Mindig a téli napforduló előtt szoktam visszatekinteni az előző évre. Ennek egyik oka az, hogy általában ilyenkor szerzem be a következő évre az új kis naptáramat. A régiből az újba átírom az ünnepeket, rácsodálkozom, 2022-ben kinek hányadik születésnapját ünnepeljük majd (Virág 22, Kende 19, Csillag 17, Tündér 15 és Kincső 12 lesz jövőre. Én meg 48…), és megállapítom, hogy milyen gyorsan szalad az idő. Mindeközben átnézem, mik is történtek az év során, és rácsodálkozom, mennyi-mennyi esemény volt, így ennek fényében már nem is olyan furcsa, hogy szinte elröppenni látszik 2021.
2020-ról mindenféle dalszövegek jutnak eszembe… „Hát ez megint mi volt, miféle év?” „A 2020, ahogy van, felejtő…” (Kowa – Tombold ki) vagy „A nightmare came true” „The worst year ever” (Scooter - FCK 2020). Vajon miket fognak énekelni 2021-ről?
Én egy ideje úgy érzem, mintha egy életre kelt sci fi filmnek lennék a nézője és a szereplője is egyszerre, a rendezést pedig csak egyre nagyobb erőfeszítéssel tudom csak megvalósítani. Mintha rajtam kívül álló erők irányítanának, mozgatnának, és ez lehet negatív is, pl. kötelező oltás, de pozitív is, pl. párkapcsolat.
Az év egyértelműen legnagyobb témája a házvásárlás. Sok évtizedes álmom vált valóra azzal, hogy végre háztulajdonos lettem. Jó hosszú folyamat volt, utánajárás, egyeztetés, szerződéskötés, lakáshitel, ügyvéd, bank, közjegyző, földhivatal, volt itt minden, sok idegeskedés is persze, de sok segítő energia is, így a Hóvirág utca 23. számú ingatlan tulajdonosa: Tóth Andrea (alias Réka)!
Ha hiszitek, ha nem, a közműveket még mostanra sem sikerült teljesen átíratni (Áj láv MVM), viszont már megérkezett életem első saját névre szóló vízszámlája (az élet apró örömei). A törlesztő-részletet már el is kezdték vonni, az illetéket is befizettem. Milyen felháborító már amúgy, hogy kifizetek X milliót egy ingatlanért, és még pluszban a 4%-át fizessem ki az államnak vagyonszerzés okán!?!? Most már csak a felújítást kell megcsinálni, nem egyszerre, CSOK-os ötmillióból, hanem szép lassan, lépésről lépésre.
Türelem, kivárás, számomra erről is szólt az év, de nagyon. Vagyis inkább az egész élet. Ez az én legfontosabb feladatom tanulnivalóm. A legnagyobb mumusom talán. Nem sürgetni, nem kontrollálni. Nagyon nehéz! Pedig: „Ideje van a születésnek, ideje a meghalásnak… Ideje van a sírásnak, ideje a nevetésnek…” (Kampec Dolores). Nem véletlen, hogy annyiszor húzom az „Isteni időzítés” kártyát, a végén még kezdek hinni is benne.
A kertről most külön nem számolok be, a nemrég felrakott képriport elég jól összefoglalja, miket is termesztettem illetve tettem el idén. Kialakítottunk egy nagyobb veteményest, lettek magas-ágyások, valamint virágoskert és sziklakert is. Lomtalanítottunk megint, majdnem teljesen kiürítettük a pincét, a sufni rendezés alatt. (Ez igazából jelenleg teljes káoszt jelent J)
2021 a koncertek éve volt számomra. Ákos a tervezett tripla helyett „csak” dupla, a Budapest Parkban és a Műegyetemnél. Ha nem halasztották volna el a decemberi nagykoncertet, akkor most az Arénáról is beszámolhatnék, de ott majd januárban fogunk Barbival tombolni. Vele és Lívivel ugráltunk nyáron Bagossyn, a rakparton Ákos mellett még Horváth Tamáson és Halott Pénzen énekeltünk a lányokkal (Csillag, Tündér, Kincső, valamint Panni és Frida). A BP-s Ákoson, Parade Remember-en, Scooter-en és a Barba Negrás Kowalskin egyedül voltam. Vincze Lilla háromszor adott koncertet Nógrádon; a várban sajnos nem láttam-hallottam őt, a pályán nyáron, illetve a templomban nemrég viszont igen.
