2024 - Micsoda év!

2023 eléggé tudatos év volt, sok mindent elterveztem és sok mindent sikerült is megvalósítanom. 

A 2023-as évtervező-kollázsai nagyon konkrétak voltak, például a konyha-felújítás vagy Piran képe, és ezek tényleg meg is történtek.

2024-ra direkt nem akartam nagyon tervezni, és jól is tettem, mert sok minden másképp sikerült, mint ahogyan azt én gondoltam volna, illetve sok dolog csak úgy spontán, váratlanul történt meg. A 2024-es kollázsok középpontjába a szerelmet illetve az egyensúlyt tettem, éreztem, hogy az év a minőségi kapcsolódásokról fog szólni, és ez be is jött.

Ha egy grafikonon kellene megrajzolni az évemet, akkor azon az látszódna, hogy az elején volt egy mélypont, aztán az év első felében sok hullámzás következett, nagy amplitúdókkal, pozitív és negatív szélsőségekkel. Az év közepén történt egy fordulópont, persze teljesen másképp, mint ahogyan azt gondoltam. Utána jött egy nagy felfelé törés, minden folyamatosan az egyre jobb felé irányult. Év végére beállt egy egyensúlyi helyzet, mostanra stabilan magas a szint. Minden látszólag rossz dologból nagyon jó lett végül, és történtek velem/velünk igazi csodák is.

Jöjjön a részletes összefoglaló!

Korok:

50 éves lettem idén, fél évszázados, jézusom! Ez hihetetlenül hosszú időnek tűnik, mégis olyan volt, mintha elröppent volna egy pillanat alatt. Virág 24 éves lett, Kende 21 (tavasszal 22 lesz), Csillag 19 (tavasszal 20 lesz), Tündér most 17 és fél (jövő nyáron nagykorú lesz), Kincső 14 (bő egy hónap múlva 15 lesz).

Család:

Ottó bácsi és Kincső közös szülinapját Budapesten, Józsefvárosban tartottuk februárban, márciusban a tripla szülinapot (Nagymami, Kende, Csillag) a húsvéttal egybekötve Nógrádon. Egy újabb tripla születésnapi buli volt Nógrádon júniusban (Tündér, Kevin és Domi), apukám 80. születésnapja pedig Budapesten, Zuglóban. Novemberben Virág születésnapját ünnepeltük Budapesten, Újlipótvárosban, a nagy családi karácsonyt pedig végre sikerült Nógrádon megrendezni (erről nemrég számoltam be itt a blogon).

A saját júliusi szülinapi bulimat Nógrádra, a teraszra szerveztem, délelőtt családi ünnepséggel, délután-este baráti bulival. Egy „icipici” dologtól eltekintve majdnem úgy sikerült az egész, ahogyan azt elterveztem. Itt volt anyukám, öcsém, gyerekeim, unokaöcséim, majd jöttek barátok, barátnők. Volt itt minden, ajándékok, evés-ivás, ének-zene, és persze tánc.

Nyáron Kanadából hazalátogattak öcsémék, ekkor sógornőmmel csak egyszer, tesómmal többször találkoztam. Unokaöcséim (főleg Domi) hosszabb időt Budapesten töltöttek, a gyerekek több különböző programot (strand, koncert, sport, kaja) szerveztek velük.

A legnagyobb családi együttlét Szardínia volt, ahová én sajnos (pénz- és időhiány miatt) nem tudtam elmenni. Nagymami születésnapjára ezt a külföldi utazást kapta tőlünk, így áprilisban öt unokával együtt repült el oda, és töltött ott néhány napot. A három „kislánynak” ez volt életük első repülőútja.

Az évet majdnem kettévágta egy kemény család megpróbáltatás, a nyár második fele nagyon nehéz volt nekem és mindenkinek, de erről többet magánéleti okokból nem írok. A lényeg, hogy szép lassan aztán minden rendbe jött.

Jók voltak idén az ünnepek, a húsvéti kincskeresés a kertben, az adventi készülődés dekorálással, koszorúval, gyertyagyújtással. Jött a Mikulás, állítottunk és díszítettünk karácsonyfát, karácsonykor együtt volt a nagy család. Mindenki egyöntetű véleménye szerint ez volt a legjobb karácsonyunk.

