.jpg)
Azért is mozgok sokat, mert mostanság egyre többször sül süti az új tűzhelyben, meg kell legyen a kalória-bevitel és -leadás egyensúlya. Egyszerűen imádom az új konyhát, ahol néha kenyeret sütök, legutóbb pedig túrós linzer készült. Csináltunk az almáskerti csajokkal egy kis összejövetelt, oda vittem az egyik felét, a másik felét meg Csillag és Balázs ették meg. Hazaérkezve viszont csokis süti várt minket.
„Felkel a nap reggel, és most úgy érzem, Itt
vagyok, élek és megbékélek Azzal, ami nekem jár, Ez olyan rég volt már… De
bármi jöjjön, én állok elébe… Valami vár…”
Mostanság pedig ismét bekúszott a képbe a
Carson Coma, mégpedig a „Nem a te dolgod”-dal, annak is a koncert változatával:
„Nemet mondani nehéz, de igazat még nehezebb, Ha másokkal ellentétben még magadat sem szereted, Nem lehetek mindig jó fej, És nem lehetek mindig boldog… De mi lesz majd, ha kiderül, hogy én bántottam magam, És csak azért, hogy másnak mindez ne fájjon?”
De jó, hogy életemnek végleg véget ért az a korszaka, amikor azért, hogy másokat ne bántsak, magamat bántottam! És ha nem is lehetek mindig boldog, mégis egyre többször érzem azt, hogy az vagyok. Néha csendesen elégedett, néha harsányan vidám. Legyetek ti is azok!
2023. november
Kedves Réka, régóta olvasom az írásaidat és sok minden tetszik az élethez való hozzáállásodból. Sajnos el kell mondanom viszont azt is, hogy van egy téma, ami mindig rossz szájízt hagy bennem - és az utóbbi idôkben szinte már megdöbbent. A gyermekeidrôl szóló bejegyzéseidrôl van szó. Feltûnt már neked, hogy milyen negatív fényben ábrázolod ôket az esetek többségében? írod, hogy nincs túl jó kapcsolatod velük - viszont állandóan szídod ôket: lusták, kelletlenül segítenek, hangosak stb. Nekem viszont feltûnt, hogy milyen sok munkát elvégeznek, olyan dolgokat is, amik a legtöbb házban nem a gyerekek kötelességei. Nézd meg kérlek az utóbbi bejegyzéseidet: mit hánysz igazából a szemükre? Hogy vannak. Hogy sokan vannak. Hogy élettérre van szükségük, hogy dolgokat megfognak, esetleg más helyre tesznek le, hogy ruháik vannak, amiket ki kell mosni, hogy ellátásuk munkát igényel. Szerintem ez igazságtalan tôled. Megértem, hogy fárasztó ennyi gyerekkel, de ha jobban belegondolsz, te vagy az, aki ezt az életmódot választotta. Te döntöttél 5 gyerek mellett. Nekik nem volt választási lehetôségük. Ôk nem mondhatták, hogy bocsi, nem kérek 4 testvért. Nekik nem volt és nincs befolyásuk arra, hogy mekkora házban laknak. Viszont ôk - veled ellentében - soha nem lehetnek egyedül. Vagy otthon vannak a zsúfolt házban, vagy koleszben. Te legalább néha élvezheted a csöndet. Ôk soha. És mindig ezt hányod a szemükre - nyaraláskor, ünnepnapokon: sokan vagytok. De hát ôk nem tehetnek róla. Te választottad ezt az életmódot és nekik ezt kell élniük a te döntésed alapján. Szerinted hogy eshet nekik, folyamatosan olvasni a világhálón, ahogy panaszkodsz a létezésükön? Amikor leírod, hogy milyen borzalmas, mert miközben festés után takarítanak, hangosan hallgatják a zenét. (Amikor te teszed ugyanezt, az persze mást sugároz, hogy milyen jófej vagy...). Feltûnt, hogy például a fiad mennyi mindent megtesz érted? Szerintem büszkének kéne lenned arra, hogy milyen szuper gyerekeid vannak, hogy mennyire toleránsak az életkörülményeikkel szemben, hogy hazajárnak, hogy lássanak, hogy együtt legyenek, hogy jókedvük van.... Persze semmi nem tökéletes, biztosan vannak köztük civakodások, biztosan lusták néha stb.... Melyik kamasz nem? De nézz légyszíves magadba, hogy pl. a bejegyzésed elsô bekezdése mit mond el rólad, mint anyáról. Szerintem nagyon szomorú. És ezt nem azért írom, hogy bántsalak, hanem mert talán segít, hogy más fényben lásd az anyaság témáját.