Moziban is jártam idén párszor, mindig egymagam. Csupa magyar filmen: Így vagy tökéletes, Eltörölni Frankot, Toxikoma, Külön falka. Rájöttem, hogy szeretek egyedül mozizni, sokkal jobban bele tudom magamat élni a történetbe, a szereplők helyzetébe. A filmek amúgy most kicsit nagyobb szerepet játszanak az életemben, kevesebbet olvasok, többet nézek. Előfizettem a Netflixre, ahol természetesen többnyire kortárs magyar filmeket nézek, és még az a kóbor gondolat is megfordult a fejemben, hogy kellene itthonra egy TV. Na nem műsorral, pláne nem reklámokkal meg politikával tele, hanem csak egy nagy képernyő, ahol házimozizhatnánk.
Ez az év nekem az utazások éve is volt. Külföldön két éve nem jártam, de egyre jobban motoszkál a fejemben a világjárás. Az elmúlt évek utazós emlékeiből töltekezem (Madeira, Marokkó, Málta, Ciprus, Izrael). Egyre többször nézegetem a polcomon a kis Volkswagen hippibuszt, és elképzelem, hogy egyszer itt hagyok csapot-papot, és körbeutazom a Földet. Addig is, míg erre pénzem és időm lesz, az országot járom.
A Réka Tour több szakaszban zajlott, ennek keretében sok helyre, sok jó baráthoz, családhoz jutottam el.
1.1. Zala: Kávás Andi és Péter, Zalaegerszeg
Anett és Miki, Zalaszántó Tibor
2.2. Velence-Balaton: Sukoró Györgyi, Lesenceistvánd
Niki és Csaba, Révfülöp Zsana
3.3. Tolna-Baranya: Pécs Heni és Marci, Kismórágy
(Bonyhád) Amrita
4.4. Alföld: Nagyrév Sella, Ópusztaszer Kriszta
és Tamás
5.5. Ősz: Gulács Péter
Találkoztam még Imrével a Kopaszi Gáton. Látható, hogy idén inkább én mentem, de azért jött hozzám látogatóba néhány kedves régi ismerős: Nikiék, András és Laci, valamint Tonya.
Társasjátékoztunk párszor Erzsivel, Tiborral és Dezsővel, volt Almáskert parti, valamint a Hóvirág 23-ban házavató is. A Réka Tour jövőre is folytatódik majd, hiszen sok helyre, sokakhoz még nem jutottam el, de tervezek egy Réka Nyitott Kapuk sorozatot is, amikor is, kicsit olyan Biofalus vagy Széplakos módon, barátokat, ismerősöket, de akár ismeretleneket is (pl. a Simple csoport tagjait) szívesen látok Nógrádon.
Nagyon élvezem, hogy a Börzsöny túloldalán ott a Dunakanyar, és tőlünk viszonylag könnyen megközelíthető. Sokat is jártam ott a nyáron, fürdeni, napozni, sétálni, piacozni (Fő tér), vásározni (Piknik Manufaktúra), város-falut nézni. Verőcén, Kismaroson, Nagymaroson, Zebegényben, Kisorosziban (Ildivel), Tahiban, Dunabogdányban, Pilisszentlászlón, Visegrádon (Krisztiánnal), Bánkon és persze Vácott többször is (strandon Nagymamival).
Kétszer rendeztünk nagyon nagy családi strandolást, ahol mind az öt gyermekem jelen volt: Siófokon Nagypapiékkal, és Nagymaroson Nagymamival. És egyszer a Palatinuson is voltunk.
Rendeztünk több női kört is az évben, néha a Boróka házban, máskor a jurtában Adriéknál, de jártunk Bettinél is, jövő héten pedig Ágotához megyünk. A Borókában többször is voltam, szabad táncon vagy előadásokon (Végh József Diósjenő történetéről, Ibolya és Kata dániai útjukról, közösségépítős és kosárfonós tapasztalataikról mesélt-vetített).
A Margitszigeten a romoknál Sella Anasztáziás programján vettem részt, a nagyréten pedig Zoli Ecstatic Dance partiján. A népi vonalat a Mesterségek Ünnepe képviselte (Pannival), valamint a táncház az Eötvös 10-ben. A húgomékkal megmásztuk a Csóványost. Abán nyílt napon jártunk Tündérrel és Kincsővel, és ott volt a három nagyobb gyermekem is.
Nógrádon a várjátékok sajnos már másodjára maradtak el. L Viszont volt Gyereknap és búcsú, Szüreti felvonulás és össznépi buli. Zsuzsa kezdeményezéséra a falu apraja és nagyja előadta a Jerusalema táncot, aminek egyik koreográfusa én lettem.
Az iskolában a farsangot osztályszinten rendeztük meg. Tavasszal megint át kellett térnünk online oktatásra, kilenc hetet tanultunk-tanítottunk otthonról. Én közben, mivel hiányoztak nekem a gyerekek és ők is egymásnak, néhányszor élő osztályfőnöki órát tartottam külső helyszíneken, a Csurgónál, a Kálvárián és a Várban. A tavaszi-nyári osztálykirándulás keretében kerékpártúrán voltunk Verőce és Zebegény között, ősszel pedig Diósjenőn a tónál sétáltunk, majd pizzáztunk. (Már hetedikesek, de soha nem mehettünk ott-alvós kirándulásra L)
A tanév végén a sportnapokon Sóskútra kirándult az egész iskola, ahol akadályverseny is zajlott. Az Exatlon szereplői is eljöttek hozzánk, és volt tanár-diák kosármeccs is. A nyolcadikosok három lépcsőben búcsúztak el tőlünk: tanárbúcsúztató, bolondballagás, ballagás. A nyári vakációban iskolánk táborokat szervezett a gyerekeknek, én a 3.-4. korosztállyal foglalkoztam sporttáborban, aminek keretében Szécsénybe is eljuthattunk a Robinson szigetekre.
Virág és Dávid immáron két és fél éve együtt. Felköltöztek Budapestre, egy kis garzont bérelnek a XIX. kerületben. Elvégezte mindkettő rajzos sulit, és egy kávézóban dolgozik a Gellért hegynél. Nagyon ritkán találkozunk.
Kendének lett
egy kedves barátnője, Bori, akivel fél éve vannak együtt. Nyáron sok famunkát
végzett, szabadidejében ács-videókat néz és edzésre, néptáncra jár. Alig jön haza,
igazából azt sem tudja, hol a haza, mert kábé öt helyen él egyszerre: Nógrád,
Budapest (nagymamája), Aba (gimi, kolesz), Bodajk (Bori) és
Bakony-Balaton-felvidék (apja, munkák).
Csillag is
ritkábban jár már haza, mert hol ennél a barátnőnél alszik, hol annál. Aktív
közösségi életet él, ő is néptáncol, mindenféléket kézműveskedik. Nyáron önkéntes
szolgálatot teljesített a Boróka ház mesetáborában.
Tündér egy hónap múlva írja a központi felvételit, tavasszal pedig szóbelizik. Gondolom, senki sem lepődik meg, az Atilla Király Gimnáziumba jelentkezik. Anime-rajnogása töretlen, a filmeken kívül mindenféle opening-eket hallgat japánul, amiket én „rendkívül” élvezek. Annak viszont idézőjel nélkül örülök, hogy az új lányokkal jó kapcsolatban van, mennek könyvtárba, beszélgetnek, hülyéskednek.
Kincső megnyerte
korosztályában a futóversenyt, továbbjutott a kistérségi, majd a megyei
döntőre. Az egyetlen gyerekem, akinek angolból ötösön kívül nem volt soha más
jegye. Csapatban csinálja az országos online angol-versenyt is. A két kicsi
nyáron volt könyvtáras táborban és sporttáborban is.
