A levelek szinte mind lehullottak. A tájon köd ül, és valamikor (például ma is) egész nap fel sem szakad a pára, nem is bújik elő a napocska. Minden csupa nyirkosság.
A bekuckózós őszi időszak egyik ismérve, hogy többet ülök a gép előtt. Némileg kényszerűségből is, készülve a felvételire, továbbtanulásra. Szeretném nyolcadikos osztályfőnökként nagyon jól csinálni. Már kezdek profi lenni a jelenlegi közoktatási rendszerből és a felvételi eljárás különböző lépéseiből. Jövő héten lesz a továbbtanulási szülői értekezlet, hétfőtől indulnak a középiskolai nyílt napok.
Ha már a gép előtt ültem, nagytakarítást csináltam a virtuális térben, kiléptem olyan csoportokból, amelyek valaha fontosak voltak számomra (pl. önellátás, lakberendezés, spiritualitás). Rájöttem, hogy ezek sok időt vettek el tőlem időben, energiában, már nincs rájuk szükségem. Ezeket a témákat valahogy már nem akarom csoportszinten, csakis egyénileg rendezni.
A kosáredzésen se múlt héten, se most nem tudott egy kollégám sem részt venni, így tanárnőként egymagam ugrabugráltam négy, majd nyolc fiú között. Nyilván én voltam a legkisebb ász a csapatban, mégis jól esett futkározni, lepattanókat leszedni, passzokat elcsaklizni, nem túl nagy hatékonysággal, de védekezni - és persze nagyritkán kosarat is dobni.
A héten volt egy mágikus nap, 11. hónap 11. napja. 11 óra 11 perc, varázslatos pillanat!
Tündérék az osztályával Budapestre utaztak és megnézték a Parlamentet.
Csillag számára nagyon kreatívan telt a hét. Batikolást szervezett, és barátnőivel csodaszép Nap-Hold témájú textilt alkottak.
Csipkebogyót gyűjtöttek, valamint előadták a Wales-i bárdok-at, amiben ő volt Edvárd király. (Ez a kedvenc verse, még mindig kívülről fújja az egészet.)
Kende (és Álmos) pár napig itt boldogított minket Nógrádon. Lányom szerint ezalatt olyan volt a ház, mintha egy munkásszálló lenne. Mindenütt melóscipők- és ruhák, hatalmas mennyiségű elpusztított ennivaló, valamint totális idiotizmus és röhögés-hegyek.
Annyira jól sikerült nyáron az Apa-Lánya napunk az Orczy- illetve a Füvészkertben, hogy kitaláltam, legyen ősszel is egy ilyen. Apuval, kettesben, Budapesten. Amiből aztán az lett, hogy Apuval és feleségével, Ágival, hármasban, Vácott. Rég jártak már ebben a városban, én meg már egész jól megismertem, mióta a környékén élünk.
Megkérték, hogy tartsak egy idegenvezetést nekik, mutassam meg a nevezetességeket. Négy éve, amikor még otthontanulósok voltunk, az ÉletIskola diákjaival csináltam egy hasonló váci témanapot. Tegnap pedig megtörtént a Tóth Tour, aminek keretében a Vác belvárosában lévő szinte összes látványosságot megnéztük. Címszavakban:
Szent Rókus kápolna
Zsinagóga
Fő tér innen (Szent Mihály templom romjaival)
Fő tér onnan (Fehérek templomával)
Nagypréposti palota
Sajdik Múzeum
Északi városkapu (láttuk a keletit is)
56-os emlékmű
Diadalív 1.
Diadalív 2.
Mária Terézia szobor (Kodolko)
Váci börtön és fegyház
„Csodaszép” szocreál női szobor a parton
Hegyestorony (mellette a váci csónakház, ahol Hesz Mihály is edzett anno)
Duna észak felé
Duna dél felé, sárkányhajóval és komppal
Szent Anna templom
Konstantin tér (vele szemben megnéztük a Püspöki Palotát is)
Székesegyház
Szent Kereszt ferences templom
Várfal
I. Géza király
Szoborpark a parton
Búcsú a Dunától
Amikor elindultam otthonról, még köd ült a réten, az erdőn. Amikor kiért a vonat a Dunapartra, kisütött a nap, és ez így is maradt végig. A napot a Vácz Remete étteremben zártuk, ahol a pincében juhtúróval töltött gombát és tallér-burgonyát ettem áfonyaszósszal. Szuper nap volt, amit aztán a Márton nap koronázott meg este.
2020-ban a covid-őrület miatt elmaradt, tavaly már nem emlékszem miért, de nem tudtunk elmenni rá. Szóval már nagyon hiányzott egy jó kis Márton-napi fény-ünnep.
A lányaim és tanítványaim, szülők és más falubéliek már ott várakoztak a faluközpontban, amikor (Vácról) begurult a buszom. A Művelődési Ház elől indult a menet, mindenkinek a kezében lámpás. Mártonról szóló libás és lámpásos énekek szóltak a hangszóróból.
A vár parkolójában megálltunk egy rövid időre, és megismerkedtünk Szent Márton életével, jó cselekedeteivel, valamint a Márton napi időjóslásokkal, népszokásokkal.
Ekkorra már szinte teljesen besötétedett, lámpásaink fényénél lépdeltünk fel a várkapu felé vezető úton.
Itt már várt minket az ismert tűzzsonglőr, aki ismét fantasztikus show-val szórakoztatta a közönséget.
A veszélyesebb mutatványoknál volt sikítás rendesen.
Fent a várban megkaptuk a fáklyákat, így azok tüzének fényénél vonultunk le a várból.
A parkolóban a helyi egyesület tagjai zsíroskenyérrel és forró teával vendégelték meg a csapatot.
A kisebb lányok még maradtak egy kicsit bandázni, mi Csillaggal sétáltunk haza a sötétben.
A vasárnap mások számára biztosan egyenlő a pihenéssel, én szinte egész nap melóztam. Etettem az öt fős gyereksereget, finom zöldséglevest és túrógombócot főztem. Begyújtottam és takarítottam, mostam, teregettem és mosogattam.
Délutánra igazán megérdemeltem egy kis kikapcsolódást. Krisztával átautóztunk Diósjenőre egy érdekes programra. A címe: „Gyüttem és maradok”. Gyüttmentek és őslakosok, finomabban szólva kiköltözők/bebírók és tősgyökeres helyiek találkozója volt ez a jenei tükrös teremben. Meglepően sokan jöttek el, fiatalok és idősek egyaránt.
2022. november
(Néhány váci fényképet apukám felesége készített, a drón-felvételek Paulinyi Zoltán oldaláról valók, a tükrös termet Tóth Gábor fotózta.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése