Betlehem - Izrael 10.

Betlehem egészen mást adott, mint amire számítottam. Fura nap volt, negatív és pozitív élményekkel egyaránt, meglepetésekkel tűzdelve.

Egyrészt buszra kellett szállnunk, 10 km-t utaznunk, majd át is kellett mennünk a határon. Izrael-Ciszjordánia. Politikailag nem túlzottan fejtegetve véleményemet, azért elég furcsa volt ez így. Hasonló élmény, mint nyáron Cipruson, ahol a sétálóutca egyik fele görög, a másik már török rész. Mindkettő igen szomorú, de itt a kemény fegyveres jelenlét is hozzátesz a dologhoz.

Odafelé átengedtek simán, kifelé már feljött a buszra egy katona meg egy kommandós külsejű fegyveres. Az arabokat alapból leszállították extra ellenőrzésre, ők meg a buszon néztek szét. A turistáktól csak útlevelet kértek, de akit gyanúsnak találtak, azt jobban kikérdezték. Szóval Palesztinába (azaz Ciszjordániába) befelé könnyen vezet az út, kifelé már rögösebb.

„Betlehem kis falucskába…” – szól az ének, de Betlehem nem is kicsi, nem is falu. Egy közepes méretű város, ami igencsak szedett-vedett. Marokkóban csöppentünk először bele ebbe a magyar szemmel nézve kaotikus, rendetlen, és koszos világba. Izrael is ilyen, főleg a nagyobb városok, de Betlehem még mocskosabb.

Az utcákon szemét szerteszéjjel, mindenhol építkezések, az utak feltúrva. Úgy tűnik, mintha elindultak volna a fejlődés útján, modernebb épületek ékelődtek a régi házak közé, de a káosz eléggé lelombozó.

A főtéren hatalmas karácsonyfa, nem igazán illett oda a tavaszias-őszies időben, előtte extra giccses betlehemi jelenet.

Először természetesen azt a helyet akartuk látni, ahol a kis Jézus világra jött. Istálló, barlang, ezek a képek jelennek meg a laikusok lelki szemei előtt, de persze mit találtunk? A szent hely fölé emelt templomot. Az egyik fele katolikus, szép árkádos kerengővel, gótikus stílussal.

A másik része, a Születés Temploma ortodox (a különböző felekezetek, római, görög, örmény, küzdenek a különböző szent helyekért). Ezt a bazilikát ahány hódító nép, annyiszor igyekezett elpusztítani, de mindig sértetlenül túlélte. Ahhoz, hogy bejuthassunk, szűk és alacsony kőkapun kell meghajolva belépnünk – talán jelképes ez így, tisztelettel fejet hajtunk.

A belső tér a lehető legeklektikusabb: régi famennyezet, csiszolt kőoszlopok, százmillió lógó fémdísz… Huh, nagyon nem jött be. Ami még inkább gáz volt, hogy akármennyire is korán jöttünk, már akkor rengeteg embert találtunk a templomban.

Az egyik oldalán hatalmas tömeg, itt kellett sorban állnunk a szent helyhez való be(le)jutáshoz. Külföldi csoportok a világ minden tájáról, sokféle nyelven hangoskodva, tülekedve. Ráhangolódás kizárva.

Innen bejutottunk egy kisebb, ikonokkal tarkított, számomra szintén nagyon giccses terembe, ahol a nyomakodás tovább fokozódott. 

Tetőfokára akkor hágott, amikor egyszemélyes méretű kis ajtón, majd lépcsőkön kellett lemennünk a Születés Barlangjához. Előttünk franciák, mögöttünk ázsiaiak, hangzavar, passzírozódás, stb. Kezdett elmenni az életkedvünk.

Odalent fémből készült betlehemi csillag jelezte az állítólagos helyet, ahol Jézuska megszületett. Mindenkinek 1-2 másodperce volt arra, hogy megérintse, utána hajtották tovább a tömeget. A közeli jászolban a kisded műanyag babaként… Ihletettség esélytelen.

Még egy, kevésbé ismert szent hely van Betlehemben, és ez a Tejbarlang kápolna. Egy barlang volt itt régen, ami fölé természetesen templomot emeltek.

A barlang arról híres, hogy itt szoptatta Mária Jézust, amikor a csecsemőgyilkosságok elől menekült a szent család. Egy csepp anyatej a földre csöppent, amitől a kő fehérré vált.

Ez a templom igencsak szép, tele cetlikkel, amire a Szűzanyához szóló fohászaikat írják fel a látogatók. Egy francia csoport szent dalt énekelt itt el, ettől kissé megjött az a bizonyos várva várt ráhangolódás.

Utólag utána olvasva: ebben a városban volt Bar Kochba felkelése (a kivágott nyelvű, akiről a híres játékot elnevezték), és itt fordították le először latinra a Bibliát.

Ami a lelkünket nagyon megérintette, az a fal meglátogatása volt. Nem is értettem, mi a csudát lehet nézni egy több méter magas betonfalon, ha csak azt nem, hogy emberek egy egész életet kénytelenek leélni mögötte. De mikor odaértünk, rájöttünk, hogy a lényeg a graffitikben rejlik.

Ciszjordánia egy Izraelbe beékelt terület, amit fegyveresek őriznek, tehát a lakóknak tilos a kijutás. Az egyik falfelirat szerint ez a világ legnagyobb börtöne.

Palesztin fiatalok írásai olvashatók a fal egyik szakaszán arról, hogyan égették fel otthonaikat, ölték meg családjukat, kényszerültek menekülésre.

A graffitik egyszerre viccesek és szomorúak. Tömören, találóan fejezik ki készítőik mondanivalóját. Az igazságokon az ember elsőre sokszor felnevet, aztán elfacsarodik a szíve.

A világ leghíresebb graffiti-művészének, a titokzatos Bansky-nak is található itt pár alkotása.

Érdekes: szent helytől nem kerültem ihletett állapotba, de ez az élmény mélyen elérzékenyített.

Betlehem is egy nagy bazár, bár Jeruzsálemnél rondább változatban. Vonzereje az olcsóságában rejlik; gyakorlatilag ugyanolyan holmikhoz hozzá lehet jutni, mint Izraelben, csakhogy töredék áron.

Két boltba is betértünk, és rájöttünk, ezek a palesztinok nagyon nagy arcok. Semmit nem akartak ránk sózni, teával kínáltak, és akkor is kedvesen elbeszélgettek velünk, ha látszólag nem is akartunk venni semmit. Majd amiért ilyen jó fejek voltunk, mindkét helyen kaptunk ajándékot: hűtőmágnest, karácsonyfadíszt, sőt, Juli egy pólót is (ingyen!).

A végén még volt egy hosszas csalinkázásunk, amikor a buszmegállót keresve keringtünk a belvárosban, többször is visszatérve ugyanazokra a főbb helyekre, de végül kijutottunk Betlehemből, és visszatértünk Jeruzsálembe.

Itt még késő délután megnéztünk pár dolgot, de azt majd az utolsó, Jeruzsálem 2. című bejegyzésben fogom elmesélni.

2020. február