Újabb hét eltelt, mint a villám, olyan gyorsan.
Rájöttem, hogy a múlt heti adventi beszámolómból kimaradt egy fontos esemény. Azért is írom most le, hogy kicsit reklámot csináljak kis falunk nagyszerű kézműveseinek és termelőinek. Havonta egyszer ugyanis vásárt rendeznek nálunk a Vár alatti parkolóban.
Próbálom a teljesség igénye nélkül összeszedni, milyen termékek, termények kaphatók itt ilyenkor. Kézművesek: kerámia, fonott kosarak, festett kavicsok, foltvarrós dolgok, ékszerek… Kistermelők: házi tészta, szörp, csíra, kecskesajt, zöldség, házi tojás, hús, méz, lekvár, tea… (bocsánat, ha valakit véletlenül kihagytam!)
Amikor csak tehetem, eljövök ide; a mostani adventi vásárba Kincső és egy kedves almáskerti barátom is elkísért. Első utunk, mint mindig, természetesen Szidónia és Zoli bódéjához vezetett. Isteni náluk a kürtöskalács, én mindig diósan kérem, a lányok inkább a kókuszosat szeretik. A hidegben ezúttal forralt bort és meleg levest is árultak a vásárban. Jó néhány apróságot beszereztem itt karácsonyra, de ezeket most nem írom le, mert azok is olvassák a blogot, akik az ajándékokat kapni fogják. J
Ha azt hittétek, hogy a múltkori fotóim megmutatták Nógrád összes karácsonyi dekorációját, akkor tévedtek. Azóta gondos kezek újabb épületeket díszítettek fel, Hóemberek (autógumikból!), Mikulások, hatalmas nyalókák jelentek meg a falu különböző pontjain.
Újteleknek külön karácsonyfája lett, a kis híd fenyődíszítést kapott. A községháza ablakaiban masni a dekoráció, a lépcsőn csengők lógnak. A szlovák nemzetiségi önkormányzat bejáratát feliratok és fényfüzéres karácsonyfa teszi még szebbé.
A Napraforgó Egyesület tagjai a Csurgó forrás fölé adventi díszeket lógattak, a közelben lévő kis park közepére adventi koszorú került. Ki is találtam egy tök jó ötletet: jövőre összefogást kezdeményezek az almáskertiekkel, és az üdülőrész alsó meg felső „bejáratához” mi is teszünk majd díszeket.
Kedden zajlott iskolánkban a Hesz nap. Ezt minden évben olimpiai bajnok névadónk, Misa bácsi születésnapján rendezzük meg. Ő idén sajnos nem tudott hazalátogatni, ezért videó-üzenetben köszöntöttük őt. Az osztálytermekben olimpiával kapcsolatos szellemi vetélkedők és videó-vetítések zajlottak, a tornateremben pedig sportversenyek.
Pénteken, osztályfőnöki óra keretében megrendeztük az osztálykarácsonyt. Korábban kihúztuk a neveket egy sapkából. Engem Viki húzott; illatos gyertyát, házi szappant és csokit kaptam tőle. (Köszi, Viki!)
Én Laurát húztam, aki szereti az állatokat, az erdőt, a vadászatot, a sportot, ellenben nagyon utálja a rózsaszínű, nyálas dolgokat, ezért viccből vettem neki egy pink pónit. J Ezen felül viszont csupa neki való ajándékot kapott, őzikés zoknit, vadászkendőt, töltényből készült kulcstartót és terepszínű csokit. Ő amúgy nagyon meglepett engem tegnap: csak úgy, kedvességből készített nekem egy mézeskalács-házikót! Nagyon meghatódtam, ezúton is köszönöm!
Sajnos nagy bulit nem rendezhettünk, de azért a fiúk padokból csináltak egy „bárpultot”, itt lehetett üdítőt inni és nasit enni. Számomra igen szörnyű zenéket hallgattunk, az osztályom ízlése nagyjából a gengszter rap és a lakodalmas-mulatós spektrumán mozog. Talán Eminem volt az egyetlen, akit még én is valamennyire kedvelek…
A karácsonyfát tavaly Almáskertből kaptam, idén Nógrádról rendeltem. Alacsony, tömzsi, cuki kis lucfenyő. Csütörtökön este szállították házhoz, amikor nem voltam itthon. A lányok felhívtak, hogy feldíszíthetik-e. Persze, egyeztem bele, ha nagyon akarjátok, díszítsétek. Így mikor másnap reggel megérkeztem, a kredenc előtt egy gyönyörűen feldíszített fa várt.
Alapvetően hülyeségnek tartom az ünnep előtti díszítést, de megvan az ok, hogy miért engedtem meg mégis. Mi ugye a Téli Napforduló körül szoktunk ünnepelni, idén 23-án fogunk, és utána a gyerekek az apjukhoz mennek karácsonyozni, ott töltik a Szilvesztert is. Tehát egész téli szünetben alig látják a nógrádi fát, aztán mire megérkeznek, gyakorlatilag le is hullajtotta a tűleveleit, pár nap, és le kell bontanunk. Hát hadd nézegessék most előre kedvükre. A másik ok, hogy nekem a karácsony meg úgy általában bármilyen ünnep egyre kevésbé szól magáról az adott napról, sokkal inkább az oda vezető útról, várakozásról, készülődésről. A „Békés harcos útja” óta vallom, hogy „Az út a cél”.
A gyerekek most hétvégére elutaztak egy baráti családhoz Halásztelekre, ahol a kisfiú születésnapját bulin felül még lézeres lövöldözéssel is megünneplik.
Mivel végre egyedül vagyok itthon, jól kihasználom az időt – és nagytakarítok. J Bizony, amilyen hülye mazochista vagyok, ahelyett, hogy pihennék végre, inkább tetőtől talpig kipucováltam a házat. Hulla lettem, de most estére mindenhol tökéletes a rend és ragyogó a tisztaság.
Tegnap volt egy kis ünnep nálunk is, meglepetés, köszöntés és más egyéb, de elhatároztam, hogy ezekről nem fogok nyilvánosan írni. A mindenki előtt kitárulkozó Réka élete egy szeletét megőrzi magának.
A hét végére engedett a fagy, elolvadt a hó nagy része, de azért a kertben van néhány hófolt. Az utcánk még mindig fehér, csak most már nem ropog a lépteink alatt, hanem csúszik. Befagyott tóról, korcsolyázásról és fehér karácsonyról álmodozom…
2021. december
(A Vincze Lilla koncertjéről és a falu feldíszítéséről
készült képeket Nógrád község oldaláról vettem.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése