A múlt héten volt mindenféle idő, amire csak számíthat az ember novemberben. Reggeli pára és nappali napsütés, éjjeli fagy majd tavasziasan enyhe idő, köd és eső, nálunk fent a dombon sár, lent a réten dér, sőt, az alacsonyabban fekvő utcákban láttam befagyott pocsolyát is. Míg a nyugati országrészben, például őrségi ismerősöknél lehullott az első hó, nálunk csak a Börzsöny magasabb részein havazott. (A fotót nem én készítettem, de a kifehéredett Csóványost ábrázolja.)
Kincsővel nyílt napon jártunk. Róla tudni kell, ha még eddig nem mondtam volna, hogy több éve cukrásznak készül. Ezért sokat tesz is, gyakran sütöget itthon, néha recept alapján, néha csak úgy fejből kitalálva az összhatást. Lesz egy saját cukrászdája, ahol süteményeket, fagylaltot, talán pékárut is kínál majd. Mindez a Balaton partján vagy annak közelében. Nagyon céltudatos, meg van már minden tervezve, az egész épület, a vendégtér, a műhely, a felette lévő lakás, stb.
Szóval ennek okán szerdán a Dobosban jártunk (Dobos C. József Vendéglátóipari Technikum és Szakképző Iskola), ahol Kincső a cukrász szaktechnikus szakot nézte ki magának. A dolog egyik érdekessége az, hogy ő még csak hetedikes, ellenben már most meg akarta nézni ezt az általa kiválasztott középiskolát, hogy ha mégsem tetszik, akkor nyolcadikban még legyen lehetősége B vagy C tervre.
A másik az, hogy igazából nem ez a suli élt az álmaiban, hanem a balatonfüredi Szent Benedek Középiskola, azt nagyon eltervezte, térkép, kolesz, fotók, videók, minden. Ám nemrégiben fájó szívvel megtudtuk, hogy a továbbiakban már nem indul ott vendéglátóipari képzés. A harmadik érdekesség, hogy az öcsém is ebbe az iskolába járt, bár akkor valami más fedőneve volt, mindenesetre mi mindig Hubának hívtuk, mivel a Huba utcában van. Főleg a tesóm kedvéért fotóztam az épületet kívülről-belülről, de sajnos a tablók olyan festői összevisszaságban voltak a falakon, hogy nem találtam meg az övét, a 94-ben érettségizett fiú-osztályét.
Tetszett a gyakorlatias képzés, a kihelyezett munkahelyek, és az Erasmus plusz program, melynek keretében akár Spanyol- vagy Olaszországba is utazhatnak a gyerekek. (Amúgy elhangzott egy kérdés (nem részemről), hogy mi van akkor, ha a gyerek nem eszik húst? Akkor is fel kell dolgoznia mondjuk a csirkét, és meg kell kóstolnia a pörköltet? Vegaként kérdem: Tényleg, mi van akkor?)
Az előadás után körbevezettek minket a földszinten. Megnéztünk a különböző műhelyeket: a felszolgálók számára berendezett mini-„éttermet”, asztalokkal, székekkel, bárpulttal, aztán a szakácsok tankonyháját és a cukrászati műhelyt.
Mindez alatt Kincsőék kiscsoportokban kaptak feladatokat a tornaterem különböző pontjain felállított standokon. Szalvétát hajtogattak, linzert díszítettek cukormázzal és szendvics-katonákat készítettek. Egy kirakós kirakásáért cserébe marcipán-figurát kapott.
A végén egyesültek a szülők és a gyerekek, és egy totót töltöttek ki. Egy kivetítőn jelentek meg a feleletválasztós vagy igaz-hamis típusú kérdések. Pl. mi az a szobaszervíz, mióta létezik vendéglátás, mi a legmagyarosabb fűszer vagy mi a Dobos-torta alapanyaga. Kincső csak 3-at hibázott, viszont nem volt elég gyors, így sajnos nem ő nyerte az ajándék-csomagot. Amúgy mindkettőnk részéről pozitív a benyomás...
A diákjaim is rendületlenül járnak nyílt napokra, ezért hol kisebb, hol nagyobb csapatok hiányoznak az iskolából. Remélem, hasznos információkra tesznek így szert, és felelősségteljesen tudják majd meghozni a döntést a továbbtanulásról. Osztályfőnökként a héten amúgy a központi felvételire való jelentkezést szerveztem, a lapokat ellenőriztem, ma postára is kerültek. Szeretek osztályfőnök lenni – ez a sok adminisztráció viszont a munkám nagyonnemszeretem része. Viszont húztunk! Mármint az osztályommal, neveket, amiket kis sárga cetlikre írtam fel. Ez már az első lépés a karácsonyi bulihoz.
Abán Katalin-napot tartottak. Az Atilla Király Gimnáziumban ez inkább a lányokhoz kapcsolódó ünnep (míg az áprilisi Szent György nap a fiúké). Tündérék előző este palacsintát sütöttek az osztállyal a kollégiumban.
Szent Katalin napján az iskolát népies díszekkel dekorálják ki.
A lányok magukat is kicsinosítják, a hajakat befonják és szoknyát öltenek.
Hagyományos étek ilyenkor a rétes, amit maguk nyújtanak ki.
Mindenféle töltelék kerül beléjük, aztán persze mind befalták.
Közben azért a fiúk sem tétlenkedtek. Bográcsban főztek és rappel dicsőítették a lányokat.
Az adventi készülődés Nógrádon elkezdődött. Ilyenkor szép lassan dekorációk jelennek meg a falu különböző pontjain, például masnik a művelődési ház ablakában.
A Flórián parkba kirakták Mikulás postaládáját. Ide rajzokat dobhatnak be a gyerekek, amikből később kiállítást rendeznek a művház ablakában.
Kikerült a falu központjába a hatalmas adventi koszorú is, amin az első gyertyát szombat este már meg is gyújtották.
Ezen az ünnepségen nem tudtam részt venni, hiszen jelenésem volt az iskolánál, ugyanis mi nyitottuk meg az adventi esemény-sorozatot. Idén minden hétvégén más intézmény fogadja a falu lakóit, a suli után az evangélikus illetve a katolikus templomnál, illetve a községházán is lesz hétvégi adventi rendezvény.
A szülői és a falusi közösség süteménnyel, forralt borral és teával fogadta az ide látogatókat. A diákok furulyáztak, verset mondtak, azután mi tanárok gitárkísérettel elénekeltük az Edda „Ünnep” című számát, aminek a refrénjébe a végén a többiek is bekapcsolódtak.
Lassan itt is megjelennek az ünnepi dekorációk: a bejáratnál a hóemberek, az ajtón a fényfüzér, az aulában az asztaldísz és a karácsonyi faliújság.
Az iskolában ma gyújtották meg az adventi koszorú első gyertyáját. Ma kezdődött nálunk az adventi vásár is.
A lányaim már hetek óta nyúznak, hogy tegyük már fel a karácsonyi dekorációt, én meg húzom-halasztom, mert szerintem mindennek megvan a maga ideje. Tegnap végre elérkezettnek láttam az időt, levettem a dobozokat, és felaggattam néhány díszt a kilincsekre és fogantyúkra. Úgy szoktuk, hogy minden nap felkerül néhány dísz a ház különböző pontjaira, majd ezek közül a kisebbeket rakjuk aztán át a karácsonyfára.
Tündér eddig a kollégiumban használta a karácsonyi fényfüzért, most az ünnepekre hazahozta. Tegnap este egy filmet néztem a kanapén, amibe szépen be is szundítottam. Amikor hajnalban felébredtem, meglepetés várt: színes fények! Míg ugyanis aludtam, a lányok felaggatták az ablakra a füzért.
Hosszas időhúzás után végre megszületett idén is az adventi koszorúnk - ma. Nálunk hagyomány, hogy ezt mindig a lányaim csinálják. A hagyományt viszont idén több a szempontból is megtörtük. Eddig például mindig fenyővel burkoltuk be a koszorú-alapot, de a meleg házban hamar lehullottak a tűlevelek. Ezért azt találtam ki, hogy tiszafát használunk inkább, az nem hullik, viszont könnyebben hajlik. Egyik szomszédunktól kaptunk hozzá ágakat. (Ezúton is köszönöm Klárinak!)
A másik változás a gyertyák tekintetében történt. Eddig voltak már kicsik és tömzsik, hosszúkásak és vékonyak, de mindig színesek. Volt már sárga és zöld, lila és narancsszínű, de legtöbbször piros. Idén azonban törtfehér gyertyákat vettem a letisztulás jegyében, a koszorú is visszafogottabb lett. Végül, mivel az időhúzás a gyerekeim hobbija, a koleszosok elmentek, így elvileg Kincső díszítette fel, gyakorlatilag pedig a barátnője. (Köszönjük, Blanka!)
.jpg)
Felkerült a lépcső korlátjára az adventi naptár, a zsebeibe az „adventi manócska” becsempészte a finomságokat. Furcsa, hogy idén mennyire laposak a zsebek, hiszen már csak egy gyermek van itthon a mindennapokban.
A gimisek is kaptak zsákocskákat Nagymamitól, amiket a kollégiumi szobában függesztettek fel. Mától minden nap húznak egy kis csemegét, ez talán motiválja őket arra, hogy reggel ki tudjanak kászálódni az ágyból.
A vasárnapot amúgy az utolsó saját szedésű és szárítású (sokszor saját termesztésű) gyógynövények lemorzsolásával és befőttesüvegbe tevésével töltöttem. Megnyugtató, hogy ha a közismert értelemben vett gyógyszert nem is tartok itthon, mégis ha valakinek esetleg valami baja van, akkor meg tudom itthon gyógyítani. Ilyenek például: bodza – láz, nátha, útifű – torok, hárs – köhögés, akác – gyomor, cickafark, pásztortáska – női dolgok.
Vannak saját szárított fűszereim: pl. bazsalikom, tárkony, kakukkfű, medvehagyma, szurokfű (oregánó). Plusz van üdítő mentám és citromfüvem, valamint frissítő és immunerősítő teakeverékeim. Igazi boszorkánykonyhám van, már csak arra várok, hogy ez a pici konyhafülke is megújuljon végre (erre amúgy a közeljövőben látok végre tényleges esélyt).
Az advent tehát a mai nappal végérvényesen elkezdődött. Indul a várakozás a Fény születésére! Már csak 25 napig rövidülnek a nappalok, aztán eljön a Téli Napforduló. Aki olvas, aki ismer, az tudja, hogy számomra december 21.-22. a „karácsony”. A családi ünneplés, ajádékozás és menü még szervezés alatt.
Ti is átkattantatok már ünnepi üzemmódba? Nálam inkább úgy van, hogy a szívem mélyén vagyok napról napra egyre boldogabb, és nem feltétlenül gondolom, hogy ez az advent miatt van. Karácsonyi nálatok a fíling vagy semmi hangulatotok az egészhez? Nálunk Kincső már felvett egy Mikulás-sapkát és a „Last Christmas”-t hallgatja…
2022. november
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése