Forróság...

Itt a nyár, a hőség, a vakáció, a punnyadás. Én dolgozom ugyan, de lájtosabban. Csak itthon, csak kevesebb órában. Több időm jut pihenésre, kikapcsolódásra, és azokra, akiket szeretek.

A helyi közéletben is beköszöntött az uborkaszezon, bár pl. épp nemrég Nógrád község fb-oldalára tettek fel egy olyan pályázatot, amit a Fidesz alapítványa hirdetett meg: politikai propagandistákat képeznek ki rajta, és másfél milliárd forinttal támogatja az állam. Ez amúgy rajtam kívül alig néhányaknak tűnt fel, sajnos a hasonlók már szinte el sem érik az emberek ingerküszöbét.

Az országos és világpolitika viszont forrong. Elhatároztam hát, hogy pénzzel támogatom a Tisza pártot, méghozzá havonta akkora összeggel, amennyi a születési évem. Ezen kívül támogatónak jelentkeztem, hogy aktivistaként és szakmai tapasztalatommal segítsem a mozgalmat. Sőt, életemben először kifejeztem belépési szándékomat egy pártba! Soha korábban ilyet nem csináltam, eszembe se jutott, de egyszerűen úgy érzem, nem ülhetek tétlenül, fotelből figyelve az eseményeket. Cselekvő részese akarok lenni a változásnak!

Visszatérve a forróságra: tényleg trópusi a meleg, bár itt nálam Nógrádon még nem is annyira vészes. Közel a Börzsöny, a kert tele fákkal. Ezért éjszakára mindig visszahűl a levegő emberi hőfokra, és csak déltájra emelkedik brutálisra, 35 fok környékére a hőmérséklet. A reggeli óráimat kint tartom a teraszon, a délutániakat viszont bent.

A nyaralókban ilyenkor felforr az ember agyvize, az én házamnak viszont kiváló a hőszigetelése, legalább 10 fokkal hűvösebb itt, mint kint. Ezért napközben már inkább bent vagyunk, csukott nyílászárókkal, sokat iszunk, és alig kívánunk enni, legfeljebb egy kis csokis (és „gyümölcsös”) sütit. Csak estére jön meg az étvágy, ekkor eszünk némi meleget, és ekkor nyitjuk ki az ablakokat-ajtókat. Pont akkor, amikor felélednek a szúnyogok…

Ezt a meleget a strandon lehet a legjobban elviselni. El is mentem hát vasárnap Nagymarosra, a későig alvó Kincső csak később csatlakozott hozzám. 

A kánikulában nem igazán volt kedvem mászkálni a városban, csakis fürdeni és napozni akartam. A nap nagy részét tehát a Dunában és a Duna-parton töltöttem. 

Néha csak egy padon üldögéltem, kényelmesen, vagy leraktam a törülközőmet a homokba. Ott heverésztem bikiniben, álmodoztam, élveztem a napsütést. 

Amikor már elviselhetetlen volt a hőség, lehűtöttem magamat a folyóban, még elég hideg volt a víz. 

Az eddig se rossz alap-barna bőröm szép lassan a nyáron megszokott csokiszínűvé változott. 

A Piknikben akartunk enni, de ott aztán csak szörpöt (málnás és bodzás) vettünk. Az ebédünk végül lángos lett. 

Egyik sajtos, másik tejfölös, és mindegyik jó fokhagymás. Desszert természetesen fagyi volt, a Sakurából.

Amikor még nem volt ennyire durva a hőség, egy napot Budapesten töltöttem. Tulajdonképpen az volt a cél, hogy segítsek az anyukámnak pakolászni, előkészíteni a költözését. Ez délután meg is történt, sokat selejteztünk.

Délelőtt viszont Pest három részét jártam be. Elhatároztam ugyanis, hogy a nyár folyamán elmegyek azokra a helyekre, ahol életem során laktam.

Nagyon sokszor költöztem, 23-szor, éltem Budapesten kívül Pest, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy, Baranya és Veszprém megyékben is, úgyhogy jó kis külső-belső utazásra számítok.

Angyalföld, Kőbánya, Erzsébetváros. Mindhárom azért jelentős az életemben, mert ott éltem huszonéves koromban. 

Az egyik házat nem is találtam meg, lebontották, a másik kettő megvolt, de eléggé vacak állapotban. 

