Rendezvények hete

Péntek éjjel 12 órát aludtam! Persze nem erről fogok most írni, hanem arról, mitől merültem ki.

Rendezvények hete – így emlegettük magunk között az elmúlt időszakot. És tényleg: szinte mind a hét napra jutott valamilyen esemény.

Hétfő – Sportnap

Csütörtökre terveztük – elmosta az eső. Most alkalmas volt az időjárás arra, hogy mozogjunk egy jót, együtt.

Megtartottuk szokásos futóversenyünket. A táv idén: 2022 méter. Az útvonal a felsősök számára ugyanaz, mint tavaly: községháza előtt, vár mögött, iskola mellett, tó körül. Az alsósok idén a focipálya körül futottak.

Igazgatónk a 7.-8. osztállyal futott, mi Barbival az 5.-6-ot kísértük, és lelkesítettük őket. Végül kézen fogva együtt futottunk be a hídnál a célba.

Ezután több helyszínen lehetett sportolni. A tornateremben pókfoci, a közösségi téren kosárlabda, a pályán kötélhúzás és ügyességi feladatok várták a gyerekeket. Nálam-velem tollasozni, frizibzni és métázni lehetett, persze én is beálltam közéjük.

Kedd – Állatok Világnapja és Pályaorientációs nap

Állatkiállítás volt nálunk az Állatok Világnapja alkalmából. 

A nyár folyamán megszépült kinti közösségi teret elárasztották a gyerekek és az állatok. 

Pórázok, hordozók, terráriumok, kalitkák. Érkeztek kutyák és macskák, de volt itt süni és tengerimalac, papagáj és tyúk, teknős és (befőttesüvegben) hal is. 

Gyönyörködtünk bennük, a kevésbé félőseket pedig meg is lehetett simogatni.

A pályaorientációs nap keretében a rendőrség tartott bemutatót.

Először a pályán egy kutyás bemutatót nézhettünk meg. 

Azt, hogyan engedelmeskedik egy kutya a különböző vezényszavaknak, és azt is, hogyan kapna el egy veszélyes bűnözőt. (A végén jól letépte a papírkarját.)

Ezután a gyerekek megnézhették, hogy vesznek le egy autóról ujjlenyomatot. 

Aztán őket is „nyilvántartásba vették”, azaz ujjlenyomatot vettek tőlük. 

Kézbe foghattak rendőrségi fegyvereket is.

A tűzoltók idén is gyújtogattak. 

Persze csak azért, hogy aztán bemutassák a gyerekeknek, hogyan kell a tüzet eloltani.

Néhány lelkes önként jelentkező kipróbálhatta a fecskendővel oltást.

Pár erősebb fiú a vastagabb tömlőt is kézben tarthatta, amiből jó erősen jött a vízsugár.

Ezután a gyerekek fel- illetve bemászhattak a tűzoltóautókra/ba.

Mi kedden amúgy Vácra mentünk volna a pályaválasztási kiállításra, de azt sajnos az utolsó pillanatban lefújták. Gyorsan kerestem az osztályomnak néhány vicces és kreatív videót a továbbtanulásról.

Aztán különleges szakmákat kellett keresniük az interneten. Ti lennétek matrac-tesztelők (ugrálva vagy alvás közben), hivatásos ölelők vagy ember-taszigálók (metróállomáson)?

Szerencsére Eszter bevállalta, hogy fogad minket a Manó Műhelyben. Ez egy nagyon híres nógrádi kerámiaműhely, ahonnan különböző vásárokba (például a Művészetek Völgyébe) viszik jellegzetes alkotásaikat. Az én kertem és teraszom is tele van az ő gombáikkal, pillangóikkal és virágaikkal.

Eszter mesélt nekünk a keramikus-fazekas szakma szépségeiről és nehézségeiről. Megnéztük, hogyan lesz egy agyagtömbből mázas kerámia.

Megmutatta a kerámia-készítés különböző fázisait: a korongozást, a karcolást, az alapozást, a mázazást. Megcsodáltuk a hatalmas égető-kemencét is.

Szerda – Papírgyűjtés

A konténer már kedden megérkezett és péntek reggelig maradt, a gyerekek azonban ezen a napon gyűjtötték a papírt. Bejárták Nógrád különböző részeit, minden utcát, és becsengettek vagy bekiabáltak az ott lakóknak. 

Mivel az esemény már előzőleg ki lett rakva a helyi csoportban, illetve plakátolva a faluban, sokan már eleve kikészítették a papírhulladékot a házak elé.

Sok szülő, rokon, szomszéd és más falubéli érkezett kocsival, kisebb és nagyobb (akár teherautónyi) rakománnyal.

Én idén is Almáskert körbejárását vállaltam be, ezúttal Kriszta volt a sofőröm. Miután végeztünk az üdülőrésszel, a vár mögötti utcában is gyűjtöttünk.

