Mind-Egy

Egy kedves régi barátnémmal beszéltünk nemrég telefonon hosszasan. Majdnem egykorúak vagyunk, passzol a nagycsalád és a tanítás is. Mi viszont (az aktuális legnagyobb közös problémánkon kívül) inkább a jelenlegi életszakaszunkra jellemző dolgokat elemeztük ki, megvizsgáltuk, hogy a korábbiakhoz képest mi változott meg bennünk leginkább.

Kicsit talán ellentmondásosan hangzik, de én a következő két dologban vélem felfedezni magamban a legnagyobb változásokat. Egyrészt hogy úgy általánosságban sokkal elfogadóbb, szelídebb, türelmesebb és nyugodtabb vagyok (kivéve sajnos a gyerekeimmel szemben) – másrészt sokkal határozottabban húzom meg a határaimat és érvényesítem érdekeimet. Bátrabban tudok igent és nemet is mondani.

Erről eszembe jutott az asszertivitás, amely kifejezést régebben nem ismertem, a coach-tanulmányaim során találkoztam vele először. Ezt nevezik a kommunikáció jin-jangjának.

Egyrészt aki asszertív, az magabiztos, tudatos, (fel)ismeri és jól kommunikálja érzéseit és szükségleteit, őszintén és tisztán fejezi ki magát. Ez az aktív, cselekvő hozzáállás, ez a része talán már egész jól megy nekem.

Másrészt aki asszertív, az másokat értő figyelemmel hallgat meg, tudatosítja mások érzéseit és szükségleteit. Ez a passzív, befogadó viselkedés, sajnos nekem ez a fele megy nehezebben. Elég empatikusnak tartom magamat, de csendben figyelni még mindig nem az erősségem.

Az asszertív kommunikációval úgy záródnak le a konfliktusok, hogy mindkét fél nyer, nincs se leuralás, se alárendelődés. Olyan megoldásokra törekszik, amelynél mindkét fél igényei megvalósulhatnak. Nem kompromisszummal, hanem konszenzussal oldódnak meg a helyzetek, ezáltal őszintébb és erősebb kapcsolatok alakulnak ki. Ez egyre hangsúlyosabb az életemben, így kevesebb a konfliktus, és ha van, annak is könnyebben kerül pont a végére.

Ez most persze nagyon szépen hangzik, de természetesen nem akarok tökéletesség álarca mögé bújni. Velem is előfordul, többnyire anyai szerepben, hogy nem sikerül ezt a módszert alkalmazni, viszont egyre gyakrabban sikerül. És én a tanításnál is meg magamnál is az embernek önmagához képest történő fejlődését nézem elsősorban.

Egyre jobban érzem, hogy egyfajta „mindegy” állapotba kerülök. Ez nem jelenti, hogy felőlem akármi is megtörténhet az életben (pedig amúgy akármi is megtörténhet az életben…) Inkább azt, hogy már nem küzdök görcsösen azért, hogy minden úgy történjék, ahogy én akarom, nem halok bele, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan én azt elképzeltem, elterveztem. Régebben presztízskérdést csináltam abból, hogy mindig nekem legyen igazam. Ma már kiválóan alkalmazom az „okos enged, szamár szenved” elvet.

Persze nem tudom magamat meghazudtolni, hiszen alapvetően tervezős ember vagyok, mindig vannak listák a fejemben és papírcetliken is. A pipálgatás most is jól esik, viszont az időzítés változott. Eddig úgy éltem, hogy „mindent akarok, de azt most rögtön”. Mostanság viszont ha épp nem sikerül a kitűzött feladatot elvégezni, például esik az eső, és el kell halasztani a vetést, nem kapok agyvérzést. Az a mag pár nappal később is kiválóan ki fog csírázni.

„Mindaddig, míg a tudattalan tudatossá nem válik, a tudatalatti fogja irányítani azéletedet, és te sorsnak fogod hívni.” Nemrég jött szembe velem ez a Jung idézet. Persze megint a szokásos belső vívódás ment bennem, hogy akkor most azért történnek így a dolgok, mert így akarom, vagy azért, mert Isten (a sors) így akarja. Igazából el kéne végre engednem ezt a témát. Valahogy afelé a hozzáállás felé közeledek, hogy én amit tudok, eltervezek és megteszek, a többit meg arra a bizonyos feljebbvalóra, univerzumra bízom.

Hétvégén az „Így vagy tökéletes” című magyar filmet néztem meg. Moziban már korábban láttam, most Netflixen újráztam. A fentiekhez szorosan hozzátartozik, hogy tényleg így vagyok tökéletes, így tökéletes az élet. A maga(m) hibáival, tökéletlenségeivel. Még ez a hülye április is az örökké felhős égboltjával, szakadó esőivel, tomboló szélviharaival, a ritkán előbukkanó napocskával. Ha például folyton sütne, sokkal kevesebbet ülnék a gép előtt, így nem tudnám megalkotni ezeket a blog-bejegyzéseket.

Most viszont ráérek sokat gondolkodni, sokat írni. Legutóbb, amikor némileg „elvonuláson” voltam magamban, akkor az emberi kapcsolataimat vettem górcső alá. Ebben a nyolc napos nagyjából egyedüllétben viszont inkább önmagammal mint egyénnel foglalkoztam. A saját erősségeimre, képességeimre fókuszáltam, átpörgettem az érdeklődési területeket, igényeket, elképzeléseket. Van valami a levegőben… Érzem, hogy ez egy szuper év lesz, már most az, és mivel eddig minden, de minden (még annál is több) megvalósult abból, amit elterveztem, tudom, hogy ez a továbbiakban is így lesz.

Sőt, ahogy az Access-esek mondják: „Mi más lehetséges még?” „Hogy lehetne ez ennél is jobb?” Tehát a megálmodott dolgok véghezvitelén kívül egyértelmű, hogy ebben az évben csomó olyan változás történik és fog történni, amire én négy hónappal ezelőtt, az év megtervezésekor még gondolni se mertem.

Az életem sok-sok évig a bizonytalanságról szólt. Összevissza költöztünk, jöttek-mentek szomszédok, barátok, közösségek. Hol babát szültem, hol dolgoztam, sokszor a gyereknevelés és a munka párhuzamosan zajlott. Nem volt semmi fix, csak hullámzás és káosz minden szinten.

Aztán jöttek olyan évek, amelyek során megszilárdítottam dolgokat. 9 éve elváltam, 7 éve ideköltöztem Nógrádra, 5 éve kezdtem el dolgozni a suliban, 3 éve jöttünk ebbe a házba, ami 2 éve a sajátom. Sok minden stabilizálódott, a ház, a kert, a munka, a bevétel. Az anyagiakban biztosabb lábakon állok, ami tudom, hogy egyedülálló nagycsaládos pedagógusként viccesen hangzik, de tényleg így történt. Ami korábban szinte „mission impossible” kategóriának tűnt, az mostanra megvalósult.

Most pedig egy olyan év jön, amely során belekezdek ezen a téren is az arany középút megélésébe. A stabil és a változó tényezők egyensúlyának megteremtésébe. Ezt majd későbbi írásokban fogom kifejteni, mert jelenleg annyira képlékeny minden, hogy még én is csak kapkodom a fejem. Villódznak a képek az agyamban, színes kavalkádot alkotnak a gondolataim. A lényeg: lesz itt még meglepetés bőven!

 

2023. május