Vigadjunk!

Ahogyan a tavalyi Csengő-Bongó tábor és a Római part is visszaköszön idén, ugyanúgy a Váci Vigalom is. 2024-ben a 30. évfordulóját ünnepelte ez a rendezvény.

2023-ban is kifárasztott a budapesti hét, ezért kihagytam a pénteket, úgy, mint most is a Tankcsapdát. Szombaton aztán jött egy lájtosabb, ráhangolódó nap, vasárnap pedig a nagy buli! 

Szombatra sportosabb, trikós, rövidnadrágos, edzőcipős szettet választottam. 

Vasárnap már miniszoknya és szandál volt a szett, erőteljesebb a smink.

Vác egy kb. 30.000-es város, ahová ilyenkor tódulnak a környékről a látogatók. Láttunk sok nógrádit (jeneit, berkenyeit), összefutottunk pár ex kollégával, ismerőssel. A családból csak Csillagot és Kincsőt érdekelte ez a rendezvény, őket is csak az egyik nap, akkor is csak az egyik koncert. 

Amúgy barátnőkkel, barátokkal voltam. A képekről csak Barbi hiányzik, aki épp az Adriánál nyaral.

Én viszont mindkét napon kedvenc fagyizómban, az Adriában fagyiztam a sétálóutcában. A Duna-parton idén több időt töltöttünk a vásárosoknál, mint a vidámparknál, megcsodáltuk a szép kézműves árukat, pl. kerámia, fafaragás, textília... Persze nem vettünk semmit, csak nézelődtünk. Rájöttem egy ideje, hogy már nem hoz lázba a tárgyak birtoklása, számomra bőven elég, ha gyönyörködhetek bennük.

Szombaton a Crocodeal együttes koncertjének a végére értünk a Duna-parti színpadhoz. Ők régi magyar slágereket, főleg rock-dalokat dolgoznak fel. Még pont meghallgathattuk az Afrikát, a Mi vagyunk a rock-ot és a Vándort.

Őket követte itt a ManGoRise, akiknek a zenéje reggae alapokon nyugszik, de annál sokkal pörgősebb, elektronikus hangszerelésű. Jó fejnek tűntek a srácok, kedvencünk a szaxofonos lett. Egyetlen számot ismertem tőlük: A szó nem elég, de végig jót mulattunk. Viszont hamarabb el kellett jönnünk, mert várt ránk aznapi fő célunk.

A főtéren ugyanis Szabó Balázs és bandája lépett fel. Méltatlanul keveset hallgatom ezt a nagyon tehetséges, szimpatikus embert. Csak négy-öt száma volt számomra ismerős. Minőségi zenét játszanak, tetszik, ahogyan a különböző műfajokat ötvözik. 

Hozzám persze a népzenés részek álltak legközelebb. Balázs hegedűn, gitáron, de fúvós hangszeren is játszik, de a színpadon még egy cselló is feltűnt. Nagy energiabomba a pasi, végig sodró hangulatú volt a koncertje.

Másnapra még többen voltak Vácott: hatalmas tömeg, rengeteg ember gyűlt össze a folyó partján és a belvárosban.

Ezúttal két komplett koncertet néztünk-hallgattunk végig. Az egyik Bagossy, akiket csütörtökön újra hallok majd a Művészetek Völgyében, a másik Majka, akinek a koncertjén februárban voltam az MVM Dome-ban.

Most nagyobb csapattal érkeztünk, de Ágotával mentünk be a sűrűjébe bulizni. Bagossyékat végig énekeltük és táncoltuk. Majkára már csak nálam tartott ki az energia, pörögtem ezerrel. Hangom nem sok maradt a végére.

Nagyon felszabadultnak éreztem magamat, a szokásosnál is önfeledtebb volt a hangulatom. Fiatalkoromban remélni sem mertem, hogy ennyi energiám lesz 50 éves koromban. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy a szabadságnak egy ilyen fokát élem majd meg.

A rendezvényt ezúttal is látványos tűzijáték zárta. A zene nagyon tetszett és abszolút összeillett a látvány és a hang. Csak ne kellett volna utána olyan sokat gyalogolnunk a kocsiig, leszakadt a lábam a végére. Hullafáradtan dőltem be az ágyba.

A mai nap legszívesebben ilyen punnyadós lett volna, és volt is némi nyári bóbiskolás, de ezek most itt azért a dolgos hétköznapok. Tanítok, ügyeket intézek, házimunka, hivatal, posta, bolt… Aztán jön a hét második fele egy nagyon ígéretesnek tűnő fesztivállal, ráadásként egy még ígéretesebb hétvégével. Nagyon várom!

2024. július