VálaszTörlésEgy dolog viszont fontos: ahogy írod, hogy párkapcsolataid nem tartoznak a nagyközönségre, szerintem a gyerekeid iránti kritikád sem. Nem hiszem, hogy az ismételt negatív megjegyzéseid nem okoznak fájdalmat nekik.
Minden jót!
Kedves Névtelen, Köszönöm kritikai észrevételedet, amit nagyon emberi hangnemben fogalmaztál meg. Igazad is van, nem is. Amikor a blog indult, gyakorlatilag mindent kiírtam a gyerekeimről, hiszen az egyik sarkalatos téma az ÉletIskola volt, azaz az otthontanulás. Egy idő után kérték, hogy ne írjak ki róluk mindent, aztán már azt, hogy szinte semmit, fotókat se rakhatok ki, és ezt meg is értem, ez az ő magánéletük. Biztos észrevetted, hogy róluk az utóbbi időben elég keveset írok, pedig igenis sok mindennel kapcsolatban büszke vagyok rájuk, párkapcsolat, tanulás, munka, de ők nem szeretik, ha ezt a nyilvánosság elé tárom. Igen, sokat segítettek itthon, de a többség részéről ez inkább múlt idő, és bizony könyörgésre se mindig megy a házimunka, kivéve talán Kende, aki a komplett konyhát megcsinálta, és a kertben, ház körül is sokat segít, csak ritkán jár már haza. A gyerekeim számát nem én döntöttem el, hanem az apjukkal közösen (hmmm, néha inkább ő, hogy őszinte legyek), aki ugyebár magasról szarik rájuk. A házam méretét pedig az anyagi helyzetem határozta meg, és nyilván tudom, hogy jobb volt nekik akkor, amikor majdnem mindenkinek volt külön kuckója, még nekem is, de most ez van, ezt kell elfogadni. Tulajdonképpen legutóbb azért írtam erről, mert egyrészt eléggé meghatározza most az életemet a velük való kapcsolat, és inkább a saját érzéseimet, helyzetemet vázoltam fel. Másrészt hogy azt is lássátok, nem minden hiperszuper nálunk, vannak nehézségek is, nem vagyunk tökéletesek. Nem szeretem, amikor az anyaság témája fel van magasztalva, túl van értékelve. Igenis, vannak rosszabb napok, és vannak jók is, néha cukik, és néha elviselhetetlenek. És ez a két szülőjük közül csak rajtam csapódik le. Bizony bevallom, nagyon jó érzés, amikor 9 nap után egy kis rend és csend lesz a házban, és ezt most is vállalom. Miközben az apjuk 9 és fél éve élvezi a nyugalmat és békét. Lehet a jövőben még jobban meggondolom, hogy máskor hogyan írok ilyen témákról, de ha nem tenném ezt soha, akkor nem lenne teljes a kép. A blog címe pedig: "Réka útja", amely úton, még ha most már csak lazábban is kapcsolódva, de öt gyerekkel járok.
TörlésKedves Réka, köszönöm, hogy ilyen megértôen válaszoltál. Értem az álláspontodat és hogy frusztrál, hogy az apjukkal közösen vállalt felelôsség már csak a te válladat terheli. Azt is megértem, hogy tényleg nagyon fárasztó lehet 5 gyerekkel. Igazából csak azt akartam mondani, hogy a gyerekeid tényleg nem tehetnek errôl és hogy biztosan számukra is nehéz lehet a kialakult helyzet. És biztosan rossz lehet számukra olvasni, hogy milyen rossz, hogy ennyien vannak. Mindezek mellett megértem azt is, hogy ôszinte akarsz lenni és ehhez tényleg nagy bátorság kell, amiért felnézek rád. Minden jót!
VálaszTörlésNem az a baj, hogy ennyien vannak, bár néha még mindig durva belegondolni, hogy öt gyerek... Inkább az, hogy az idő elteltével fordítottam arányos az az energia, amit az itthoni dolgokba beletesznek. Mondjuk ha jobban belegondolok, régebben sokkal, de sokkal nehezebb volt, pl. a válás után, mikor 4-13 évesek voltak. Köszönöm, még egyszer, hogy írtál, neked is minden jót kívánok!