Az év egy komolyabb életmód-váltásról is szólt. Szerintem életemben nem sportoltam annyit, mint idén! A futást a Challange Day indította el, kosaraztunk az iskolában, pingpongoztunk a kocsmában és beindult a jóga Berkenyén. A nyári időszakban gyakorlatilag minimális volt az édességfogyasztásom, annál több a gyümölcs-zöldség. Ez jótékony hatással volt a külsőmre, az állóképességemre és a lelki világomra is.
Most ősz végétől-tél elejétől sajnos kicsit negatív irányba ment ez el, szép lassan elmaradt a futás (képtelenség itt sárban-hóban-jégen futni), megszűntek a kosáredzések (felújították a tornatermet), nem járok le pingpongozni, csak a reggeli tornákat gyűröm rendületlenül, és amíg az útviszonyok engedték, kerékpároztam. Mikulás óta viszont több édességet fogyasztok, de érzem, hogy ez így nem jó, úgyhogy a karácsonyi sütizések után ismét belevetem magamat a minimál édesség-diétába. Eszem ágában sincs fogyni, egyszerűen csak szeretném újra érezni a testi és lelki pozitív változásokat.
Azért a pihenésre több időt szánok. Ezt egy kicsit elhanyagoltam idén. Nyáron megszoktam, hogy későn fekszek, korán kelek. Hiába hosszúak most az éjszakák, a szemem akkor is kipattan hajnalban. Azt viszont bevezettem, hogy vasárnap ha fel is ébredek, akkor is sokáig az ágyban maradok. Most is itt lustálkodok, írok, olvasok, gondolkozok.
Nagy váltás, hogy sok év hosszú hajas időszak után tavasszal levágattam a hajamat. Azóta ilyen Kleopátrás, vagy bubi jellegű a frizurám, ami egyrészt látványra nagyon tetszik, másrészt könnyen kezelhető, harmadrészt úgy érzem, ez vagyok igazán én, ez fejezi ki a valódi Rékát.
Az orosz-tanulást idén is tovább folytattam, csak a vakációk idején tartunk szünetet. Érzem magamon a fejlődést, élvezem is, és lett egy orosz levelezőpartnerem, Dása.
Megújíttattam a jogosítványomat, és úgy döntöttem, több mint egy évtizedes szünet után vezetni fogok. Még azt is fontolgatom, hogy veszek egy autót, de itt kb. ugyanannyi mellette, mint amennyi ellene érv van a mérleg kettő serpenyőjében, szóval még fontolgatom a dolgot.
Maradjon akkor a legvégére a párkapcsolat. Tavasszal véget ért egy egyéves kapcsolatom. Utána volt fél év szünet, egyedüllét, magány. Régen kitettem mindent a kirakatba, a Fehér Magyar Atyával gyakorlatilag a világháló népe előtt zajlott a magánéletünk, a Túrázó Barlangász is sok képen meg írásban szerepelt itt a blogon. Elhatároztam, hogy párkapcsolatról ide többé nem írok.
A „Réka útja” facebook-oldalnak 1050 követője van, a blognak 176.400 megtekintése.
„Életem legjobb éve” – ezzel a címmel írok regényt már egy ideje. Ha mindent a mérlegre teszek, azt nem mondom, hogy ez volt életem legjobb éve, de hogy jó volt, az biztos.
A tavalyi tervek közül bejött a házvásárlás, továbbra is a Hesz-ben tanítok, a gyerekeimmel jó a kapcsolat, lett sok program, kirándulás, strand, utazás, koncert, valamint sportos és egészséges is vagyok. Pár dolog viszont nem úgy lett, ahogy szerettem volna, leginkább ez a még jobban eldurvuló korona-oltás-maszk-lezárás-kirekesztés-zsarolás-kényszerítés-ellehetetlenítés téma, amiről csak azért nem írok, hogy ne adjak neki még több energiát.
És most? Mi legyen? Tervezzek? Tudjátok mit? Most szakítok a hagyománnyal és nem írok semmit arról, mit szeretnék 2022-ben. Némely dolgot már úgyis említettem fentebb (ház-felújítás, kertszépítés, utazás, látogatások, stb.), de igazából: Mindegy. Csak legyen továbbra is boldogság.
2021. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése