, mintha az elmúlt években csak medencében úsztam volna. Ott van az adott táv, 25-ös, 33-as vagy 50-es medence, faltól falig mész, ott vannak a meghatározott sávok, a piros és fehér terelőkorlátok, csak közöttük haladhatsz. Másokkal együtt úszol, néha nem férsz el mellettük, ha szembejönnek, lefröcskölnek, még akár nekik is ütközhetsz.

Mostantól szabad vizeken úszom, annak minden félelmetességével együtt. Nincs iránymutatás, senki sem mondja meg, merre tartsak, úszhatok balra, jobbra, vagy egyszerűen lebeghetek is a víz tetején. De: mindennél jobban hív az előre. A tágas vizek, a végtelenség. Itt persze nagyobbak a hullámok, néha jobban kell tempózni, hogy haladjak, vagy egyáltalán fent maradjak a felszínen. Néha összetalálkozom más úszókkal is, néha meg totális az egyedüllét. A messzeségtől egyszerre vagyok megrémülve, ugyanakkor mágikusan vonz is. Enyém a feltétel nélküli szabadság!

Na, ezzel kell most majd valamit kezdenem. A végére iderakom nektek a Boho „Lebegő” című számának részleteit:

„Látod, mindenki úgy jár, mint hal a parton vár, hogy elvigye a víz, magával sodorja, amíg nem talál jobb helyet, míg a szebb szebbnél lehet. Addig tovább lebeg ő, húsa felhő, vére levegő.
Ne kapaszkodj belé! Ne, tőle ne remélj! Magad öleld át hát!
Látod, olyan vagyok én, mint szélben a szemét, ha alám kap, úgy szállok, hogy nem nézem, hol járok, mit találok talán, mit hagyok magam után. Tárulj határ elém, fellegeim peremén! 

Én próbáltam két lábbal a földön járni, de nem sikerült még otthont találni… Nem tudom, hogy lehet, lehet, hogy nem merek... 

Mer’ én mindig lebegek, úszom az árral, se szembe, se vele, se háttal én. Széllel szálltam, láttam eleget, földet érnék már, de nem tudom, hogy lehet.”

2023. szeptember