Ezüstvasárnap

 

Advent 3. és Telihold 

Ma egyedül vagyok itthon, párom Budapesten, fiam Cipruson, vejem Tenerifén dolgozik. Számomra csendes, nyugodt, pihentető ez a vasárnap, ideális arra, hogy áttekintsem az elmúlt napokat.

A hét elején nagyobb takarítást végeztem, karácsony előtt most meg akartam csinálni a nagyját, hogy az ünnepek előtt közvetlenül már csak egy kisebbet kelljen. Jól vizsgázott az új porszívó, tényleg minőségi ugrás a korábbihoz képest. Mindent letörölgettem, lesúrolgattam, ragyogjon a ház az ünnepekre.

A fenyőfát megrendeltem, jövő héten házhoz hozzák. Nagy lesz, 2,25-2,5 méteres. Emlékeim szerint sosem volt még ekkora karácsonyfánk. Most végre lesz helye a lezárt ajtó előtt. Leosztottuk a feladatokat: a férfimunka lesz a fa talpba faragása, felállítása, a női pedig a feldíszítése.

Én az az ember vagyok, aki mindenben meglátja a jót. Adventre ugyebár azt a mondást húztam, hogy „Minden pillanat egy új lehetőség.” Ez mostanra kiegészült ezzel: „A lehetőség én magam vagyok.” Az ember például nem is gondolja, hogy még egy vonatút is lehet kalandokkal teli.

Már megint hová utazgattam? Csak Budapestre. Pénteken ugyanis egy munkamegbeszélésen vettem részt, ezzel újabb idegenvezetési lehetőségek nyíltak számomra a jövőre nézve. Ez amúgy egy „kettő az egyben” esemény volt, mert hosszú idő után találkoztam régi egyetemi csoporttársammal, akivel anno együtt csináltuk párban a tanítási gyakorlatunkat Kispesten. Bízom benne, hogy hosszú távú lesz Anita és köztem az együttműködés.

Ezen a napon Anyukámmal is találkoztam, igyekszem hetente legalább egyszer elmenni hozzá és segíteni, amiben tudom. Öröm látni, hogy mind egészégileg, mind lelkileg sokkal jobban van, így rászánta magát egy nagyobb kiruccanásra. Ezúttal Óbudára indultunk, mert Anyu ki szerette volna próbálni a leendő lakása közelében lévő önkiszolgáló éttermet. Van ott a közelben vagy négy-öt, mi Zsuzsánál ettünk, finomat, olcsón. Az a terv, hogy szép lassan mindegyiket leteszteljük.

Aztán gyerekkorom egyik ikonikus helyszínét fedeztük fel, a Flórián áruházat. Ez van legközelebb Anyu jövőbeli otthonához, ott fog majd vásárolni. Szerintem utoljára mindketten több évtizede jártunk itt, azóta sok minden megváltozott, néhány dolog maradt. Ujjongva lépdeltem az őskori időkből ott felejtett lépcsőkön, akkor pedig még lelkesebb lettem, amikor ugyanazon a mozgójárdán mehettem le az alsó szintre, amin annyira szerettem közlekedni kicsiként. Legközelebb a Kórház utcai piacot (pardon, most már csarnok) nézzük meg.

Az ünnepre készülődve a karácsonyi díszeket néztük át. Volt vagy négy doboznyi, mi csináltunk belőle kettőt. Szerencsére sikerült kidobni a felét, azaz a tönkrement, összetört, megrepedt, ósdi díszeket. Ami maradt, azokat Anyu felaggatta a lakása különböző pontjaira. Nála idén nem lesz fenyőfa, nálunk viszont Nógrádon a szokásosnál is nagyobb. Ezért elhoztam magammal kölcsönbe egy doboznyi színes gömböt, hogy kiegészítsem velük a saját fa meg szalma díszeinket.

A Luca napi terveimből az égvilágon semmi sem valósult meg, nem ültettem Luca-búzát és nem sütöttem Luca-pogácsát sem, bár ez utóbbit a mai napon bepótoltam, ezúttal kis szívek és holdak készültek, túró alapú tésztából.

Szombaton a szokásos nógrádi piacból adventi vásár lett. Rendhagyó módon ekkorra mesedélelőttöt szerveztek, amire engem is felkértek, amit örömmel vállaltam. Összesen négy hölgy mondott mesét a rögtönzött mesekuckóban, például Babaróka fenyőfájáról, a varázsdióról vagy arról, hogyan küzdhető le egy Óriás, azaz a saját félelmünk.

Az én mesém a karácsonyi meglepetésről szólt, azaz arról, hogyan kapja vissza Puszedli, a mackó elveszített kis játékmaciját. A mesék közben Betti Mikulás-sapkával a fején gitározott és énekelt. A végén már mind együtt daloltunk és mondókáztunk, legvégén azt, hogy „Minél inkább havazik, annál inkább hull a hó…”

Szombat most is munkanap volt, a lányok részt vettek Abán az Atilla Király Gimi nyílt napján (Tündér és Kincső lent maradt, Csillag meg leutazott), aztán Virágnál közös mézeskalács-készítést rendeztek. 

Sok mézeskalácsot sütöttek, díszítettek, szerintem nagyon szépeket alkottak. Biztosan finomak is, bár én bevallom, hogy egyáltalán nem szeretem a mézeskalácsot.

Csillag amúgy nyert egy belépőt a városligeti műjégpályára, ahová el is ment egy barátnőjével. Egyszerre volt itt korcsolyázás és éjszakába nyúló zenés buli.

Mivel minden pillanat egy lehetőség, ezért már ott tartok, hogy egy bevásárlás is rejthet izgalmakat. A héten kétszer is jártam a dunakeszi Bauhausban, hétfőn és szombaton. Nem akartam semmit se venni, de számomra a nézelődés egy lakberendezési áruházban maga a vizuális élvezet.

Biztos sokan mások is azért járnak oda, hogy szép dolgokat lássanak. Engem leginkább a burkolatok, a szaniterek és a dekor-kiegészítők tudtak megfogni, de ötleteket gyűjtögetve a nyílászáróknál is elidőztem.

Itt kaptam ajándékba egy jácintot, hogy a hagymás növény kicsit a kora-tavaszt idézze a téli hidegben.

Észrevettem, hogy az utóbbi időben nagyon elkényelmesedtem. Sokat ülök, keveset mozgok, több édességet eszek, és ez kezd az alakomon is meglátszani. Szeretném ezt időben elcsípni, nem akarom, hogy ötvenévesen úszógumijaim legyenek és reggelente vagy a hátam vagy a derekam vagy a térdem fájjon, továbbra is csinos és fitt szeretnék maradni. Ezért ma egy komolyabb edzésprogramba kezdtem bele. A következő időszakban a fogyó hold energiái ezt segíteni fogják.

Ma van Telihold van, annak minden varázsával. Amikor besötétedett, meggyújtottam a harmadik gyertyát az adventi koszorún, és arra gondoltam, mennyi varázslat és csoda történt velem mostanság.

Jövő héten már viszonylag kevés órám lesz, beindul a komolyabb készülődés a karácsonyra. Kihozzák a fát, beszerzem az ajándékokat, megyek Vácra és Budapestre is. Pénteken pedig megejtjük a szokásos havi Sutit, azaz a karaoke partit, ahol nagyon jót szeretnék bulizni a barátaimmal. Utána pedig karácsony: start!

 

2024. december