Réka 50!

Bizony, Réka 50 éves lett!

Ennek alkalmából július 2-án rendeztem egy családi ünnepséget és egy baráti bulit Nógrádon. Többen kérdezték, hogy miért hétköznap, kedden tartottam a szülinapomat. Először is azért, mert konkrétan ekkor volt a napja (érdekesség, hogy 50 évvel ezelőtt is pont kedden születtem). 

Másodszor pedig azért, mert öcsém másnap már utazott vissza Kanadába (épp nemrég szállt fel a gépe Torontó irányába), és így pont el tudott jönni. 

Nagyobbik fia, Kevin sajnos nem, ő már hétfőn repülőre ült.

A baráti bulira is sokkal több embert hívtam meg, mint ahányan valójában el tudtak jönni. Voltak, akik a távolság miatt maradtak távol. Mások a munka után később ugrottak be köszönteni. Volt olyasvalaki is, aki nagy szomorúságomra dolgozott, és nem tudott jönni, pedig nagyon szerettem volna.

A napot egyfajta kettéosztottság jellemezte. Némileg elcsúsztatva történtek az események. Először is itthon volt három lányom. Aztán megérkezett kocsival Nagymami, Kende, Attis és Domi. 

Hoztak rengeteg kaját, tele lett a fagyasztó, a hűtő, a konyha. Volt családi társasjátékozás, beszélgetés kettesben az anyukámmal, gyertyafújás, tortaevés, ajándékozás.

A két fiú kissé megőrült, a kertben fociztak, ordítoztak, de brutálisan, zengtek a fák meg a kerítés meg egész Almáskert, persze a szomszédba is átlőtték néha a labdát. A csajok között volt duzzogás és hiszti is. Úgy szoktam mondani, hogy örülök, ha jönnek a gyerekeim, de örülök, ha mennek. 

Azt hiszem, megőrülnék, ha ezt nekem 0-24-ben kellene elviselnem. Sokan kérdezik, hogyan éltem túl az anyaság első éveit, évtizedét. Esküszöm fogalmam sincs!

Ők aztán hamarabb mentek el, mielőtt azonban hazaindultak volna, lenyúltam a kocsit. Aki ismer, az tudja, hogy én alig vezetek, utoljára talán két éve ültem a volánnál. Most viszont autóval lementem barátnőmék elé a vasútállomásra. Jelentem: túléltük! Ha Kende megveszi a vágyott új kocsiját nyár végén, akkor ezt itt hagyja nekem, hadd gyakoroljak rajta.

A család egyik fele tehát el, a másik fele, Virág és a húgomék később érkeztek. Eljött: Andi, Lívi, Barbi, Kriszta, Flóra, Bea, Karin, Brigi és Heni; Laci, Dezső, Zoli, Balázs, Gábor, Marci és Ádám, plusz néhány gyermek, köztük cuki unokaöcsém, Márk. 

Felhívott: Mada, Fábi és Nati. Többen írtak üzenetet messenger-en, mint ahány éves lettem, és több mint kétszer annyian köszöntöttek fel a facebook-on.

Amióta felnőtt vagyok, a szülinapok nálam inkább az adásról szólnak. Ezért sokszor el is feledkezek arról, hogy én is kaphatok valamit. Most bőséggel jutott ajándék. 

Anyukám egy fotókönyvet készített nekem az életem első fél évszázadáról. A pénzt utazásra szeretném felhasználni. 

Virág képet festett, Csillag bögrét dekorált. Kaptam még feliratos pólót, buggyos nadrágot, és papucsot. 

Képet, könyvet, díszeket. Szappanokat, mécseseket és sminkcuccokat. Saját termesztésű zsályát és rozmaringot, illetve házi lekvárt. 

Cserepes és vágott virágot. Ezen kívül rengeteg édességet, bonbont, csokit. És persze kedves üdvözlőlapokat. 

A vendéget hoztak bort, sört, üdítőt és szörpöt, pogácsát és sós rágcsát, kekszet és süteményt. Lányaim is készültek: Csillag kókuszkockát, Kincső muffint sütött.