TörlésNem akarok belekotyogni a parbeszedetekbe, de a gyerekek kapcsan nekem van egy jo mantram, ami szerintem tok hasznos a temaban, legalabbis nekem segit, ha epp zehernyesebb szakaszban vagyok: Expect nothing, appreciate everything:)
VálaszTörlésAmiert igazabol irok viszont az utolso idezet aktualitasa szamomra. Marmint nem ugy, ahogy Te reflektaltal ra, Reka, hanem a masik oldalrol. Hogy ha valakit en hoztam ilyen helyzetbe, vajon mit tehetek ezzel kapcsolatban.
Erre Dóra Gyula azt mondaná, mekkora baromság ez az elvárás mentesség. :) Nekem igenis vannak elvárásaim. A gyerekekkel és másokkal szemben is. Igények inkább. Hogy ne jöjjön be sáros cipővel, hogy a tányér, amiből evett, minimum kerüljön a mosogatóba, de el is lehet mosogatni egy perc alatt, hogy a megszáradt ruhákon nem átgázolni kell a lépcsőfordulóban tízszer, hanem fel lehet őket vinni, el lehet őket rakni. Szerintem ezek nem irreális dolgok.
TörlésNem tudom, ki Dora Gyula, de akkor jol felreertette he-he... Vagy lehet, hogy nem o?;) Ugyanis az idezet lenyege nem az elvaras-mentesseg, hanem, hogy hova helyezzuk a hangsulyt a ketto kozott. Erdekes modon, ha az "appreciation" dominal, akkor elkezdenek megtortenni azok a dolgok (sot tobb!) is, amik addig az elvaras kategoriaban voltak. Es ha mar idezeteknel tartunk, ugyanezt kozvetiti egy masik kedvenc is (Dr Wayne Dyer): If you change the way you look at things, the things you look at change. Tudnek meselni ezek effektivitasarol:)
VálaszTörlésSzoktam nézni a videóit néha. Lehet, hogy elkezdődnek megtörténni a dolgok, de én elég türelmetlen vagyok ahhoz, hogy ezt kivárjam. :) De amúgy tényleg nagyon megy most bennem ez a szemléletváltás, amiről a végén írsz.
TörlésKaphatunk példát a felvételiben szereplő ismeretlen magyar szavakra?
VálaszTörlésPéldául ez volt a feladat: Írj szinonimát mindkét szóra, úgy, hogy őket összerakva értelmes szó keletkezzen. Csupa + Agy. Oké, arra hamar rájöttünk, hogy a vége Ész lesz, de mi a csupa szinonimája? Megnéztük a megoldást: Szín! És az is oké, hogy utólag már persze beugrott, hogy "színjeles" meg "színjózan", na de a Csupáról az, hogy Szín? Pláne egy nyolcadikosnak? Aztán ott volt egy olyan feladat, hogy ha egy szó két szótagját megcseréljük, akkor is értelmes szó keletkezzen. Az egyik a Ránc volt, a másik valami olyan , hogy Balga vagy Oktalan (eleve ezeket a szavakat is berakni..). Mivel a Ráncból sikerült Redőt csinálni, rájöttünk, hogy a másik szó Dőre, de... Ki használ ilyen szót, hogy Dőre??? A harmadik egy kakukktojásos feladat volt, pont a kakukktojásra nem emlékszem, de a másik három szó a Garantál, a Jótáll és a Szavatol volt. Kincső kizárásos alapon rájött, de ilyen szó egy nyolcadikosnak, hogy Szavatol??? Garanciáról és Jótállásról ideális esetben hallott, de Szavatolásról? Áh, most újra felidegeltem magamat ezeket az idióta feladatokon. Mert szójátéknak még elmennek, de ez egy felvételi! Ami alapján eldől, hogy bekerül-e a választott középiskolába. Magyarórákon tanulnak írókról és költőkről, verset tanulnak, fogalmazást írnak, mondatot elemeznek. Erre a felvételin szójátékok vannak... Tehát nem azt méri a kimenetnél, amit az elmúlt nyolc év során betápláltak.
