2024 - Az Egyensúly éve

A 2023-as év kollázsa

Az évtervező-évértékelő körön nagyon szépen kielemeztük 2023-at. Azt néztük meg, hogy bizonyos életterületeken milyen sikereket értünk el, milyen erőforrásainkat, készségeinket használtuk fel, mi okozta az esetleges nehézségeket, ezeken hogyan tudtunk felülkerekedni, kik segítettek a céljaink megvalósításban, és mit tanultunk a különböző helyzetekből saját magunkról.

Az egészség tulajdonképpen egy komplett sikersztori nálam. Egészséges és fitt vagyok, sokat mozgok, és odafigyelek a táplálkozásomra. Szeretem a folyamatot és a végeredményt is. Mindez persze a testről szól. Lélekben már nem mindig érzem magamat ennyire tudatosnak és egészségesnek (lásd. év végi összeomlásom).

A pénzügyek, az anyagi sík témája is egész jól alakult. Az év háromnegyed részét kifejezett anyagi bőség jellemezte. Ki lett festve a ház, elkészült a hiper-szuper álomkonyha, el tudtunk menni családi nyaralásra, külföldi utazásra is.

A munka, a tanulás és az önmegvalósítás számomra már egyre kevésbé különválasztható területek. Felmondtam a suliban, és otthagytam a közoktatást; folyamatosan írom a blogot, megírtam egy regényt és lettek írós munkáim; beiratkoztam az idegenvezetői képzésre, és két nyelvet tanulok egyszerre. Most némileg átmeneti időszakban vagyok, de érzem, tudom, hogy év végére kikristályosodik, hogy milyen nagy változások fognak bekövetkezni a karrieremben.

Ez átvezet a barátok és a szabadidő témájába, mert az utazás nagyon hangsúlyosan megjelent az életemben. Voltam több helyen az országban, és Szlovénia is megvalósult. 2024 meghozza azt, hogy a munkám egyben a hobbim is legyen, tehát utazhatok világszerte, és ezért még pénzt is kapok. Ami furcsa számomra, de érdekes megfigyelni és elfogadom ezt az irányt, hogy egyre nagyobb az igényem az egyedüllétre. Elmondhatom, hogy megszerettem a saját magam társaságát.

Talán amúgy a legkevésbé a család és emberi kapcsolatok területén számolhatok be sikerekről. Persze tök büszke vagyok a gyerekeimre, levizsgáztak, szakmát szereztek, sikeresek a munkájukban, boldogok a magánéletükben. Mégis, anyaként nagyon sokszor érnek kudarcélmények. És hát ugyebár van még egy téma, ami egy ideje totálisan tabu a blogomon…

Jó volt tudatosítani magamban a belső erőforrásaimat. Tudatos vagyok, rohadt nagy az akaraterőm, gyakorlom az önfegyelmet, amit eltervezek, azt véghez is viszem, és mindeközben örömöt okoz, amit csinálok. Meg tudom teremteni az anyagiakat, egyedül képes vagyok fenntartani a családot, jól be tudom osztani a pénzt. A magam ura vagyok, jól menedzselem az életemet.

Megtanultam a nagyobb célokat kisebb rész-célokra lebontani, és lépésről lépésre haladni, jól megszervezni a praktikus dolgokat. Fejlődtem az önérdek-érvényesítés területén; felismertem a saját szükségleteimet, már (végre) kiválóan tudok nemet és igent is mondani. Tudok bátor és merész lenni, spontán módon belevágni új dolgokba. Egyre többször hallgatok (újra) a szívemre és egyfajta belső hangra, így (megtartva persze a józan eszemet) a megérzéseim alapján hozok döntéseket.

Azt is öröm volt látni, hogy még ha néha (oké, elég ritkán) tudom elveszettnek is érezni magamat, azért mindig vannak mellettem barátok, barátnők, családtagok, akikre számíthatok. Az ő támogatásuk nagyon sokat jelent, nagyon hálás vagyok, hogy vannak az életemben. Tegyük hozzá, hogy ez kölcsönös, én is igyekszem mindenkinek ott segíteni, ahol csak tudok.