Mivel a gyerekek elköltöztek vagy kollégisták, ezért hétköznap egyedül vagyok itthon, hétvégére meg vagy hazajönnek, vagy Budapestre mennek Nagymamihoz, vagy a sulijukban maradnak valamilyen rendezvényen. Kevesebbet találkozunk, így jobban megbecsüljük, amikor együtt vagyunk, és sokkal normálisabban kommunikálunk egymással. A család talán legkedvesebb közös programja a társasjátékozás.

Anyukám:

Ottó bácsi februárban, majdnem a 97. születésnapján elhunyt. Anyu hosszú ideig ápolta őt, a karjai között halt meg. Márciusban eltemettük, pontosabban elszórták a hamvait. Anyukám számára ez egyszerre volt fájdalmas szomorúság és egyfajta felszabadulás is. Tavasszal-nyáron többször kijött Nógrádra, és elment mindenfelé, egyedül vagy az unokáival, a Belvárosba, a Budai Várba, a Margitszigetre vagy a Normafához.

Aztán sajnos az egészségében némi törés következett be, egészen szó szerint. Nyáron eltört a bordája, ősszel pedig beroppantak a csigolyái. Ez elég nagy szenvedés volt neki, nemcsak a fájdalmak miatt, hanem mert nem tudta az addig megszokott aktív életét folytatni.

Emellett dupla ingatlanügy áll mögötte és némileg előtte. Eladták Ottó bácsi lakását, elköltözött Újlipótvárosba, aztán eladta azt a lakást is, és tavasszal Óbudára költözik majd. Mindannyian nagyon várjuk, hogy az új lakásban, új környéken lakjon. Ezt hatalmas selejtezés, pakolászás és átcuccolás előzte meg, a lakástervezések folyamatosan zajlanak. Ottó halála, saját egészségi lerobbanása és az ingatlan-témák miatt elég sokat igyekeztem neki segíteni, vele sokat beszélgetni. Minden nap chattelünk, sokat telefonálunk; én hetente legalább egyszer, a többi napon valamelyik unokája megy hozzá. Úgy érzem, (még) szorosabbá vált a kapcsolatunk.

Gyerekek:

Virág Budapestről Fehérvárra költözött, egy szuper kis házrészt bérelnek a párjával a kertvárosi részen. Egy kávézóban dolgozik a belvárosban, nyáron Albániában jártak.

Kendét felvették a MATE környezetmérnök szakára, az egyetemre beiratkozott, de végül nem csinálja. Viszont elvégzett egy ipari alpinista képzést, ács- és egyéb famunkái mellett ilyen jellegű melói is voltak Budapesten, vidéki városokban, a Balatonnál vagy Cipruson. A barátnőjével él Újlipótvárosban, vett egy új kocsit, egy kék Volvót. Szabadidejében sokat edz, idén Malagán és Isztambulban nyaralt.

Csillag elballagott a gimnáziumból, sikeresen leérettségizett, majd felvették az ELTE óvodapedagógusi szakára. Ősztől egy budai kollégiumban lakik. Nyáron egy kerámiaműhelyben dolgozott, Hévízen és Svájcban üdült.

Tündérrel idén elég sok időt töltöttem kettesben, vele sokszor angolul beszélünk. Van két kedves barátnője, akik többször ellátogattak már hozzánk, illetve két fiúval kiegészülve egy ötfős baráti csapatuk. Továbbra is szereti a sulit, a koleszt pláne, főleg a sok abai programot. Ilyen a Szent György nap, a kertészkedés és a madarászkodás, az osztálykirándulás a Bakonyban, a Szent Mihály nap, az október 23-i ünnepség, a Katalin-nap vagy a Bethelem-készítés.

Kincső farsangkor keringőzött, aztán megvolt a tablófotózás. Abán sikeres írásbeli és szóbeli felvételit tett, az osztálykirándulásuk a Balatonnál volt. Júniusban elballagott Nógrádról, nyáron fecsketáborban volt Dunaszigeten. Szeptembertől az Atilla Király Gimnáziumba jár, ahogy az összes tesója, ezzel rekorderek vagyunk a gimiben. 