Az osztályomból sajnos kevesen tudtak maradni, még kevesebben gyűjteni. Nálunk hagyomány, hogy mindig a legnagyobbak segédkeznek a mérésben, számolásban, konténerbe pakolásban, tömörítésben.

Idén a nyolcadikosok önzetlenül felajánlották a maguk részét más osztályoknak. Mondván: „Mi már úgyis hatszor megnyertük, most hadd nyerjen más.”

Csütörtökön, október 6-án a hatodikosok emlékeztek meg az aradi vértanúkról. Pénteken pedig a negyedikesek adtak elő műsort a falu Idősek Napja tiszteletére rendezett ünnepségén.

Mindeközben Tündérék osztálya kétféle projektben vehetett részt. 

Az egyik csoport palántázott, a másik befőzött. 

Lányom a kollégiumban a birsalma feldolgozásában segédkezett. 

Finom lekvár készült Abán az Atilla Király Gimnáziumban.

Mi pedig bementünk Budapestre, ahol délután lerogytam az ágyra, és gyakorlatilag csak reggel ébredtem fel. Miután átaludtam a fél napot, gyorsan kerítettem magamnak kettő mozgalmas tevékenységet.

1.    

Vásárlás

Aki ismer, és aki olvas, az tudja, hogy nagyon nem vagyok az a shoppingolós nőci. Soha nem éreztem késztetést arra, hogy csak úgy mászkáljak plázákban és trendi butikokban költsem a pénzem márkás cuccokra.

Most viszont rámjött valami. Az utóbbi időkben nézegettem a szekrényemet, és sok olyan ruhadarabot találtam benne, ami már nem igazán tetszik, nem annyira passzol az egyéniségemhez. Ezek zsákba kerültek, helyükre pedig tegnap beszereztem néhány új ruhadarabot.

Jártam turiban és piacon, meg azért plázában, butikban is. Az eredmény: nadrágok, szoknyák, pólók, bakancs és egyebek. Nekem (vajon másnak is?) tetszik ez a régi-új Réka-style.

2.    

Koncertek

A Yettel szombaton nagyszabású koncertet rendezett a Szabadság téren. Idén már voltam itt egyszer, egy nevezetes napon, május 27-én. Ekkor az Aurevoir-t és Bagossyékat néztük-hallgattuk meg.

A tegnapi koncertnek az volt a lényege, hogy három ismert zenekar választott három új, feltörekvő együttest. Mi (mivel Nagymaminál ettünk, gyülekeztünk sorra) a Margaret Island-ról és a Pontiac-ról lemaradtnuk.

A Punnany Massif-ról viszont, akik (kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de) az egész család kedvencei, nagyon nem akartunk lemaradni.

Szuper élmény volt, és ritka alkalom: mind az öt gyerekemmel buliztam! Együtt énekeltük, hogy Szabadon, Partizán, Mosoly, Utolsó tánc és persze, hogy: Élvezd!

A Punnany végén Virág elment színházba, mi pedig rákészültünk a Kacajra. Ez egy fiatalokból álló csapat, akik a népzenét vegyítik rockkal, poppal. Az énekes az egyik szám közben például legényest járt a színpadon.

Nagyon tetszettek a keveredések: a hegedűsük ott játszott a Punnany-val, cserébe a Punnany-s srácok egy-egy szám erejéig a Kacajjal együtt énekeltek-rappaltek. A Kacaj egyik tagja amúgy az Aurevoir-ban is hegedül.

Bár most hallottam őket először, de mivel ismert népdalok is voltak a repertoárjukban, ezeket velük együtt énekeltük.

A Kacaj végén Kendétől is búcsút vettünk, és elmentünk vacsorázni. A Perrin annyira nem vonzott minket, mint amennyire a gyomrunk korgott. Egy pékségben ettünk mindenféle jót, én spenótos kiflit.

9-re visszatértünk, méghozzá – Majkához. Ne, ne, ne, kérlek, ne mondjatok semmit! Alapvetően nem nagy kedvencem Majka. Ellenben a Fezen-en egyszer belecsöppentem a koncertjébe és nagyon tetszett.

Ez az ember olyan, amilyen, mindenesetre brutál nagy showt tud csinálni. És ez most is így volt. Curtis nem volt mellette a színpadon, Veres Mónika (Nika) viszont igen. Erőteljes hangú, sodró lendületű énekesnő.

Az egész koncert nagyon intenzív volt, basszussal, fényekkel, pörgő ritmussal. Énekeltünk, tapsoltunk, ugráltunk. Rettentő jót buliztam a három „kis”lányommal.

A héten tehát bőven megvolt a munka, a kikapcsolódás és a mozgás is. Vajon jövő héten némi csend és nyugalom is vár rám, ránk? (Réka életét ismerve ez nagyjából kizárt…)

2022. október

(Néhány fotót Kékesi Beától kölcsönöztem.)