Volt még egy olyan gyakorlat, ahol különböző kategóriába kellett osztani az év történéseit. Először ki kellett választani olyan dolgokat, amiket elterveztem, és meg is valósultak. Ilyen volt például a konyha felújítása, a nyaralás Szlovéniában (a kollázsomra pont Pirannak a képét raktam fel, és épp oda is utaztunk), az orosztanulás folytatása.

Mik azok, amiket nem terveztem, de megvalósultak? Ide tartozik az írós munkák elkezdése (illetve ezt valamelyest terveztem, csak egész máshogy képzeltem el), a felmondás az iskolában, a közoktatás otthagyása, beiratkozás az idegenvezetői képzésre, belevágás az olasz-tanulásba.

Az utolsó kupac pedig amiket terveztem, akartam, aztán végül elengedtem. Hát… Ilyen is volt. Egy.

Mi volt a legjobb 2023-ban? Egyet kellett volna választani, de én most mégis többet írok. Felmondás a suliban. Idegenvezetői képzés. Konyha felújítása. Utazás Szlovéniába. Meg még egy dolog.

Milyen kártyákat húztam? Csillag Anya: azaz törődjek magammal úgy, mint anya a gyermekével. Zuhanj a karjaimba: átadás, ellentétek elfogadása, az élet szélsőségei. Fény Oszlopa: energiám növekszik (még ennél is jobban? 😊), én vagyok az orákulum. Ez utóbbi érintett meg leginkább, főleg, hogy mostanság egyik nagy kedvenc filmem, a Mátrix többször újra bejön a képbe. Az orákulum jós, figyel az isteni jelekre, kifürkészi Isten akaratát, hallgat a belső sugallatokra.

Hmmm… Nem is rossz. Ez tulajdonképpen előrevetíti azt az irányt, ami érzéseim szerint 2024-et meghatározza majd. Na, jöjjön is az új év, főleg, hogy ennek az írásnak nem 2023, hanem 2024 a címe, úgyhogy nem ártana végre a lényegre térni.

Az évtervezés első szakasza az volt, amikor az élet különböző területeire kellett célokat találnunk. Én tulajdonképpen úgy mentem oda, hogy egyáltalán nem akarok semmit megtervezni, nekem nem kellenek már a célok. Aztán persze találtam néhány olyan dolgot, ami feltehetően meg fog valósulni.

Ilyen például, hogy Csillag elballag a gimiből és leérettségizik, majd talál magának valami jövőképet továbbtanulás és munka téren; Kincső sikeresen felvételizik, elballag a Hesz-ből, és megkezdi pályafutását Abán. Öcsémék tervezik, hogy idén hazajönnek Kanadából. Anyukámmal szeretném még szorosabbra fűzni a kapcsolatunkat, és több időt tölteni vele kettesben (ami a jelenlegi nullához képest egészen biztosan fejlődés lesz). Más egyéb emberi kapcsolatok terén az égvilágon semmit nem tervezek, majd lesz, ahogy lesz, és biztosan jó lesz. Egy dolog tuti: 2024 a minőségi kapcsolódásokról szól majd.

A ház kívülről is le lesz festve. A kertbe kevesebb energiát rakok, de nádszövettel tuti körbe lesz kerítve. Jelenleg nem érzek túl nagy kedvet kertészkedésre. Szerintem idén parlagon hagyom a nagy veteményest, csak a kisebb ágyásokba és cserepekbe vetek meg ültetek majd.

Rendszeresen járok a képzésre, tanulom az elméletet és a gyakorlatot, és októberben sikeres vizsgát teszek majd. Év végéig megszerzem oroszból a középfokú nyelvvizsgát és olaszból eljutok egy alap társalgási szintre. Sokat dolgozom az új regényemen. Még több és változatosabb írós munkáim lesznek.

Az évet egy kettősség jellemzi majd: még egy ideig tanítok, de lesznek idegenvezetős munkáim is. Fokozatosan feltárom a lehetőségeimet, ismeretségi körömet bővítem, kiterjedt kapcsolati hálómnak hasznát veszem, nyitok emberek, csoportok, utazási irodák felé.

Mindenképp több lábon állok, az irány az egyre nagyobb önállóság és függetlenség. Nagyon hangsúlyos elem, hogy ebben az évben még sokkal stabilabb lábakon állok majd pénzügyileg, magasabb szintű az anyagi bőség. A hogyan-t nem tudom és nem is akarom eltervezni, egyszerűen így lesz, és kész.

Biztosan lesznek programok, kirándulások, utazások, de most nem tervezek úgy, mint tavaly. Egy koncertre vagy fesztiválra se vettem meg előre a jegyet, nem találtam ki, hogy kit szeretnék mindenképp megnézni-meghallgatni, bár azért menő lenne ott lenni a Puskás Arénában Azahriah-n. Mindenesetre tuti lesz buli, természetjárás, városnézés, kalandok és felfedezések.

Tovább szeretném folytatni az egészséges életmódot, a sok mozgást, a tudatos táplálkozást. Nagyobb hangsúlyt fektetek a bőrápolásra. Bejött a képbe egy kis stílusváltás is, az irány még homályos, de majd úgyis kikristályosodik.

Mindenesetre a nyár közepére, pont az 50. születésnapomra szeretnék nagyon jó formában lenni. Bizony, 2024-ben leszek kereken fél évszázados, majdnem pont fél év múlva, július 2-án. Érdekes módon ez a szám egyáltalán nem tölt el szomorúsággal.

Tisztább, minőségibb életre vágyom. Lelkileg szeretnék sokat fejlődni, szerintem ez lesz az év egyik leghangsúlyosabb területe. Egyre jobban érzem, hogy ez az alap, amire aztán a sok jó ráépülhet. Ezt mindjárt ki is fejtem jobban.

2024, ez számmisztikai szempontból 8-as év. Itt minden az egyensúlyról fog szólni. Ez egy ideje a vesszőparipám, és az elmúlt időszak már erősen efelé mutatott az életemben. A szélsőségek, a kibillenések, az erőteljes hullámzás helyett jöjjön végre a kisebb amplitúdó, a belső béke, a megmaradás a középpontban.

Legyen meg a jobb és bal agyfélteke, az ész és szív egyensúlya. Itthon lenni és elmenni, kint lenni és bent lenni, egyedüllét és társaság. Egyensúly az Én és a Mi között mindenféle emberi kapcsolatomban. Megmaradjon a szabadságom, önállóságom, mégis: legyen meg az összetartozás érzése, a stabil kötődés.

Ami most már nagyon megy az életemben: tudatosság, célok megvalósítása, tervezés, szervezés, akarat, kitartás, elszántság, erő. Ebben azonban rejlik némi merevség és ragaszkodás, amit el szeretnék engedni. Oda már eljutottam, hogy ne szóljon bele senki az életembe, ne akarjon engem uralni, de felismertem, hogy önmagamat is túlzott mértékben uralom. Maximalista vagyok, hajlamos arra, hogy a saját magam felé támasztott elvárások rabja legyek. Na ebből elég! Hiszen mint tudjuk: amit erőltetni kell, azt ugyebár nem kell erőltetni.

Ami kevésbé megy, és efelé szeretnék elmozdulni: spontaneitás, lazaság, megengedés, rugalmasság. Nagyobb teret hagyni a sorsnak, a meglepetéseknek. Nyitottan állni mindenhez, ami jön, elfogadni, amit az élet hoz (fontos: az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel!).  Nem akarok függést, korlátokat, határokat. Egyszerűen érzem, hogy bármi lehetséges! A lehetőségeket pedig nyitott szívvel várom, fogadom, élek velük. Nem először rakom ide fel egyik kedvenc idézetemet Assissi Szent Ferenctől: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