Jó az osztályközösségük, sok barátot-barátnőt szerzett, vannak bulik és egymásnál alvások. Budapesten matekversenyen, Nógrádon kézilabda-meccseken és atlétika-versenyeken vett részt, megyei bajnok lett a csapattal, így eljutott a pécsi diákolimpiára. Most foci-edzésre jár és néptáncol, amivel már többször fellépett.

Nagyon jó, hogy mostanra a gyerekeim már teljesen jól összeérettek, és sokszor csinálnak egymással tesós programokat, kettesben, hármasban, négyesben. Leruccantak a Balatonra vagy a Velencei-tóhoz, nyáron fürdeni, télen megnézni a befagyott tavat. Kirándultak, korcsolyáztak vagy élményfürdőben voltak. Szeretnek együtt sütni mindenféle süteményt, palacsintát, mézeskalácsot.

Barátnők:

Kettő barátnői csapat tagja vagyok. A nógrádiak: Barbi, Kriszta, Ágota, Flóra (később kiegészültünk a berkenyei Tündivel is). Velük havonta egyszer elmegyünk bulizni, néha külön-külön is összefutunk, meglátogatjuk egymást, sétálunk, beszélgetünk. Idén nálam tartjuk a baráti szilveszterezést.

A budapesti barátnőim a régi női körösök, Erzsi és Andi. Velük megbeszéljük a gondjainkat, megosztjuk az örömünket, és igyekszünk segíteni egymásnak.

Az idegenvezetői képzésen is szereztem új barátokat. Velük sokat jártuk a várost, némelyekkel most is tartjuk a kapcsolatot.

Ház-Kert:

A házon csak annyi történt, hogy kaptam, örököltem néhány apróságot, tányérokat, konyhai dekort, kiegészítőket, és felkerült néhány kép a falra.

Sok tűzifa maradt a régiből, vettem is újat, minden fel lett vágva és hasogatva. Szépen betáraztam előre három fajta fát: a kétéves felpakolva a sufniban, a tavalyi a teraszon és a ház mellett, a legújabb a kertben kupacban. Szinte kizárólag az én dolgom lett a fahordás, az ággyűjtés.

A nagy veteményest parlagon hagytam. Egy kis korai zöldséget vetettem a magaságyásokba, fűszernövényeket és virágokat ültettem cserepekbe, és néhányszor lenyírtam a füvet.

Hamar kitavaszodott, minden korábban nyílt és érett. Szépen virultak a hagymás virágok, az orgona, a rózsa. Csodás volt a gyümölcsfa-virágzás, bőven érett a cseresznye, a ringló.

A gyógy- és fűszernövényeket (bodza, menta, citromfű, oregánó, petrezselyem) folyamatosan szedtem a kertben és a faluban. Csokrokban szárítottam a teraszon, lemorzsoltam kosarakba, eltettem befőttesüvegekbe.

Visszatérő vendégeim a szomszéd macskák. Megeszik a maradék kaját, levadásszák az egereket, sokszor a teraszon alszanak a kanapén, a ládán vagy a farakáson. Meg nem kedveltem őket, de elviselem a jelenlétüket, nálam ez már nagy haladás. A mókusok és madarak állandó látogatók nálam, előbbiek a diót, utóbbiak az etetőbe kirakott magvakat eszik.

Kocsi:

Megkaptam Kende régi kocsiját, egy húszéves bordó Ford Focust. Majdnem 15 év kihagyás után újra elkezdtem vezetgetni. Csak rövid távolságokra használom, többnyire a falun belül, néhányszor átmentem vele Diósjenőre, Rétság volt a legmesszebb, ameddig elmerészkedtem.

Állapotát és a pénzügyi helyzetemet nézve valószínűleg nem sokáig fogom használni, mivel nemsokára lejár a műszakija, és nem érné meg sokat költeni rá. Mindenesetre arra jó volt, hogy megszűnjön a totális vezetés-parám. Azt nem mondom, hogy Forma 1-es lettem, de azért már sokkal magabiztosabb vagyok ezen a téren is.

Nógrád:

Szívesen töltök időt Almáskert egyik kedves virágneves utcájában, amelyhez egyre jobban kötődöm.

Februárban ismét megrendezték Nógrádon az iskola tornatermében a pingpong bajnokságot. A tavalyi ezüst után idén a korosztályos nők között aranyérmes lettem, párosban pedig bronzérmet szereztünk.

Májusban gyereknapot szerveztek a Vadasparkban, ahová kisvonattal mentünk ki. Sok program volt, főleg persze a gyerekeknek. A felnőttek számára főzőversenyt tartottak, ahol az „almáskerti zsiványoknak” külön standja volt.

Novemberben a művelődési házban Katalin-bált rendeztek, ahol barátokkal együtt én is részt vettem és táncoltam.

A vár sajnos idén is lezárva maradt, és egyszer se mentem fel (tavaly párszor beszöktünk). Néha a Vár Vendéglőben ebédeltünk, egyszer egy DJ-s bulin is részt vettünk itt.

A „várparkoló”, azaz a vár aljában lévő pihenőhely sok eseménynek a helyszíne volt. Itt rendezik havonta a nógrádi kistermelői és kézműves piacot. Innen indult májusban Magyar Péter a Nógrád megyei országjárásra és itt alakult meg a Váralja Tisza-sziget. 

Tartottunk itt júniusban falu-pikniket és Szentivánéji zenélős-éneklős összejövetelt. Decemberben adventi mesedélelőttöt, ahol én is meséltem, valamint az Élő Adventi Naptár rendezvénysorozat első állomása is itt volt a Hunyadi utcában.

Az ide tervezett piac kapcsán robbant ki a faluban egy botrány, amit tiltakozó aláírás-gyűjtés követett, melybe én is besegítettem. Sokat tettem a változásért azzal, hogy elindítottuk a Nógrádi KözTér oldalt, aminek szerkesztője lettem, illetve a Nógrádi Zsibongó csoportot, aminek pedig adminja. A választások előtt szórólapoztunk, posztoltunk. Volt itt nálunk minden: „érdekes” szabadtéri edzőpálya, ocsmány „budi” a tónál, botrányos testületi ülések, hangfelvételek, leleplező videók. 

Közösségi összefogással végül sikerült leváltani az előző polgármestert és a komplett testületet. Nagyon örülök az eredménynek! Független polgármester és képviselők kerültek a falu élére, akik az Itthon, Nógrádon csapat tagjai.

Ország: politika

Idén nagy hangsúlyt kapott életemben a közélet, a politika. Eljött az az év, amikor megérett az emberekben igény az átalakulásra, brutális változások következtek be hazánkban. Az emberek felébredtek, hihetetlen a lelkesedés, a jó szándék, az összefogás, a segíteni akarás. Erről írtam egy külön posztot múlt héten. Ide most csak a rám közvetlenül vonatkozó történéseket írom le, amelyek főként a Tisza párttal kapcsolatosak.

Magyar Péter a tavaszi országjárás során a mi falunkban kezdte a Nógrád megyei kört.

Jelen voltunk Kincsővel, ő szelfizett is vele.

Legkisebb lányom jött el velem a Hősök terére is, ahol együtt tüntettünk a változásért.

Augusztus legvégén a kezdeményezésemre létrejött a nógrádi Váralja Tisza-sziget, aminek a kapcsolattartója lettem. 

A megyei kapcsolattartókkal folyamatos a kommunikáció, élőben kétszer, Legénden és Balassagyarmaton találkoztunk egymással.

Diósjenő:

Tavasszal anyukámmal és barátnőimmel medvehagymát szedtünk a kastélyparkban.

Többször jártam a jenei tónál a párommal, a gyerekekkel, az anyukámmal, barátokkal.

Pizzáztunk a Mona Lisában és fagyiztunk a Diablitóban.

Laci haverommal kipróbáltuk a régi strandnál újonnan épült Ágnes fürdőház szaunáját és dézsafürdőjét. Bikiniben voltam kint a hóban!

Berkenye:

Gyönyörködtünk a bekötőút menti csodaszép virágzó vérszilvasorban.

A Szent Anna fogadóban nagyon finomakat ettünk.

Duna:

Sok Duna-menti településre eljutottam 2024-ben. Esztergom, Visegrád, Papsziget, Szentendre, Szob, Zebegény, Nagymaros, Verőce, Halásztelek.

