Skorpió hava

Elérkezett az igazi ősz, holnaptól hivatalosan itt a Skorpió hava! Nem bánom, igyekszem ebben is meglátni, mi a szép, mi a jó.

Hajnalban a nullához erősen közelít a hőmérséklet. Jól be kell öltözni reggelente, elkél a vastag pulcsi. Most először gyújtottam be idén!

Múltkor az ujjaim majdnem odafagytak a bicikli fékjéhez, úgyhogy ha marad ilyen az idő, akkor jövő héttől már kesztyű kell a kerékpározáshoz.

Pára helyett ködös a rét, harmat helyett dér ül a füvön. Csodálatos, sejtelmes reggel a táj.

Így néz ki a rét, amikor kora reggel munkába indulok.

És így néz ki a tó a felkelő nappal, ahogyan az iskola felől nézi az ember.

A falevelek fele lehullott, a másik fele sárgán-barnán még tartja magát az ágakon.

Azért még vannak vadvirágok a réten, ezekből sokszor teszünk csokrot a vázába.

Emellett dísztökökkel dekorálom a házat. 

Tanítványaim szüleitől vettem őket, jutott belőlük a benti étkezőbe, a teraszra, még virágcserepekbe is.

Nagyon tetszik, hogy ilyen változatos méretűek, érdekes színűek-mintájúak és különleges formájúak.

Érdekes, ahogyan egyre jobban megyünk a megnyugvás, a bekuckózás felé, bennem most valahogy erősebb a késztetés a sportra. Örömmel futok egy nagy Almáskert kört vagy ugrabugrálok idehaza pörgős zenékre.

Egy kedves hölgy, aki januárban ellátogatott a nyílt napomra, ideköltözik Almáskertbe. Vett egy telket, ahová egy menő mobilház kerül.

A lánya az én legkisebb lányom osztálytársa lett, aminek kölcsönösen örülnek. Én meg a jó szomszédságnak örülök, Kriszta!

Hármas számú gyerekem nagyon kidőlt a héten. Köhögés, orrfolyás, minden, ami „kell”. Csillag a hét nagy részét Nagymaminál töltötte, mindenféle vitaminkúrákkal.

Most már itthon gyógyulgat. Kötelező a forró mézes tea saját gyűjtésű és szárítású gyógynövényekből (hárs, útifű, bodza).

Nekünk pedig az október 23-i ünnepség jegyében telt a hét.

Már jó előre kitaláltam a műsor menetét, megírtam szövegét. A felkészülés számomra tulajdonképpen egy tömény történelemóra volt. A gyűjtőmunka során döbbentem rá ugyanis, hogy mennyire nem tudok semmit erről a korszakról. 

Ugyebár mi vagyunk az a nemzedék, akik már nem tanultak 56-ról mint ellenforradalomról, de még nem is volt bent a tananyagban forradalomként sem. Nálunk érettségin a második világháború volt az utolsó töritétel.

Rengeteget olvastam, korabeli fotókat, videókat nézegettem. A műsorunk eleje és vége is egy-egy 1956-os dal volt, az egyik az East-től, a másik Ákostól. Erre vonultak be illetve ki a gyerekek, miközben a közönség korabeli filmelvételeket nézhetett meg.

Volt még egy videóbetét, méghozzá riport egy szemtanúval. Anyukám vállalta, hogy mesél saját gyerekkori, illetve párja ifjúkori emlékeiről. Arról, hogyan égett a Levéltár, hogyan dübörögtek a tankok fel a Várba, hogyan lövöldöztek az utcákon. Elmondta, hogyan lőtték szét a Corvin köznél azt a házat, amiben Ottó régen lakott, és aminek új épületében jelenleg is laknak.

Három vers is elhangzott: egyik a tüntetésről, másik a pesti srácokról, harmadik a forradalmi ifjúságról.

Próbáltunk, amikor csak időt tudtunk rá szakítani. A végére egész olajozottan ment a szöveg és rendezetten a koreográfia. Az osztályom derekasan helyt állt.

A látványt korabeli tárgyak színesítették. Ehhez helybéliek segítségét kértem. Néhány nógrádi kölcsönzött számunkra kommunista relikviákat. A bordásfalról Lenin és Sztálin képe lógott egy vörös csillagos címer társaságában, valamint egy eredeti munkásőr zubbony és kettő KISZ-es zászló („Hűség a néphez, hűség a párthoz.”)

A kisebb tárgyakból egy padon rendeztünk kiállítást. Ide különböző érmek, kitüntetések kerültek, még egy párt-tagkönyv is, a középpontba pedig egy Lenin-szobor. Persze volt lyukas zászlónk is.

Végre lett egy normális hétvégém (nem egy másfél napos kis vacakság), amikor el tudtam jutni Vácra. Kincsővel a piacon rengeteg zöldséget vásároltunk.

Ezek egy részét itthon szépen el is tettem télire a fagyasztóba. Szokásomhoz híven ismét zöldséges-csomagocskák készültek belőlük. Jó érzés a tudat, hogy a hideg időben finom forró leveseket tudunk majd enni.

Imádom a krémleveseket! Mára zeller-karalábé krémlevest főztem. Készítettünk egy nagy családi pizzát. Igaz, macerásabb, mit beülni a Mona Lisába, viszont négyőnk pizzája kevesebből jött ki, mint az étteremben egy.

Elcsábultam, így a virágboltból egy rozsdaszínű krizantém került az asztalra, ezzel lett tökéletes a házikóban az őszi dekoráció.

A hétvége hátralévő részében pihenni szándékozom, bár erre kevés esélyt látok. Egyrészt három lányom visítozik itthon. Másrészt össze kell raknom a dolgozatokat az új tankönyvsorozat minden részéhez. Éljen az egyedülálló nagycsaládos pedagógus nyugalmas élete! (Erre szoktam mondogatni, hogy halmozottan hátrányos helyzetű vagyok. J )

 

2022. október