Velence

Adós vagyok még nektek a múlt hét történéseivel, mert az a hét aztán huhuuu, milyen volt! Rengeteg tapasztalattal, megéléssel, érzelmi hegyekkel-völgyekkel teli. Erre még azonban várnotok kell egy kicsit, mert most a hétvégémről fogok beszámolni.

Ez a „hétvége” vasárnapra és hétfőre esett, és Velencén töltöttük anyukámmal. Karácsonyi ajándékként wellness-t kaptunk a gyerekektől, amit megspékeltünk egy jó kis kirándulással is. Minden kábé úgy sikerült, ahogyan terveztem, talán még jobban is.

Igaz, hogy ritka pocsék időjárást fogtunk ki, de ez nem akadályozott meg minket, hogy a Velencei-hegység falvaiban barangoljunk. Az ég borult volt végig, a reggeli köd nem igazán szakadt fel nappalra sem, a hőmérséklet pedig nulla fok körül maradt, amihez vasárnap szelet, éjjel ónos esőt, hétfőn ködszitálást kaptunk.

Vonattal utaztunk le Velencére, a bőröndöt a szállodában hagytuk, aztán busszal indultunk el Pákozdra.

Itt először meglátogattuk a Történelmi emlékparkot…

Az aradi vértanúk és Wass Albert emlékművével…

Faragott székelykapuval és kopjafával.

A központban megnéztük a Szent József katolikus templomot, előtte a Trianoni haranglábat…

Az Első világháborús emlékművet és a szovjet sírhelyet…

Mögötte pedig Szent Fogalmamsincskicsoda szobrát.

Utána a parkban elsétáltunk Szent István szobrához…

Majd tovább a Református templomhoz, amit a lelkészi hivatalon keresztül közelítettünk meg.

Az autópályával párhuzamosan gyalogoltunk, mert nem akartuk kihagyni Miska huszár hatalmas szobrát.

Az 1848-as emlékműnél szálltunk buszra, amiről Sukorón szálltunk le, a Kiserdőnél.

A Mandula cukrászdában én stílszerűen mandulás szeletet választottam. Ez egy nagyon hangulatos hely, téglakályhával, állatfigurákkal, kedves kiszolgálással.

Innen lesétáltunk a Fehérvári úton a gémeskútig.

Itt egy kedves kis tavat találtunk, befagyva.

A Gémeskút étteremben ebédeltünk meg, ahol jól esett az ananászlé. Anyukám forró húslevest rendelt cérnametélttel, majd rántott camembert vegyes zöldségekkel, áfonyaszósszal.

Én rántott karfiolt kértem krumplipürével. Nagyon elégedettek voltunk az étellel és a kiszolgálással egyaránt.

Ezután anyukámat ott hagytam az étteremben pihenni, én meg felmentem a közeli dombra.

Nem bírtam ki, hogy ne nézzem meg az ott felállított kettős keresztet és zászlót.

Reménykedtem benne, hogy legalább valamit halványan fogok látni a Velencei-tóból. Hát…

Mindenesetre az étteremre és a kis tóra jól le lehetett látni fentről.

3 óra után értünk vissza a hotelbe, ahol végre becsekkoltunk. Ez egy viszonylag „új” szálloda, amikor anno lejártunk a Velencei-tóhoz strandolni vagy korcsolyázni, akkor még nem állt itt a tó partján.

A Velence Resort and Spa tulajdonképpen inkább családi hotel, a vendégek nagy része kisgyerekes volt. Ezen kívül néhány nyugdíjast láttunk, korombélit szinte alig.

Az egész szálloda úgy lett kialakítva, hogy a gyerekeket szolgálja. A különböző emeletekről le lehet csúszni csúszdán a földszintre, a „levegőben” hálókon ugrálhatnak, hintázhatnak a kicsik. Van itt játék-kuckó és babzsákok, filmvetítés és kismotorok is. Meg persze egy szuper gyerekmedence a fürdőben.

A hotel több szárnyból áll, mi a kettes épületben szálltunk meg, a szobánk a harmadik emeleten volt.

A szoba full modern volt, drappos-bézses színvilágú, némi zöld kiegészítővel.

Az erkélyről némileg a többi szárnyat, de közöttük azért a tavat is láthattuk, már amennyire a köd engedte.

Kipakolás után rögtön a spaba vonultunk át egy emeleti folyosón. Ez köti össze a szálloda részt a fürdő résszel.

Én, a Rák jegy szülöttje, tipikus vizes csaj vagyok. Imádok lubickolni, akár tengerről, tóról, folyóról van szó, akár uszodáról, strandról vagy gyógyfürdőről. Hiába vagyok alapvetően a természet lánya, nekem sosem okozott gondot, hogy ne a szabadban, hanem klóros medencében fürödjek.

Ebben a Spa-ban szó szerint lubickoltam, elememben éreztem magamat. Első nap kb. három, második nap kb. kettő órát töltöttem itt el, először anyukámmal, aztán egyedül, először vacsora előtt, aztán reggeli után, először sok ember társaságában, aztán szinte egyedül. Nagyon jó volt mindkét alkalom, bár nagyon különböző, mégis mindkettő szuper jó megéléseket hozott.

Vasárnap anyukámmal először az élménymedencét fedeztük fel, némileg úszva, aztán vízi-tornázva. Ezután megmártóztunk a gyógyvizekben és a jakuzziban. Az itteni gyógyvíz erősít, élénkít, serkenti a szervezet ellenálló képességét. Az emeleti rész specialitása a tó látványa volt. 

Kneipp-taposóban is végigmentem, de hát ez kábé olyan volt, mintha a Dunaparton sétáltam volna a vízparti kavicsokon.

A szaunavilágban kívülről szemtanúi lehettünk egy szauna-felöntésnek. Egy fekete ruhás férfi vizet öntött a kályhára, pörgette a törülközőt, ezáltal felforrósítva a levegőt, és mindenkihez eljuttatva az illóolajakat. Közbe hihetetlen módon mindenféle mulatós zene ment. Erősen kétlem, hogy a „Csóró vagyok…” című szám meghozta a vendégek számára a vágyott relaxációt.

Ezután anyukám visszavonult pihenni a szobába, én viszont rendesen kiélveztem a komolyabb szaunázást. Az összes fajta lehetőséget kipróbáltam: finn, bio plusz fényterápia, gőzfürdő, infrakabin, sókamra. Extra mértékben sikerült a méregtelenítés és a légutak tisztítása. A szaunák közben a hidegvízű merülő-medencében hűtöttem le magam. Itt és ekkor jó kis társasággal ismerkedtem meg, mentek a vicces beszélgetések, hülyülés, nevetgélés.

A vacsora svédasztalos volt, viszont, teljesen hihetetlen módon, nulla féle vegetáriánus opciót tartalmazott (?!). Amikor ezt szóvá tettem, felajánlották, hogy készítenek nekem rántott sajtot. Meg is kaptam, magos bundában, finom volt hasábburgonyával.

Kis pihenés, zenehallgatás és izgalmas chattelés után este még lementem egy kicsit körülnézni, hátha zajlik valahol valami. Sajnos nem igazán akadt semmilyen lehetőség. Egy család társasozott, egy baráti társaság tévét nézett, de mindösszesen ennyi volt a közösségi élet. 

Hiányoltam némi zenét, táncot, barátkozást. Az egyik asztal speciálisan játékoknak lett kialakítva, ezen elszórakozgattam egy kicsit egymagamban, aztán visszatértem a szobába. Bezuhantam az ágyba és úgy aludtam éjjel, mint a bunda.

Másnap a büféreggeli bőséges választékot kínált. Ananászlével kezdtem, magos vajas zsömével folytattam, amihez sajtot, keménytojást és zöldpaprikát ettem. Joghurtos müzlivel zártam a menüt. Aztán míg anyukám a szobában pihent, nekem irány újra a Spa!

Eleinte gyakorlatilag egyedül voltam az egész fürdőben, rajtam kívül szinte nem volt ott senki más. Addig úszkáltam az élménymedencében csendben, nyugalomban, míg be nem jött egy kisgyerekekből álló csoport, akik úszásoktatásra jöttek. A gyógyvizes medencékbe „menekültem”, ahol szintén egyedül voltam. Hanyatt felfeküdtem a meleg, barnás víz felszínére, és ott lebegtem fogalmam sincs, meddig.

Aztán masszíroztattam a testem a vízsugarakkal, a lehető legnagyobb mértékben ellazultak izmaim. Ezután kezdtem bele az aznapi szauna-sorozatba, ahol kicsit rövidebb ideig, kisebb szünetekkel csináltam végig az előző napi sorozatot. Közben ismét jó beszélgetésekben volt részem.

Kicsekkolás után Velencén néztünk körül. Először a tóhoz sétáltunk ki. 

A síkos utakon kissé csúszkálva jutottunk ki a partra. A hídról néztük a némileg befagyott tavat.

Aztán „városnézés” következett. (Annyira nem értjük, miért, de ez egy város…) Velencén négy kastély található, ebből mi kettőt néztünk meg. A Meszleny-Wenckheim kastélyt viszonylag normális állapotban találtuk, jelenleg múzeum és könyvtár működik benne.

A Meszleny kastélyt viszont drótkerítéssel vették körbe, ez most építési terület. Remélhetőleg felújítás után régi pompájában lesz majd látható ez a valaha szép épület. Az Ófaluban lévő kastélyt és a templomokat, valamint az újtelepi templomot és az itteni kastélyt is kihagytuk.

A települések közül Sukoró tetszett a legjobban, Pákozdot, de főleg Velencét eléggé szedett-vedettnek éreztük, mindenféle stílusú házakkal, bódékkal, lepusztulni hagyott hatalmas épületekkel, építési területekkel.

Amikor visszatértünk a szállodába, még játszottunk egy órát különböző földrajzi, történelmi és szójátékokkal. Aztán vonattal tértünk vissza Budapestre, ahol forró krumplileves, gombás-borsós rizs és Nutella várt ránk. Na és a blog-írás!

2025. január