Karácsony 2024

Az egész azzal kezdődött, hogy advent 4. vasárnapján, aranyvasárnap este leesett a hó. Idén télen nálunk már harmadjára. Ennek örömére elhatároztuk Tündérrel és Kincsővel, hogy kimozdulunk, és elmegyünk az Élő Adventi Naptár utolsó ünnepségére.

Ezúttal a Csurgó forrásnál volt a helyszín, a szervezők pedig Újtelek lakói. Volt itt beszéd, ének, zene. Találkoztam régi diákokkal, ismerősökkel, barátokkal, beszélgettünk, viccelődtünk.

Teával, forralt borral, szendviccsel és rengeteg süteménnyel vendégeltek meg minket a falu nyugati településrészének lakói. Mindenki választhatott egy kis ajándékot, én harangdíszt és pici lekvárt kaptam.

A hulló hó különös hangulatot adott az estének. Minden totál fehér lett, beleértve minket is. A lányok természetesen folyamatosan dobálták egymást és engem is hógolyóval.

A domboldalon a seggükön csúsztak le. Kincső hanyatt feküdt a földre, Tündér a lábánál fogva húzta. 

A focipályán hógömböket görgettek, és építettek egy hóembert.

Hétfőn, míg mi az utolsó pót-bevásárlást intéztük Tündérrel Vácott, Kincső Jankával az erdőben szánkózott. Igaz, több időt töltött a hóban, mint a szánkón, annyit borultak, és hiába volt rajta sok réteg, konkrétan minden ruhája átázott.

Nálunk nagyon szereti mindenki a telet, a havat (én is, egyre jobban). Rájöttem, hogy tökre csípem a gyerekeimben ezt a fiatalos lelkesedést, játékos örömöt.

Ezen a napon a legjobb talán az ajándékba kapott zselés szaloncukor volt. Megérkezett a karácsonyi ital-adag is: rostos üdítők és (alkoholos meg mentes) sörök. 

Valamint a szépséges hófehér tájat csodálhattam egy bizonyos utca bizonyos házának bizonyos ablakából.

A hó nyomokban még 24-én is megmaradt, 25-re viszont teljesen elolvadt. 

Mostanra megérkezett a száraz, éjjel fagyos, nappal napos idő, amikor jég borítja a pocsolyákat, ropog az avar a lábunk alatt, és röpködnek a madarak az etetőhöz a magokért.

A hazatérő koleszosok ipari mennyiségű szennyessel tértek haza, ezért ment a mosás ezerrel, száradtak a ruha-tömegek a kályhánál. A nagyobb mosást kisebb takarítás követte – részemről. A lányaimnál viszont mega!

Fent a csajok végre-valahára rászánták magukat a rendrakásra és a takarításra. Oké, én némileg megzsaroltam őket, hogy nem kapnak kaját, ha továbbra is ekkora kupi és kosz lesz náluk. „Szentestére” amúgy, amit mi tulajdonképpen semennyire nem ünnepeltünk, kenyeret sütöttem, zöldséglevest főztem, és mákos gubát készítettem.

Órákon át tartott odafent a pakolászás, selejtezés, porszívózás. Zenét, éneklést, üvöltést, sikítást hallottam lentről folyamatosan, de megfogadtam, hogy nem megyek fel, csak ha teljesen készen lesznek. Ide-oda tologatták a bútorokat, némileg át is rendezték a szobájukat. Anyaként őszintén mondhatom, végre rend és tisztaság van náluk. Vajon meddig?

Szerdán ejtettük meg a karácsonyi sütögetést. A bejgli korábban Budapesten, közös összefogással készült, de mindenki vállalt valamilyen másfajta édességet is. 

Csillag házi csokit, Tündér tiramisut csinált.

Kincső kókuszgolyót készített, én csoki-csipszet sütöttem. 

Mivel a konyha négy négyzetméteres, ezért felváltva foglalta azt el valamelyik mestercukrász.

A családi ünnepséget karácsony második napján, december 26-án, csütörtökön tartottuk. Ez volt az a nap, amikor mindenki ráért. Nehéz összeszervezni ezt egy ekkora, ráadásul folyamatosan bővülő családban. Végül is kilencen gyűltünk össze Nógrádon.

Először a párom érkezett meg, aztán Nagymami és Kende, végül Virág és Dávid. Tele lett az előkert autóval. Sürgölődtünk-forgolódtunk: kipakolás, étel-előkészítés, melegítés, titkos, lopott pillanatokkal.

Nagymami sajtos rudat és bejglit hozott, Virág csokiszalámit. 

Az ebédhez Nagymami kaszinótojással, húsgolyókkal, mártással, franciasalátával, Virág rántott cukkinivel és sült krumplival, Kende salátával, én zöldséges és magos golyókkal, valamint krumplipürével járultam hozzá.

Először ebédeltünk, aztán a gyerekek játszani akartak pár fordulót. Utána következett az ajándékozás, majd megkóstoltuk a sokféle édességet. Az ünneplés közös társasjátékozással zárult, ugyanis Virág és Dávid egy „Fedőnevek” játékkal gyarapította a család társasjáték-gyűjteményét.

Minden évben különböző rendszerekkel történik nálunk az ajándékozás. Idén a lányok kitalálták, hogy színes, rajzos, egyedi névkártyát készítenek mindenkinek, és az karácsonyi manók ezekhez helyezik oda a csomagokat a fa alá.

Mivel ilyen nagy fánk még sosem volt, tulajdonképpen most először kerültek konkrétan a karácsonyfa alá az ajándékok. A manó alapvetően én voltam, néha Nagymamival és a párommal kiegészülve.

Anyukámmal közösen egy wellness-hétvégét kaptunk a gyerekektől. Januárban a Velencei-tónál együtt fogunk pihenni, kikapcsolódni, feltöltődni. 

Ezt a képet az egyik vicces kedvű lányomtól kaptam. 

Lett egy karácsonyi kaktuszom is, ami mindjárt virágzik.

Nagyon várom, hogy egy bizonyos bögrében minden reggel jó meleg kakaót szolgálhassak fel... A gyerekeknek sok minden jutott, a legcukibb szerintem a karácsonyi pizsama, mindenkinek kockás alsórésszel, különböző színű felsővel.

Fényképek készültek bőven, de sajnos nem mutathatom meg őket, mivel a gyerekek nem járultak hozzá, hogy felrakjak róluk bármit a blogra vagy a fb-ra. Az abai gimi amúgy most gyűjti a tesós fotókat: akik oda jártak, azok készítenek magukról közös fényképet a testvéreikkel, és ebből lesz majd egy jó kis összeállítás. Ebben mi vagyunk a rekorderek, hiszen mind az 5 Tihanyi gyerek AKG-s (volt).

Távozáskor mindenki kapott útravalónak kaját, de még így is tele a hűtő, és rengeteg édességünk maradt. Bonbon, szaloncukor, drazsé, csokoládé, keksz, gyümölcs, aszalt finomságok, ropogtatnivalók vannak a konyhában, bőven kitart minden akár Szilveszteri is.

A végén megegyeztünk, hogy ez volt az eddigi legjobb karácsony, jó hangulattal, nulla konfliktussal, testvéri és nagy családi összetartással. A lehető legjobban alakult ez az év, a végére tényleg minden jóra fordult.

 

2024. december