Először ettünk, ittunk, beszélgettünk. Mivel a lányom megígértette velem, így három év kihagyást követően (amikor 30 év absztinencia után a házavatómon alkoholizáltam) koccintottam, borozgattam. 

A gyerekek bent társasjátékoztak és Just Dance-eztek.

Amikor besötétedett, felraktuk a lampionokat, és mécseseket gyújtottunk. Előkerültek a hangszerek, a táltos-dob és a didgeridoo. 

Bekapcsoltam a zenét, és együtt énekeltünk. Később a teraszból táncparkett lett, ugrabugráltunk, majdnem éjfélig tartott a parti.

Természetesen, mint minden buli után, ultra káosz lett a házban. Nagyjából mindent úgy hagytunk a teraszon, a nappaliban, a konyhában, ahogy volt. Éjjel az egyik lányom segített egy kicsit, reggel a másik egy picit, aztán a csapat el Budapestre, Fehérvárra, Balatonra, Svájcba.

Én meg körbenéztem: az asztalok, a padló, a pult, a mosogató tele szennyessel, szeméttel, dzsuvával. Így hát nekiálltam és szépen, lépésről lépésre rendet raktam, kitakarítottam, elmosogattam. 

Az aláfestést a "Buli után a takarítás" és egyéb üvöltő zenék jelentették. Az eredmény: zsáknyi szemét, kosárnyi papírhulladék, üres üvegek, tiszta edények. 

Megmaradt sok sós és édes rágcsa, volt mit vinni a lányoknak az ország-világ különböző pontjaira. Én is most mindenféle vackot nassolgatok, és egy napig magasról tojok az egészséges életmódra.

Aztán leültem a kanapéra, hogy elgondolkozzak ezen az 50 éven. Fél évszázad… Mennyi minden történt. És most nem is annyira az én életemben, hiszen a 48. és 49. születésnapom okán ezt már kifejtettem, főleg a számokat: 3 férj, 5 gyerek, 23 költözés, stb. Inkább a világban.

Én még anno tárcsással telefonáltam, most meg okossal. A számítástechnika akkor a Commodore-t jelentette, most meg az AI-t. Anno a szocializmust építettük, aztán jött a kapitalizmus, most meg a … nem is tudom mi. Kézzel írtunk levelet, és napokig vártuk a választ, most meg a neten villámgyorsan megy a chat. Gyerekként nagy szám volt Bécsbe kijutni, most meg a gyerekeim lazán röpködnek a világban.

Amikor fiatal voltam, az 50 évesek nekem már nagyon öregnek tűntek; sőt, számomra 40 év fölött már mindenki a reménytelen korosztályba tartozott. Teljesen úgy tűnt, hogy akkor már nem is élet az élet. Meglehet, hogy a mai fiataloknak mi is öregnek tűnünk, bár szerintem sokkal lazábbak és jobb fejek vagyunk, mint a szüleink korosztálya régen. Nyilván tudom, hogy ez már a B oldal, de akkor is, eskü, annyira jól érzem magamat! Mind fizikailag, mind lelkileg. Sőt, úgy hiszem, ezentúl még sokkal jobb lesz minden.

És tényleg nagyon sok minden változik egészen konkrétan mostantól. Vasárnap volt az utolsó teljes hétvége az idegenvezetői képzésen, hétfőn voltak az utolsó óráim a nyelviskolában. Az utolsó gyerekem is középiskolás lett, tehát ősztől a hétköznapokon nem lesz itthon egy gyerekem sem. Egy még kötetlenebb, szabadabb időszak következik az életemben. 

Igaz, hogy sok minden, tulajdonképpen szinte minden rajtam múlik majd, de ha jól csinálom, akkor lesz sok pénzem, sok kapcsolódásom, sok élményem. Bár azzal poénkodnak, riogatnak, hogy mostantól közelebb vagyok a 100-hoz mint a 0-hoz, ezzel nem tudnak eltántorítani attól, hogy jól legyek a bőrömben, az életemben. Kedves olvasóim, már egy ideje azt érzem, hogy így, ezzel a sok nehézséggel meg mindennel együtt, rohadt jó út a Réka útja!

2024. július