Nyilas

A Skorpió nekem az az időszak, amikor mindennek vége. Minden meghal, elpusztul. Összhangban van ez a november hónap magyar elnevezésével is: Enyészet hava. Régebben valahogy a három Isten (Trimurti: Brahma, Visnu, Siva) közül Sivával nem tudtam azonosulni. Nem értettem, miért kell pusztítania. Miért kell vége legyen annak, amit valaki létrehozott és fenntartott? Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek, minden változáshoz kell egy kis „halál”. Akkor lehet újjászületni, ha a régi meghal. Új építményt csak új alapokra lehet felhúzni, de csak azután, ha a régit teljesen lebontottuk.

Bár igazából csak most ér véget az ősz, és még vár ránk három hónap tél, mégis: amikor a Nyilas jegyébe érünk, ott eljön számomra valami fordulat. Ott érzek egyfajta megújuló erőt. Az egyik ok talán az, hogy egyre jobban tudok a Nyilassal azonosulni, egyre erősebben érzem magamban az energiáját. A napjegyem ugyan Rák, és több szempontból tényleg tipikus Rák vagyok, lásd. öt gyerek, lakberendezés, fantázia (írás), érzelmek, romantika, stb. A holdjegyem viszont Nyilas, és ahogy telnek-múlnak az évek, egyre jobban érzem magamat Nyilasnak, semmint Ráknak. A sport, a mozgás, az utazás, a tanulás, a sok kaland, felfedezés, kihívás, és hangsúlyosan a szabadság: ezek mind nagyon jellemzőek erre az időszakra, amiben most vagyok.

Nemsokára kezdődik az Advent, a fény-várás időszaka, és ez valahogy sokkal aktívabbnak tűnik számomra a Mikulással, Luca-nappal, adventi koszorúval és naptárral, mint a korábbi hetek. Pedig novemberben is akad bőven jeles nap: Márton, Erzsébet, Katalin és András. Érdekes, hogy a népszokások, amelyek az ÉletIskola időszakban annyira meghatározóak voltak, egy időre elhalványultak, de most az írásos munkám és az idegenvezetői képzés okán is újra visszatértek az életembe.

A lányaim már kb. egy hónapja felrakták a karácsonyi égősorokat a mennyezeti lámpák és a polcok, ablakok közé, úgyhogy nálunk már október óta minden este fény-áradat van. Most hétvégén pedig itt volt Tündér barátnője, Csobánka, és Kincső barátnője, Janka. Mire hazaértem, láttam, hogy elkezdték előszedegetni a karácsonyi díszeket. Az étkezőasztalon, a kredencen mézeskalács-figurák, adventi manók és mini-karácsonyfák állnak, a fogantyúkon pedig csengettyűk és csillagok függenek.
Magamtól ugyan én sokkal később kezdenék neki a készülődésnek, számomra csak decemberben érzékelhető a karácsonyi fíling, már ha egyáltalán, de nem bánom, csinálják csak, örülök, hogy szeretik dekorálni a házat. Azonban még mindig itt vannak a dísztökök Berkenyéről, egy fűzfakoszorú (by Tündér), néhány körömvirág a kertből (hihetetlen, hogy még mindig nyílnak!), és egy rózsacsokor Nőtincsről. Tehát az asztal pontosan jelzi, hogy ősz és tél határán vagyunk, és ez épp így van jól.

A boltokban viszont már hetek óta ott vannak a Mikulás-csokik és a karácsonyi díszek, és ez nincs így jól. Nekem ez már túlzás, elvész az ünnep igazi hangulata, mondanivalója. 

Vácott is felállították már a főtérre a karácsonyfát, jó volt egy kellemes sétát tenni arrafelé, és nemsokára kinyitnak a bódék is. Budapesten sok helyütt most nyílnak vagy már meg is nyíltak az adventi vásárok. A Vörösmarty téren Nógrádot a Manó Műhely képviseli, náluk készített kerámiákat nyáron Csillag lányom.

Van viszont itt a közelünkben is több vásár meg piac. Minden hónap második szombatján Nógrádon, hetente szombatonként Nagymaroson. Ez a két személyes kedvencem, ahol gyakran megfordulok. Ellenben a nőtincsi NemcsakPiacon eddig még csak egyszer voltam, és nem azért, mintha nem lenne fantasztikus a helyszín vagy a hangulat, hanem csupán közlekedési okokból. Itt Nógrád megyében úgy vagyunk, hogy hiába vannak egymáshoz közel a települések, néha képtelenség A-ból B-be jutni, pláne hétvégén, vagy ha már eljutottunk, akkor mission impossible hazajutni.

Szóval utoljára nyáron jártam Nőtincsen, akkor nagyon meleg volt, tűzött a nap, és sokan látogattak oda. Most vasárnap egy kissé fáztunk Krisztával, főleg az ujjaink és a lábujjaink, de kaptunk Mártitól finom forró gránátalmás teát, ami átmelegített minket. Aztán elkezdett esni a hó! Erzsébet meghozta az első havat! Azt mondja a népi időjóslás: Ha Erzsébet napján esik a hó, akkor szinte biztos, hogy fehér karácsonyunk lesz. Úgy legyen! Nagyon rég volt már ilyen, várja felnőtt-gyerek egyaránt. Tulajdonképpen kofa-asszonyt játszottunk, és bár az időjárás miatt most kevesebb volt a látogató, azért egész elégedettek voltunk magunkkal.

Mivel sokan voltunk itthon hétvégén, majdnem telt ház, ezért készítettem egy nagy tepsi rakott krumplit. 

Goji bogyós süteményt is csináltam, saját házi túróból. 

Kenyeret is sütöttem, félig kukoricaliszteset. 

Éljen az új tűzhely!

Szombaton brutálisan tombolt a szél, ellenben kisütött a nap. Hát, elmentem futni, de alig álltam meg a lábamon. Mint ahogyan pénteken a biciklimbe is úgy bele-belekapott a szél, hogy alig tudtam vele egyensúlyozni. De nem adom fel!

Tegnap a legnagyobb lányom, Virág születésnapja volt. 23 éve váltam anyává! Mikor felhívtam, közölte, hogy ő már öreg, és visszasírja a fiatalságát. Akkor mit mondjak én? Fél év, és itt az 50. szülinapom. A család majd szombaton ünnepli meg őt, de addig még vár rám a képzés, ahol a Margitszigeten fogunk virtuálisan barangolni, valamint Erzsébetről, Katalinról és Andrásról mesélek majd a csoportnak.

 

2023. november