Tulajdonképpen be kell látnom, elég nyomorult körülmények között éltem. 

A lakások kicsik voltak, rossz állapotban, a házak romosak, lepukkant lakókkal, a környék lepusztult, most is negatív energiákat éreztem az utcákat járva. 

Bár némelyik környéket újítják fel, és látszik némi remény a változásra, azért az összkép elég siralmas volt. 

Hálát adtam, hogy most szép házban, szép kertben, szép faluban élhetek. 

Közben persze leendő idegenvezetői vérem nem nyughatott, és megnéztem a környék néhány látványosságát. 

Angyalföldön a Béke téri templomot (Szent László plébánia)...

Kőbányán a Szent László Gimnáziumot...

...és a Szent László templomot. 

(Milyen érdekes, csak most tűnik fel, hogy mindegyik Szent László nevét viseli!) 

Tanárnőnk tanácsát megfogadva az elmúlt időszakban már úgy közlekedek a városokban, hogy felemelem a tekintetem. 

Így ezúttal is megláttam néhány szép neo-reneszánsz vagy szecessziós épületet. 

A folytatás Budatétény, Budaörs és Érd lesz.

Mindeközben Csillag tíz napot Svájcban tölt a barátjával és az ő családjával, rokonoknál. Lugánóban vannak, ami a svájci-olasz határnál található. Tehát a távolban ott vannak az Alpok hegycsúcsai, viszont a tó partján pálmafák sorakoznak.

Kincső pedig épp fecsketáborban van Dunaszigeten. Az új gimis osztálytársaival és leendő tanáraival ismerkedik meg. Sátoroznak, fürdenek, kenuznak, napoznak – és eközben zajlik a csapatépítés.

Jelenleg tehát Tündérrel vagyunk itthon kettesben. Ő az a lányom, akivel jól elvagyunk, nincsenek látványos összeborulások, de eget rengető konfliktusok sem. Kapcsolatunk érdekessége, hogy vele nagyon gyakran angolul kommunikálunk.

Egyik este lementünk együtt a Taposó parkba. Ott áll a pingpong-asztal, amibe anno én is adományoztam. Pingpongoztunk hát egy jó másfél órát. Még kicsit le voltunk lassulva a melegtől, de alapvetően nagyon jó volt. Jól tud játszani, pörgős menetek voltak. Rendesen megmozgattuk magunkat.

Mondjuk mozgásban most nincs hiány az életemben, mindössze annyi a változás, hogy kora reggel edzek, hajnalban megyek futni, és még így is szétizzadom magamat a végére. A számomra oly kedves virágnevű utcákban kocogok, az alap-Almáskert köröm mindig megvan, de múltkor kedvem volt egy vár-kerüléshez is. Élvezem, hogy a testem egyre fittebb, könnyedebben mozog, bírja a terhelést.

Holnap mozgalmas napunk lesz! A tavalyihoz hasonlóan megint nyertünk jegyeket az Efott-ra! Tehát néhány gyerekemmel (jelenleg átláthatatlan számomra pontos névsor) és az unokaöcsémmel bulizunk egy jót Sukorón. A Velencei-tó partján olyan koncertek várnak ránk, mint: Wellhello, Beton Hofi, Krúbi, Horváth Tamás és Parno Graszt. Vajon milyen élményeket tartogat számomra ez az éjszaka? Ráadásul pénteken Suti (karaoke), vasárnap suli, hétfőn majdnem spontán évfolyamtalálkozó a Rómain, és a kedd is biztosan csodálatos lesz...

És hogy mi zajlik most bennem? Röviden szólva: brutális átalakulás!

Szavakkal nagyon nehéz lesz leírni, ezt talán csak az értheti igazán, akinek megvan a megfelelő élettapasztalata. 50 éves lettem, szombaton beköszöntött az újhold, vasárnap a varázslatos 07.07., és olyan hihetetlen változások történtek az életemben hirtelen, amelyekről álmodni sem mertem.

Hogy ne legyen a bejegyzés vége teljes rébusz, ezért írok néhány kulcsszót. Totális felszabadulás. Ősbizalom. Megnyílás. Ezer százalékos elfogadás. Lángolás. Életöröm. Forró érzelmek a szívemben. Lehet, a végére már meg fogjátok unni, de mostanság tényleg nem tudok mást írni, mint azt: nagyon jó élni és nagyon boldog vagyok!

2024. július