Anyák Napja

Persze nem csak erről az egyetlen napról fog szólni ez a bejegyzés, de május első hétvégéje lévén ez központi szerepet játszott az életünkben.

Tudom, hogy Anyák Napja május első vasárnapja, mi mégis szombatra tettük, mert ekkor tudott a család a legnagyobb létszámmal jelen lenni. Virágot még így is nélkülöznünk kellett, mivel dolgozott. Kijött viszont az összes többi gyerek és az anyukám is a párjával.

Kende volt a sofőr és a fuvaros is. Megérkeztek ugyanis az új (azaz használtan vett) székek a teraszra. Annyira szép idő volt, hogy szinte végig itt üldögéltünk, élveztük a napsütést és a meleget.

Anyukámmal elhatároztuk, hogy ha már ez a mi napunk, akkor nem fogunk egy percet sem főzni. Inkább meghívjuk az egész csapatot pizzára. Meg is rendeltem mindenfélét, hawaiit, tirolit, maffiát, magamnak persze vega négy évszakot, sőt, Csillagnak rántott sajtot. Átmentünk érte Diósjenőre a Mona Lisába, és persze nem bírtuk ki, hogy ne együnk egy kis fagyit.

Édesség ugyanis nem volt itthon, csak eper. Eredeti terv szerint a lányok sütöttek volna sütit; hát, ez nem jött össze. Igazából csak Kincső köszöntött ajándékkal, virággal és füstölővel, a többiek semmivel, de ez van.

Én viszont készültem az anyukámnak. Egy sós sütit sütöttem, új túrós-vajas receptet próbáltam ki. Szivecskés formára szaggattam ki, és külön csináltam neki egy nagy szívet is a tésztájából. Most nem azért, de mindenki szerint isteni lett.

Nagymami kedvenc virága az orgona, ami épp ilyenkor nyílik. A kertünkben van egy nagy bokor, halványlila virágokkal. Kincső szedett hozzá a környéken fehéret és sötétlilát, ebből aztán egy hatalmas csokor lett. Otthon három vázába fért csak bele neki.

Ha itt vannak a gyerekek, akkor nálunk az nemcsak a pihenésről, hanem a munkáról is szól. Mindig összegyűlnek olyan teendők, amelyek férfierőt vagy szaktudást igényelnek, illetve többemberesek, így egyedül nem tudom ezeket elvégezni.

Kende például beüzemelte az esővízgyűjtőt, azaz a hordót összekötötte az ereszcsatornával. Picit beázott a tető, a teraszra egy helyen becsöpögött a víz. A fiam felment a tetőre, ahol néhány cserép eltört illetve elmozdult, ezeket kicserélte illetve a helyére rakta.

A lányok felrakták a függőágyat a két diófa közé, amik végre elkezdetek zöldellni. Illetve felhelyezték a mogyoróbokor és a cseresznyefa közé az új szárítókötelet, mivel a régi tavaly elszakadt. Kende is befogta a csajokat melózni, segítettek neki kitakarítani az autót. 

Jövő héten jó szolgálatot fog tenni a kicsikocsi, hiszen többször le kell mennie Abára. A fiam ugyanis érettségizni fog, méghozzá (a tavalyi angol és földrajz után) magyarból, matekból és töriből. Ők amúgy nem ilyenkor ballagnak, hanem majd egy hónap múlva, a szóbelik előtt. Addig még lesz neki az ács-vizsgája is.

Miközben a gyerekek dolgoztak, Ottó bácsi pedig pihent a kinti kanapén, az anyukám és én almáskerti sétára indultunk. Megcsodáltuk az orgonákat, íriszeket (nőszirom), labdarózsákat, a szép rendezett házakat, kerteket, a cuki manó-lakokat, valamint Almáskert ikonikus látképét a fellógatott pár cipővel.

Az évelők egész szépen előbújtak az egyik kis ágyásban, már látszódnak a rózsaszínű és kék virágok. A másik (nagy és kicsi) virágágyásban egyre több egynyári bújt elő, de még nem virágzik egyik sem (tegyük hozzá, nincs is még nyár).

Megint újabb tulipánok nyíltak ki a kert különböző pontjain. Odavonzzák a tekintetet, szeretek bennük gyönyörködni.

A magaságyásban egyre szebbek a salátafélék, spenót, hagyma és retek.

A nagy veteményesben végre elbújtak az első zöldségek. Látszik a több különféle saláta és spenót, a retek, a hagymafélék és a borsó. Itt az oregánó már szépen bebokrosodott, szedtem is, csokrot is kötöttem belőle. Emellett menta és citromfű is nő itt a nagy veteményes szélén illetve közepén.

Ide múltkor elvetettem a tökféléket, padlizsánt, patisszont, és az uborkaféléket sorba. Valamint a sárga-, zöld-, tarka- és fehérbabot háromszögbe. Ide majd mogyoróvesszőből csinál Kende támasztékot, arra fognak felfutni, mint tavaly.

Bea szervezésének köszönhetően ezer palántát rendeltek a helybéliek Nógrádra; a mai napon végre elhoztam, amiket megrendeltem. Többféle paprikát és paradicsomot, valamint cukkinit és bazsalikomot. Mivel nem várható nagyon meleg a hétre, ráadásul zivatar is ígérkezik, ezért várok még a kiültetéssel.

Rengeteg műanyag cserepem összegyűlt, ezeket felajánlottam egy tanítványom szüleinek. Én mostanában nem palántázok, mert nincs helyem hozzá. Ha majd lesznek jó széles ablakpárkányaim, akkor újra nekiállok. Most viszont vittek a cserepekből sokat, cserébe palántákat fogok kapni tőlük.

Ma egy rövid bevásárló-körúton Budapesten jártam. A Corvin-negyedben sétálgattam egy kicsit. Hihetetlen az ellentét a régi és az új, a Práter utca és a Corvin sétány, a lepusztult és a modern között.

Találkoztam a Pál utcai fiúkkal, valamint Bud Spencerrel – természetesen szobor formában.

Élőben pedig Sipos F. Tamással (ex-Exotic: Trabant, Buli van, Nincs baj, bébi, Nézz rám, tizedes, Mindenkinek van keresztje). Sajnos közös fotó nem készült, ellenben tök jól elbeszélgettünk, totál feldobta a napomat.

A Taormina képemnek méltó patinás, aranyszínű keretet vettem, így már tényleg olyan, mintha egy mini Csontváry-kiállításon lennék.

Egy Hesz-es szuper hír a végére: a lány kézilabda-csapat a megyei döntőn aranyérmes lett! A fiúk után idén a csajok is megyei bajnokok lettek! Bejutottak az országos döntőbe, ami júniusban lesz majd Debrecenben. Mivel Kincső is részese ennek az első helyezésnek, ezért ő is képviselni fogja az iskolát ezen a jeles eseményen.

Jövő héten parlamenti látogatás, barátnői találkozó, moldvai táncház és a szentendrei skanzen vár rám.

(Mivel úgyis tudom, hogy olvasod: Köszönöm, hogy te lettél az anyukám!)

2023. május