Fél-Tél

Túl vagyunk a tél felén, ami a tavalyival ellentétben most jóval hidegebb és csapadékosabb. Piroska napjára, január 18-ra a népi időjóslás ezt mondja: „Piroska napján ha fagy, 40 napig el nem hagy.” Aznap fagyni ugyan nem fagyott, viszont olyan ónos eső esett, hogy az emberek meg az autók csak úgy csúszkáltak itt a faluban.

A főutakat azért lesózták, a mellékutakon viszont maradt a jégpáncél. A tanítványaim szerencsére, kis küzdelem után persze, eljutottak Almáskertbe, Bár volt, akinek meg kellett tolni a kocsiját, és volt, aki távolabb állt meg, mert nem merte kockáztatni, hogy összetörik az autója.

Mindegy, mi úgy értelmeztük az időjóslást, hogy mivel napközben nulla fok fölött volt a hőmérséklet, ezért jöhet végre a tavasz. Aha, ahogyan azt Móricka gondolja. 

Másnapra nem a tavasz, hanem hóesés jött. Arra nem jó, hogy szánkózzunk rajta vagy hóembert építsünk belőle, arra igen, hogy megint egy jó ideig ne tudjak elmenni futni ezeken az utakon.

Rohadt hideg van mostanság; nappal is mindig fagy, éjjelre sokszor mínusz tíz fok is lehet a hőmérséklet. Be is fagyott a nógrádi tó, de itt sajnos tilos korizni. 

Érdekes, a szomszédos Berkenyén vígan korcsolyáznak az emberek az ottani tavon. Úgy látszik, más az éghajlat tőlünk 3 km-re, hogy ott nem életveszélyes jégre lépni. 😊

Megérkezett végre a szociális tűzifám. Kettő köbméter, amit majd a nyáron vágatok és hasogattatok fel. Még a régit sem hordtuk be teljesen, de ahogy számolom, az elég lesz következő télre, ez az új meg majdnem elég 2025-re.

Kicsi a ház, jó a cserépkályha, egy télen csak kb. három köbmétert szoktuk elhasználni. (Ezt nem szokta elhinni nagyjából senki sem, pedig eskü így van.) Ez volt az utolsó adag ilyen ingyen fa. Mivel Csillag nyáron leérettségizik, jövőre már csak két kiskorú gyerekem lesz, így nem számítok többé nagycsaládosnak.

Szombaton Abán a legkisebb gyerekem megírta a központi felvételit. Hát, olyan lett, amilyen, mindenesetre reméljük, hogy elég lesz neki az Atilla Királyhoz. 

A nővére kísérte el, aztán onnan leutaztak a Balatonhoz. Ihletet kaptak az interneten keringő szép fotóktól, és elmentek megnézni, milyen a befagyott víz.

Ma kézilabda meccseket játszottak az iskolai csapattal. Természetesen megnyerték a körzeti bajnokságot és aranyérmesek lettek. Hajrá, Hesz!

Kincső isteni csokis sütit sütött egyik nap, díszítésnek felhasználta rá a karácsonyi mézeskalácsról megmaradt színes cukorkákat is.

Csillag pedig hétvégén sajtos, szezám- és köménymagos sós rudakat készített.

Vasárnap almáskerti barátnős találkozón vettem részt. Isteni volt a pogácsa és az áfonyás süti! Nyilván nem csak enni mentem; valójában bakelit-partinak indult, de csak annyiban lett ez igaz, hogy a háttérből szólt a zene. Mi viszont a tervekkel ellentétben hatalmasat beszélgettünk.

A budapesti barátnőkkel is élénk a chattelés, mély témákat érintünk mindig, és nagyon sokat segítünk egymásnak. Nagyon örülök, hogy olyan barátnőim vannak, akikkel tényleg mindenről lehet őszintén beszélgetni.

A külvilágban amúgy látszólag nem sok esemény történik velem, de belül igen. Csakúgy, mint a természetben. Hétvégén a Nap belépett a Vízöntő jegyébe, ami forradalmi jegy, és rengeteg változást hoz. Érzem én ezt!

Eljött január 20., Sebestyén napja, amikor a néphit szerint felébrednek a fák, azaz, újra elkezdenek vizet szívni a talajból a gyökereikkel, és megindul bennük a nedvkeringés. Talán furcsa lehet ez így január végén, de igazából a régiek ezt tartották a tavasz első napjának.

Én is így vagyok vele, ahogyan a fák. A láthatóban még nem sok mutatkozik meg abból, ami bennem van, de belül nagyon munkálkodnak az erők. Rengeteg olyan változás érlelődik, ami, ha már az imént fákról volt szó, gyökeresen fogja megváltoztatni az életemet. Csak lessétek meg!

2024. január