TörlésEzek a peldak tisztara mint az angol 11+ vizsgak "verbal reasoning" feladatai. Itt a 10-11(!) evesek irjak a kozepiskolaba bekerules felvetelijen. Es igen, pont nem tanult vagy betanult tudast mernek, hanem konstruktiv gondolkodast ... allitolag. Az en angolom eleg eros, de hajmeresztonek talaltam. Szintugy a vizsga masik reszet, a "non-verbal reasoning" feladatsort, ami leginkabb egy IQ tesztre emlekeztetett, ami eleve traumatikus elmeny volt szamomra mindig:-DD Igazabol mindket resz IQ teszt-jellegu, ha belegondolok... Reka, ideteszem angolul is, mit gondolsz, stimmel, hogy ilyesmi volt a lanyod tesztje is?
VálaszTörlésSemmi bajom nem lenne azzal, hogy konstruktív gondolkodást mérnek, ha: 1. Az előző években erre treníroznák a gyerekeket (ugye tudjuk, hogy mindenre, de erre aztán nem) 2. Ha ezek tényleg konstruktív feladatok lennének, pl. alkoss betűkből vagy szótagokból értelmes szavakat. Még az IQ-teszttel se lenne gond, de azzal az a bajom, meg az egész felvételivel, hogy néhány specifikus készséget, intelligenciát mér, a többi meg le van tojva. Az IQ-tesztekben pl. vannak matematikai, nyelvi, térbeli I-t mérő feladatok, de pl. hogy mérsz egy mozgásos vagy egy zenei, pláne egy inter- vagy intraperszonális I-t? A felvételi is két dolgon múlik, a magyaron és a matekon, és ha ezeken túljutsz jó pontokkal, akkor néha idegen nyelven is szóbelizel. Ennyi. A lányom pl. a történelmet szereti nagyon, de ezt sehogy se tudja a felvételin bizonyítani. Meg nagyon sportos, de ez persze senkit sem érdekel. Ezzel a beszűkültség tud felbosszantani.
TörlésNem jelent meg az angol hsz, vegul is nem gond. (Abban ott van, hogy ez leginkabb max "raw intelligence"-et mer, ami valoban egy leszukitettebb es integralatlan adat) Egyetertek azzal, amit irsz, engem is elegge felhaboritott, amikor eloszor szembesultem vele. Es nem, semmifele felkeszites nincs ra itt sem, viszont a szulok (akik megtehetik) magantanarhoz hordjak a 8-9 eveseket, ahol erre trenirozzak oket. Szerintem ez borzaszto. Amit leirsz, azt sugallja, hogy Mo-on is kezdik ezt a tipusu felvetelit preferalni, hat nem tudom, hogy ebben erdemes volt-e "felzarkozni" a "nyugathoz"...
VálaszTörlésNem jött át. Szerintem x éve már ilyen nálunk a felvételi. Kanadában pl. egyáltalán nincs felvételi a középiskolákban, unokaöcsémék oda járnak. Itt is lassan az a trend, hogy akinek pénze van, az viszi a gyereket magánsuliba, magántanárhoz, magánorvoshoz, akinek meg nincs, az megrohad az összeomló oktatásügyben és egészségügyben.
TörlésItt sincsen felveteli a kozepiskolaba altalaban, kiveve a szelektiv Grammar School tipusuba. Ott sem kotelezo, de mivel ok kepviselik a szinvonalat, es nagyon keves van beloluk, emiatt nagyon nagy a tuljelentkezes. Kenytelenek szelektalni. Erre hasznaljak az 11+ vizsgat. Aki nem engedheti meg a maganiskolat, de okos a gyereke, meg konzisztens, jo szinvonalu sulit szeretne, az harcol a Grammar-be jutasert. USA-ban, Kanadaban nincs meg, ha jol tudom ez a harmassag (marmint a barkinek elerheto kozepiskola, a szelektiv Grammar, ill a fizetos magansuli), csak az elso es harmadik. A helyzet sajnos nagyon hasonlo itt is, mint ahogy irod. Az ingyenesen elerheto egeszsegugy ill. kozoktatas olyan, amilyen. Es hat felsooktatasrol ne is beszeljunk. Olyan, hogy elso diploma ingyenes, semmilyen korulmenyek kozott sem letezik.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy remek blogbejegyzéseddel gazdagítottad a napomat!
VálaszTörlésKöszönöm, örömmel tettem!
Törlés