És ha nem tekerek végig fel az emelkedőn, akkor mi van? Leszállok és tolom a biciklit egy szakaszon, aztán ha kedvem tartja, újra felpattanok rá, és tovább tekerek. És ha nem maradok bent a Duolingo Gyémánt Ligájában, akkor mi van? A nyelvtanulás folyamata, a tudás öröme a lényeg. És ha kihagyok egy reggeli edzést, akkor mi van? Majd mozgok máskor vagy mást, nem dől össze a világ. És ha később mászok ki az ágyból, és ott fekszem gondolkozva, akkor mi van? Majd felkelek később, és mindent megcsinálok úgyis. És ha nem jönnek ki a gyerekeim Nógrádra, akkor mi van? Megvan a maguk élete, majd spontán összefutunk Budapesten. És ha a természet lányának nincs kedve mindent megtermelnie a kertjében, akkor mi van? Majd megveszi a piacon. És ha nincs tökéletes rend és tisztaság a házban, akkor mi van? Ez az én házam, és nekem pont így tetszik, ahogy van (amúgy mindig rend van 😊). Ha úgy akarom, kihúzva hagyom a kanapét, és azon döglök egész nap. Ha kedvem tartja, akkor házi kenyeret sütök, ha meg olyanom van, akkor veszek a boltban péksüteményt. Zéró kontrol, zéró ragaszkodás, zéró erőlködés, zéró elvárás…

Eleve mindig is nagy dilemma az életemben, hogy most akkor sors vagy szabad akarat? Nemrég beszéltem egy asztrológussal, aki azt mondta, hogy a kereteket nagy százalékban az univerzum határozza meg, de hogy az adott játszótéren mi mit játszunk, azt mi döntjük el. Viszont nem izomból, rágörcsölve, hanem a lélek szavára hallgatva, az igazi vágyakat követve. Úgyhogy kíváncsian várom, mit tartogat számomra a sors 2024-re, és nagy lelkesedéssel vágok bele az új évbe.

Vantulek Zsolttól loptam egy ötletet. Vegyünk egy üres befőttesüveget. Minden hét végén tegyünk bele egy kis papírt, amire ráírjuk a legjobb dolgot, ami a héten történt velünk. Év végén aztán elővesszük az összes papírt, és elolvassuk, mennyi jó dolog történt velünk az évben. Virtuálisan nyitok is ma egyet. Bár tulajdonképpen a blog számomra tulajdonképpen ugyanez, hiszen egy héten min. egy posztot felrakok. Év végén aztán mindig elolvasom a bejegyzéseket, megnézem a fotókat, és rájövök, milyen fasza évem volt.

A Szilveszter, csakúgy, mint a Karácsony, számomra nem sokat jelent. 24., 25. 26. avagy 31., ezek számomra csak számok. Nekem a Téli Napforduló az igazi ünnep, az a fény születése és az új év kezdete is.

Ettől még tegnap voltam egy összejövetelen, hosszú idő után először. Baráti találkozó, almáskerti evés-ivás, beszélgetés. Sütöttem rozmaringos, köményes, napraforgómagos sósat, és cseresznyés-túrós süteményt. Éjfélkor pezsgőt nem ittam, viszont csillagszórót gyújtottunk. Én ráadásul egy üveg SZŐLŐszörppel bemásztam az asztal alá, aztán ittam is belőle. Ennek mágikus jelentését csak kevesen ismerik, maradjon is titok. Mindenesetre boldog vagyok, hogy ilyen jó embereket ismerhetek, mint a barátaim!

Mikor elfáradtunk, hazaindultunk. Gondoltam, alig van itthon gyerek, csak Tündér, így adott a csend és a nyugalom. Aha... Kincső ugyan este átment Berkenyére az Életvirág Műhelybe szilveszterezni, de az éjszaka közepén megjelentek Jankával, és közölték, hogy akkor most kezdődik a házibuli. Egy szavam se lehetett; én ajánlottam fel, hogy hozzánk bármikor bárki jöhet, és lehet bulit tartani.

Végül is 2-től 10-ig sikerült aludnom, de ebből az első két óra úgy telt el, hogy a földszinten zajlott a house party. Dübörgött a zene, a csajok táncoltak, énekeltek, ordítoztak és sikítoztak. Jelenleg alszik mindenki, csendes a ház. Én pedig majszolom a maradék sütiket, rendet raktam kívül a térben, és mostanra magamban is.

Mire megszületett ez az írás, elkészültek a 2024-es kollázsok is. Most csak ezekkel és a tegnapi sütik fotóival illusztráltam ezt a bejegyzést. Nem fűzök hozzájuk magyarázatot, mindenki értelmezze őket úgy, ahogyan az neki tetszik. (Az elejére ideraktam a tavalyi megamixet is.)

Isten hozott, 2024!

 

2024. január