Vácott dolgoztam az év első felében, közben sokszor sétáltam a belvárosban és a Dunaparton. Emlékezetes a szeptemberi nagy árvíz, amikor a medréből kilépő folyó elöltötte a város partját.

Budapest:

A fővárosban idén rengeteget barangoltam, egyedül vagy csoporttársakkal, egyénileg vagy szervezetten, tanulás céljából, hospitálás keretében, vagy csak úgy kikapcsolódásként.

Jártam Óbudán, a Vízivárosban, a Budai várban, a Gellért hegyen, a Margitszigeten, Újlipótvárosban, a Belvárosban, a zsidó- és bulinegyedben, az Andrássy úton, a Hősök terén és a Városligetben. 

Megnéztem a Nemzeti Múzeumot és a Zsinagógát. Felkerestem korábbi budapesti lakóhelyeimet Angyalföldön, Kőbányán és Erzsébetvárosban, később bejártam a Tisztviselőtelepet is. A Római parton régi évfolyamtársaimmal, a Mókusosokkal találkoztam.

Utazás:

Törökbálinton anyukámmal jártam. Fehérvárhoz több szállal kötődöm a gyerekeim révén, ezért többször voltam ott.

Lett ismerőseimmel sok megyét (Somogy, Győr-Sopron, Heves, Hajdú-Bihar) bejártam. Emlékezetes velük az ebéd a Balaton partján vagy a városnézés Egerben.

Az év egyik fénypontja Hollókő. Csodálatos napot töltöttünk el ott a párommal az Ófaluban és a Várban.

Néha kocsikázom, de amúgy egy ideje országbérletem van, amit mi szabadságbérletnek hívunk. Így a fővárosban és az országban bármikor bármerre utazhatok, már persze akkor, ha a MÁV is úgy akarja.

Idén nagy fájdalmamra nem jártam külföldön, pedig Toszkána volt a nagy álmom. Sajnos nem tudtuk megvalósítani a nagy családi nyaralást sem a Balatonnál.

Buli:

Februárban Andival Majka koncerten voltunk az MVM Dome-ban.

Májusban az Analóg Balaton koncertjére mentem el egyedül a Budapest Parkba.

Óbudán az Aurevoir koncertjébe csöppentünk bele Levi haverommal.

Nyertünk jegyet az EFOTT-ra, Sukoróra júliusban a gyerekeimmel és az unokaöcsémmel mentük el. A Beton Hofi, a Krúbi és a Parno Graszt koncert, valamint a diszkózás marad emlékezetes.

A Művészetek Völgyébe sógornőmtől kaptam jegyet, Kapolcson Kendével és Domival sátoroztunk. Ellátogattam a Manó Műhelybe, előadást hallgattam és néptáncoltam a Folkudvarban, este pedig az Analóg Balaton (Taliándörögd) és a Bagossy koncertjét néztem-hallgattam meg.

A Váci Vigalom két napjára is eljutottam a barátnőimmel. 

Volt itt Mango Rise és Szabó Balázs, nagyot buliztunk a Bagossyra és Majkára, az eseményt hangulatos tűzijáték zárta.

Táncházban Kincsővel és a párommal is voltam, a szokásos Tázló moldvain az Eötvös 10-ben.

Sokszor buliztam a barátnőimmel a Sutiban. Vácott minden pénteken karaoke partit tartanak itt, ahová havonta egyszer eljárunk zenét hallgatni, énekelni, táncolni.

Munka:

Júniusig dolgoztam a váci Dartmoor nyelviskolában.

Kb. eddig voltak írós munkáim is, sajnos az a lehetőség akkor megszűnt. Most alakulgat számomra egy hasonló jellegű munka egy turisztikai honlapnál.

Onnantól csak a magántanítás van az életemben. Így a magam ura vagyok, rugalmas, kötetlen, itthon dolgozom, jó időben a teraszon. Sikerélményeim vannak (nyelvvizsga, érettségi, ötösök), kapom a pozitív visszajelzéseket és az ajánlásokat.

Nyáron táboroztattam a Csengő-bongó táborban a Római strandon.

Az idegenvezetés egyelőre még bizonytalan és képlékeny. Most kezd alakulni minden, keresem a lehetőségeket, hospitálok. Egyelőre a Turista angyalnál, a Cityramánál, a Babilonnál és a Just Budapest-nél látszik számomra lehetőség. 

Megtörtént az áttörés, megvoltak az első igazi hivatalos idegenvezetéseim, volt buszos és gyalogos tour-om is. Érzem, hogy ez jövőre fog berobbanni.

Tanulás:

A Focus oktatási központ egyéves képzése meghatározta 2024-et. Rengeteget tanultam az órákon és magánszorgalomból egyaránt. Az elméleti oktatást jól kiegészítették a gyakorlati városnézések a csoporttal. Év dolgozatokat írtam, beadandókat készítettem, szóban feleltem, végül mindegyik tantárgyból jeles osztályzatot szereztem. 

Október közepén írásbeli, végén pedig gyakorlati vizsgát tettem. 92%-os eredménnyel fejeztem be a sulit. Lett egy új szakmám, turisztikai technikus - idegenvezető képesítést szereztem. Van bizonyítványom, igazolványom, engedély-számom, Europass-om.

Anyagi helyzetem az év második felében nem tette lehetővé, hogy magántanárral tanuljam az oroszt, ezért egyelőre elhalasztottam a nyelvvizsgás terveimet. Több mint egy éve Duolingózom, amit az orosz miatt kezdtem el.

Aztán tavaly év végén hirtelen felindulásból belevágtam az olaszba is. Mindkettőt napi szinte tolom. Az oroszt kétszer is volt alkalmam élőben gyakorolni: anyukám operaénekes barátjával, Anatolijjal és a városnézésen egy fiatal lánnyal, Veronikával.

Pénz:

A tanulmányaimra sok pénzt költöttem, ki kellett fizetnem a tandíjat meg a vizsgadíjat, ráadásul kevesebb időm volt dolgozni, mert minden második hétvégén a suliban kellett lennem. Év végére nagyjából feléltem a tartalékaimat. Persze nem szűkölködök, elvagyok, alap dolgokat sikerül megvennem, de mivel az ötből még mindig két gyereket tartok el egyedül, ezért idén az anyagi státuszomat közepesre értékelem. Szerintem jövőre sokkal jobb lesz a pénzügyi helyzetem, sőt, kifejezett robbanásra számítok.

Egészség:

Idén egyszer voltam beteg, ősszel egy hétig, és egyszer sem jártam orvosnál. A fordulatot a klimax egyértelmű kezdete jelentette. Tulajdonképpen csak kisebb jeleit éreztem, néhányszor volt például hőhullámom, de egész jól viselem.

Az év elején durva alvászavaraim voltak, amit okozhatott a változó kor, de akár az akkori stressz is. Rendszeresen felriadtam az éjszaka közepén, sokszor órákon át vergődtem, és a tartós kialvatlanság totális kimerültséghez vezetett. Most már tök jól alszom, kipihentnek érzem magamat. Sőt, rászoktam arra, hogy ha van lehetőségem, akkor délután ledőlök egy kicsit szundítani.

Az időszakos böjt nagyjából megy, és azt vettem észre, hogy egyre kevesebb mennyiségtől jól lakom. Az év során viszonylag kevés édességet ettem, év vége felé sajnos többet. Barbi megmasszírozott párszor, és ha eszembe jut, végzem az esti légzőgyakorlatokat. Jó megtisztulás volt a szaunázás.

Az edzéseket nagyjából egész évben végeztem, többnyire reggelente tornáztam, bár volt néha egy-két hetes kihagyás. Eljártam futni Almáskertben, Nógrádon és néha Budapesten is.

Az egyéb sport, pingpong, kerékpár, úszás, jóga csak néhány alkalmat jelentett. Az év vége felé némileg kevesebbet mozogtam, kicsit elkényelmesedtem, önmagamhoz képest ellustultam. Most újra lendületben vagyok.

Az év második felében elkezdtem növeszteni a hajamat, pontosabban hagyom, hogy nőjjön, ameddig nekem tetszik. Már nem használok tartós hajfestéket, csak színezőt, mert még nem tudom eldönteni, hogy lenövesztem-e őszre a hajamat vagy sem.

