Téli Napforduló - Fényünnep

A hét egy váci kiruccanással kezdődött. Amikor sétára indultam a városban, akkor döbbentem rá, milyen rég jártam ott. 

Ugyebár az év első felében Vácott dolgoztam, hetente többször is elutaztam oda, most viszont kimaradt több hónap. 

Utoljára a szeptemberi nagy árvíz idején mentem katasztrófa-turistáskodni.

Most decemberben a főutcát és a főteret ünnepi dekorációk díszítették.

Örömmel fedeztem fel a Színnel-Szívvel kézműves műhely mézeskalács házikóit.

A teret félkörben ölelik a fabódék, ahol forralt bor, sütemény, tea kapható.

Természetesen kimentem a Duna-partra is, hiszen engem a folyó látványa mindig nagyon megnyugtat, feltölt.

A célom tulajdonképpen az volt, hogy néhány olyan terméket vásároljak meg ott, ami nálunk a faluban nem kapható, pl. pelyhek, magok, bizonyos péksütemények.

A boltban megint bebizonyosodott, hogy az élet a sors és a szabad akarat kombinációja. 

Egyszerre mutatkozott meg a gyakorlatban, hogy „minden pillanat egy lehetőség”, és hogy „a lehetőség bennem van”.

A hét közepét itthon töltöttem, ahol akármerre nézek, ünnepi díszekben gyönyörködhetek. 

A múlt héten kapott jácint, ami akkor még pici volt és zöld, most kezd kinyílni, és bontogatja lila szirmait. Jó, hogy tavaszi hangulatot visz a térbe, bár most odakint sincs túl hideg, csak a szél fújt egy ideig irgalmatlanul.

Az utóbbi hetek némileg ellustulása, elpuhulása után vettem egy nagy lendületet, és visszatértem a rendszeres mozgáshoz. Ebbe a hétbe négy edzés, kettő futás, egy tánc és egy jóga fért bele. Különösen jól esett a futás Almáskert virágneves utcáin.

Minden hétre jut egy olyan nap, amikor fizikai munkát végzek. Egyszerre tudok hasznos feladatokat megcsinálni, mozogni, és a friss levegőn lenni. Kitakarítottam a budit (igen, ez konkrétan szarlapátolással is járt), felsepertem a ház környékét, rendet tettem odakint. 

Megint behoztam, majd felpakoltam a teraszra egy nagy adag tűzifát. Korábban talicskával végeztem ezt a műveletet, mostanában a nagy fonott kosárban cipekedek.

Ha már fa, akkor fenyő! Sokáig olyan pici helyeken éltünk, jurtában meg présházban, ahová be sem fért egy fa, ezért maximum néhány fenyőág jelképezte az ünnepet. 

Amikor ideköltöztünk ebbe a házikóba, kisebb fáink voltak, amik nem foglalták el a teret. Mozgatni is könnyű volt őket, ha ki akartuk nyitni a szekrények ajtajait, fiókjait, amik elé kénytelenek voltunk őket jobb híján helyezni. 

Tavaly pedig egyáltalán nem volt karácsonyfánk. 2023 év vége kemény időszak volt, elég mélyen voltam lelkileg, semmi kedvem se volt fenyőfát díszíteni. 

Most elhatároztam, hogy az idei karácsony más lesz! Ha már annyira hamar és könnyen magával ragadott az ünnepi hangulat, tükröződjön ez a fenyőfán is. 

Villányiék Vadasparkjából vettem, nagyon szép, dús, és egész kivételesen magas, több mint kétméteres. Eddig a ház mindkét ajtaját használtuk, most csak a teraszajtón át közlekedünk, ezért a használaton kívüli bejárati ajtó elé pont odafért. 

Köszönet jár az ügyes-kezű mesterembernek a fa behozataláért, talpba faragásáért, felállításáért, valamit a csúcsdísz felhelyezéséért. Most fenyőillat terjeng az egész házban. Kikészítettem a saját és kölcsön, a természetes és retro díszeket, meg a szaloncukrot. 

Először meg akartam lepni a lányaimat a kész fával, de végül ők csinálták meg a díszítést. Hazajöttek és nem bírták ki, felrakták rá a koleszból hazahozott égőket, és a dekort. Szerintem nagyon szép lett!

A héten a „kislányok” a téli szünet előtti utolsó tanítási napokat töltötték a gimnáziumban és megvoltak az osztálykarácsonyok, Csillagnak elkezdődött a vizsgaidőszak, ahol eddig sikerrel vette az akadályokat, Kende hazatért Ciprusról, Virágéknál a kávézóban pedig év végi hajrá van. Az öt gyerekemből négy az Aquaworld-ben járt. Kende hívta meg a húgait egy közös fürdőzésre. Csillag a Grinccsel találkozott, Kincső pedig adventi néptáncos fellépésen vett részt.

Pénteken Budapestre utaztam. Délelőtt Levinél jártam a Józsefvárosban, aki a csoporttársam volt, és hasonló politikai nézeteink okán gyakran szoktunk egymással chattelni. 

Azon kívül, hogy megmutatta a felújított lakását, segített nekem „Get your guide” profilt csinálni. Végre fent vagyok a világ egyik legnagyobb idegenvezetői oldalán!

Az ebéd pizza volt néhány családtaggal, aztán anyukámmal bevásárló-körútra indultunk. Esküszöm nem tudom, hogy lehettünk ilyen idióták, hogy a legnagyobb csúcsidőben vásároltunk be. Üvöltő karácsonyi zenék, hatalmas tömeg, milliónyi tülekedő ember… 

Tulajdonképpen csak a Westend, a Decathlon és a Lehel piac volt a három helyszín, de én totál lefáradtam. Anyu fizikailag fullra, én nem úgy, pedig azért volt bőven cipekednivaló. Inkább agyilag volt nagyon sok ez nekem, energiaszintem mínusz nullára került.

Pedig este buli várt rám. Újra Vácott jártam, méghozzá a Sutiban. Kivételesen nem együtt mentünk a barátnőimmel, hanem én Budapestről vonattal, ők Nógrádról-Berkenyéről kocsival, aztán a pubban találkoztunk össze.

Megint sokat énekeltünk, a „Nógrádi csajokkal” (ez a sutis nevünk) Majkától a „Mindenki táncol”-t, Eddától a „Kör”-t, Barbival Ocho Macho-tól a „Jó nekem”-et, és kívánságra most is előadtam a német-angol vegyes dalt, Nena és Kim Wilde duettjét.

Felköszöntöttük a nemrég megházasodott Flórát (Beatrice: „Azok a boldog szép napok”), és a pont aznap születésnapját ünneplő Ágotát (Halász Judit: „Boldog születésnapot”). Velünk volt Ica néni, egy nagyon cuki nyugdíjas berkenyei néni, akinek egy Máté Péter dalt énekeltünk, aztán rávettük, hogy velünk együtt táncoljon a „Nemcsak a húszéveseké a világ”-ra.

Jó volt a buli, de valahogy kevesebb lendületet éreztem magamban, hamarabb elálmosodtam és elfáradtam. Azt megfogadtam, hogy soha többé nem hagyom az utolsó hétvégére a karácsonyi vásárlást, valamint nem megyek úgy bulizni, hogy előtte Budapest totálisan leszívja az energiáimat.

Ma van a Téli Napforduló! Ennek örömére nem csináltam semmit. Oké, majdnem semmit, mert begyújtani, a tüzet folyamatosan táplálni kell. Persze főztem is, de az ebédet elintéztem egy egyszerű kis hagymás-fokhagymás rösztivel.

A lányok Nagymaminál diós és mákos bejglit készítettek, és csak estére értek haza. 

Miután kész lettek a fa díszítésével, csináltam egy kis szertartást a leghosszabb éjszaka, legrövidebb nappal tiszteletére. Kivételesen már ma meggyújtottuk az utolsó gyertyát az adventi koszorún.

Ha már Váccal kezdtem a hetet és ezt a bejegyzést, Vác volt a közepén, akkor ezzel is fogom zárni. Hétfőn ugyanis elugrunk oda a lányokkal vásárolni pár cuccot. Aztán itthon lesz némi dolog, nagymosás, takarítás, sütés-főzés… 

Állítólag havazás várható a hét elejére. Lehet, hogy fehér karácsonyunk lesz? Mi 26-án tartjuk a naaagy családi ünnepet, amit nagyon-nagyon várok! Szerintem szuper jó lesz! 

A többi napon nyugalmat, pihenést, beszélgetést, játszást szeretnék, semmi extrát. Kikapcsolni akarok úgy, hogy nem gondolok semmire, például megnézni a Virgin River új évadját. Valamit átgondolni, miken mentem keresztül, hol tartok most, és hova tovább.

Ma amúgy egy nagyon jó kis telefonos év-értékelésben volt részem. Köszönöm, hogy kölcsönösen áttekinthettük ezt az évet és megfogalmaztunk néhány tervet, ötletet, szándékot is jövő évre. 

Hogy hogyan látom 2024-et és milyennek képzelem 2025-öt, azt majd megírom nektek ide a blogra.

2024. december