Három a magyar igazság

A hármas az egyik kedvenc számom. Három nap, három program. Nem mondhatom, hogy eseménytelenül telt a múlt hét második fele.

Először is: nyertünk jegyet az EFOTT-ra! 

A szemfüles olvasó észreveheti, hogy tavaly ezidőtájt ugyanezt írtam le a blogra. 

Akkor Virággal és Csillaggal, most csütörtökön Kincsővel, Tündérrel és unokaöcsémmel bulizhattam Sukorón. 

Az egész fesztivál nagyon szuper volt végig – az odajutást és a hazajutást kivéve. 

Odafelé vonatozás Velencére, buszozás, majd tűző napon és dögmelegben másfél órás séta, minket összevissza irányító biztonsági őrök, kitérők, bejutás az egyik főnök kocsijával, visszafelé pedig taxizás Kápolnásnyékre a vasútállomásig. 

Odafelé az út hossza, visszafelé az út ára akasztott ki.

A lényeg, hogy odaérve a lányok belevetették magukat a Velencei tóba, először úsztak, aztán labdáztak.

Mi viszont Domival a parton lerogytunk a homokba, ettünk, ittunk, és néztük a fürdőzőket meg a tájat.

A Wellhello ráhangolt minket a parti hangulatra. Az ismert slágerekre ment az ének meg a táncikálás. Megvettük Apunak a várost, emlékeztünk Sopronra, és megszámoltuk, hány szerelmet bír még el a rakpart.

Beton Hofiért rajonganak a gyerekeim, többször voltak is koncertjén. Én nem szeretem a rapet, de Ádi jellegzetes hangja és néhány ismert számának élő meghallgatása miatt megérte ott lenni. Offwhite, Dohánybolt, Anakoda, Tesi… Számomra tombolás szempontjából a csúcs persze Tiszalök és Bagira volt, de érzelmileg a Playbánia talált el leginkább.

Gyerekeim másik kedvence Krúbi. Hallgattam vele interjút, szerintem nagyon értelmes és kedves srác. Sztárként viszont egy igazi polgárpukkasztó, aki királyi koronával és palásttal jelenik meg a színpadon, és a szövegeiben minden második szó trágárság. Három fő témája: szex, politika (néha e kettő keverve, pl. az OV-ről és GYF-ről szóló számban) és az, hogy Krúbi mekkora király. 

A Partizán és a Ganxta Zoli tehet mindenről a két kedvencem tőle, de az egész show nagyon tetszett. Érdekes, azt hittem, hogy az ő koncertjét majd csak úgy elviselem és túlélem, de valahogy ez bizonyult aznap este a legjobbnak.

Ezután jött az igazi bulizás. Ekkor csatlakozott hozzánk Virág és Dávid, akikkel fergetegeset táncoltunk. Az EFOTT-on ugyanis nemcsak koncertek vannak, hanem DJ-k is, akiknek a mixeire jókat lehet bulizni. Mi is ezt tettük önfeledten.

Én az egészet még megspékeltem a Parno Graszttal, akik szokásos formájukat hozva pörgették meg a fesztiválozókat autentikus cigányzenéjükkel. Persze az ismert feldolgozások sem maradtak el, és néha nemcsak a közönség, de a zenészek is táncra perdültek.

A sors (mi inkább Univernek hívjuk) érdekes alakítása, hogy tavaly egy fesztiválra jegyet kaptam ajándékba, akkor a Strandra Zamárdiba, nemsokára pedig sógornőm jóvoltából a Művészetek völgyébe juthatok el, ahová már nagyon régóta el akartam menni, de még sosem adódott rá lehetőségem. Erről természetesen majd beszámolok a blogon.

Hiába értünk Budapestre péntek reggelre, vonatoztam haza péntek délben, péntek este újabb buli várt ránk: Krisztával és Blankával a váci Suti. 

Rég voltunk ott, már nagyon vágytunk egy karaoke partira. A különlegesség az egészben, hogy általában mindig valakivel párban vagy hármasban szoktam énekelni, ezúttal viszont mindegyik számot egyedül adtam elő. 

Pl. Azahriah: Mindegy, Bagossy: Iszom a bort, Első Emelet: Csakazértis szerelem… Először kicsit izgultam, aztán egész jól belejöttem. Nagy előrelépésnek érzem azt, hogy ki merek állni mások elé, és vállalni magamat olyannak, amilyen vagyok.

Szombaton nem buliztunk, de akkor is kimozdultunk. Egy közepesen nagy családi strandolást rendeztünk Verőcén két felnőttel és három gyerekkel. Vácott egyesült a két irányból érkező csapat, hogy aztán együtt vonatozzunk ki a Dunakanyarba. 

A sivatagi kánikulában az Oázisban frissültünk fel fagyival. Aztán anyukámnak bemutattam az új pasimat, Mikit. Viccet félretéve: Ybl Miklós tervezte Verőcén az egyedi támfalat, ezért áll szobra a lépcsősoron. Őt ölelgetem itt a képeken.

A színpad fölött foglaltunk helyet, ahol szerencsére fák árnyékában kicsit enyhébbnek éreztük a forróságot. A felhevült testünket a Dunában megmártózva hűtöttük le. 

Valaki lángost, más hamburgert, a többség pizzát evett ebédre. A Sport pizzériában isteni a kancsós limonádé, sok fogyott belőle a hőségben.

Természetesen ez a hét is tartogatott sok mindent, pedig még csak a harmadik napján járunk. Ha már a hármas számmal kezdtem, ezzel is fejezem be: 1. A tanév utolsó napja az idegenvezetői képzésen, 2. Csengő-bongó tábor, 3. Spontán évfolyam-találkozó. És mint tudjuk: Három a magyar igazság – de mindig ott az a ráadás.

2024. július