Lélek:

Brutális év volt ez! Sok esemény történt kívül, de az igazán fontos dolgok legbelül, a mélyben zajlottak. Rengeteget változtam idén, kis túlzással többet, mint életemben összesen, szerintem pozitív irányba.

Az év elején ultrarövid terápiás konzultáción vettem részt, kaptam access bars kezelést, baráti beszélgetésekben volt részem. Felismertem a kötődési típusomat, ami szorongó; stresszre pánikolok, de már sokkal ritkábban és kevésbé intenzíven.

A párommal egymás tükrei vagyunk; sokat segítettünk egymásnak, és sokat fejlődtünk mindketten. A folyamat során igazán megismertük önmagunkat, egymást, előre léptünk mi is, a kapcsolatunk is. Párhuzamosan erősödött meg a bizalom és a szenvedély. Megtapasztaltuk egymással a kötődést és a szabadságot is. Szuper közös megéléseink voltak!

Az egyik irány: türelem, elfogadás, megfontoltság. A másik irány: önbizalom, lazaság, nyitottság.

Az év egyik mottója: „Bármikor, bárkivel, bárhol, bármi megtörténhet.” Jelentem: kizártam az életemből azt a szót, hogy: ’lehetetlen’.

„Minden pillanat egy új lehetőség.” Egyre jobban figyelem, észreveszem, miket dob elém jóbarátunk, Univer, nevezhetjük ezt sorsnak is.

„A lehetőség én vagyok.” Rajtam áll, hogy a lehetőségek közül mit ragadok meg és mivel élek. Nekem is tennem kell saját boldogulásomért, ez a szabad akarat.

 „Uralod, ha elengeded, eléred, ha nem kergeted, tiéd, ha már nem akarod, megtalál, ha nem kutatod.” Ez lehetne a párkapcsolatunk, illetve az egész élet mottója.

„Engedd, hogy a dolgok nélküled változzanak”. Nem szabad semmit görcsösen akarni, és akkor magukhoz vonzunk embereket, helyzeteket.

„Hoping for the best, but expecting the worst.” Ez sor az Alphaville: Forever young számából való. Nem kommentálom, értelmezze mindenki, ahogy gondolja.

Megtanultam értékelni az idő jelentőségét. Már tudom, hogy kell a várakozás is. Az út a cél, élvezem a folyamatot végig.

Egyensúlyba került bennem-nálam minden: hang – csend, mozgás – pihenés, pörgés – lelassulás, társaság – egyedüllét, múlt/jövő – jelen, változás – stabilitás…

Eljutottam a nagyjából minden oké állapotba. Nyilván vannak dolgok, amiken változtatni szeretnék (pl. munka, utazás), de alapvetően elégedett vagyok magammal és az életemmel.

Blog:

Újdonság, hogy idén új blogot indítottam. A címe „Réka Tour”, ahová az utazásaimról szóló cikkeket, ezeken készült fotókat rakok fel, magyar és külföldi helyeket mutatok be.

Immáron 15 és fél éve írom személyes blogomat, a „Réka útjá”-t. 392.720 megtekintés, 1843 ismerős plusz 1140 követő, 43 bejegyzés. Feleannyi, mint tavaly, ugyanis az év első felében némi „szünetet” tartottam, öt hónapon keresztül csak havi egy életjelet adtam. Aztán visszatértem az átlag heti egy bejegyzéshez, melyekkel áttekintem az aktuális hetemet. A facebook-ra szokásos módon havi fotóalbumokat tettem fel, összegezve az aktuális hónapomat. Ezzel az írással pedig az aktuális évemet összegeztem.

2025-re SEMMIT sem akarok tervezni! Mindent barátomra, Univerre bízok. Dobja csak elém a jobbnál jobb lehetőségeket, én már megtanultam ezeket felismerni, ezekkel élni. Brutál jó év lesz, érzem! Szerelem, család, barátság, bulik, munkák, utazások, pénz, testi-lelki egészség vár rám.

Nektek is ezt kívánom, kedves követőim! Boldog olvasókat 2025-re!

 

2024. december