Advent 1.

Én ezt az egész decembert úgy, ahogy van, imádom. Nem érdekel, hogy hideg van, eleve utálom, amikor melegem van, én mindig mindenhol megsülök, másrészt ha fázom, akkor fel lehet öltözni vagy be lehet gyújtani. Egészen tegnapig az átmeneti kabátomat hordtam, sapka alig volt rajtam, csak kerékpározás és futás közben, a sálamat pedig még elő se vettem, mert az összes kötött pulcsim garbónyakú. Egészen tegnapig kétnaponta gyújtottunk be a kályhába, olyan jól tartotta a meleget ebben az időben. Tegnap aztán jött a napközbeni fagy, úgyhogy előkerült a nagykabát, a csizma, és áttértünk a mindennapos begyújtáshoz.

Tegyük hozzá, hogy azóta tudom ezt az időszakot felhőtlenül élvezni, amióta a gyerekek már nagyobbak. Emlékszem, mikor régebben egy kupacban volt az öt orgonasíp, kemény volt a tél. Folyton öltöztetni, vetkőztetni őket, vonatra fel, ruha le, vonatról le, ruha fel. És mire mind az ötöt felöltöztettem, egyikükre tutira rájött a pisilés… Most, mióta maguk öltöznek-vetkőznek, már minden jó.

A decemberben a várakozás izgalmát szeretem nagyon. Jó ideje egyik kedvenc mondásom ez: „Az út a cél”. Épp ezért a karácsonyban sem igazán magát a napját szeretem. Persze az is jó, mikor összejön a nagyon nagy család és ajándékokat adunk-kapunk, de még jobb az odáig vezető út, a rákészülés.

Az adventi bejegyzésekben ennek az útnak az állomásairól írok nektek. Az első természetesen a koszorúkészítés, amit idén Kincső vállalt magára. A lányok választása alapján piros gyertyás lett, jövőre majd én választok, valami különlegességet. Az első gyertyát is ő gyújtotta meg.

A másik szokás az adventi naptár. Az itthon lévő „kicsiknek” a szokásos zsebes tárolóba kerültek a finomságok. A koleszosoknak Nagymami kis csomagocskákat készített, amiket ötletesen vállfára akasztott fel. Innen húznak a gyerekek minden reggel drazsét, müzli szeletet, csokikát, stb.

A ház fokozatosan ünnepi díszbe öltözik. A fényfüzért egy hete felrakták a lányok, este mindig ez világít a nappali térben. A kilincsekre és fogantyúkra szép lassan apró díszek kerülnek. A vázába fenyőágakat tettem, rájuk díszeket aggattam.

A falut is díszbe öltöztették szorgos kezek. A Flórián parkba egy hatalmas adventi koszorú került, a lila-rózsaszín gyertyákat vasárnaponként, ünnepség keretében gyújtják meg. 

Mögé fényfüzérrel és „ajándékokkal” feldíszített fenyőfát állítottak.

A művelődési ház is díszben áll. A falu központjában fények égnek. Nagyon szép, amikor az ember sötétben megy a faluban, és minden ízlésesen ki van világítva.

Újdonság idén a vidám képek kirakása. Titkos kezek falapokra hóembereket, Mikulásokat, rénszarvasokat festettek, és ezeket a falu különböző pontjaira helyezték ki. Ők várják az itt lakókat a nagy boltnál, a gyógyszertár előtt, és az óvodánál is.

Kihelyezték a parkhoz a Mikulás postaládáját. Ide dobhatják be a gyerekek a Mikulásnak szánt rajzokat és leveleket. A rajzokból a könyvtár kiállítást szervez.

Az iskola aulájában téliesre változott a faliújság. A terembe felaggattuk az első ünnepi díszeket. Az asztalra kikerült az aranyszínű adventi koszorú, az első gyertyát ezúttal Anna gyújtotta meg, és Jázmin fújta el.

A faluban elindultak a hétvégi adventi séták. Volt ilyen már korábban is, amikor minden este más és más családhoz lehetett ellátogatni. Most csak hetente van és a helyi egyesületek, egyházközségek szervezik, pl. Nógrádiak Nógrádért vagy Evangélikus Egyház. Mi még eddig nem tudtunk egyikre sem elmenni, de jövő szombatra tervezzük.

Az adventnek számomra nem vallásos jelentősége van, bár tény, hogy ilyenkor az ember nemcsak fizikailag kerül belülre, azaz több időt tölt el a házban, hanem jó esetben önmagához is közelebb kerül legbelül. Ehhez számomra a legnagyobb segítséget az első héten a tegnapi koncert jelentette.

Vincze Lillát eléggé bírtam már annak idején is, és mikor felnőttként eljött a retro korszakom és újra hallgattam a 80-as évek slágereit, akkor is nagyon tetszett. Lilla idén többször járt Nógrádon, megszerette a falunkat, és barátságot kötött a helyi emberekkel. Tartott koncertet a várban nyáron, ősszel a focipályán, és nálunk forgatta legújabb dalának videoklipjét. Ezúttal pedig a katolikus templomban tartott adventi koncertet. A koncert akusztikus volt, Lilla mikrofon nélkül énekelt, csak egy szintetizátoros kísérte (ő néha vokálozott is), és egy fuvolás lány. Azt szeretem Lilla hangjában, hogy tud nagyon erőteljes is lenni, de a magas hangokat operaénekesi tisztasággal énekli ki. Saját lassú, istenes dalai (pl. Uram, segíts!) mellett feldolgozásokat is énekelt, pl. a Nightwish: Sleeping Sun-ját, valamit népdalokat is, pl. A csitári hegyek alatt. Ezt és a „Legyetek jók, ha tudtok!”-ot mi is vele énekeltük. A templom egyébként tele volt fiatallal, időssel egyaránt. Engem nagyon megérintettek a dalok, egészen ihletett állapotba kerültem tőlük.

Advent 2. vasárnapján nemcsak a 2. gyertya meggyújtása várt ránk, hanem leesett az első igazi hó és megérkezett a Mikulás is. De erről már egy másik bejegyzés fog szólni.

2021. december