Péntekre, Kende ballagására szabadnapot vettem ki, és miután reggel elrohantam fodrászhoz, aztán még gyorsan leszerveztem pár dolgot az iskolában, valamint Kincsőt lefotózták, hogy a kézilabdacsapat tagjaként kikerüljön a fényképe a suli dicsőségtáblájára, végre útra kelhettünk.
Bevonatoztunk Budapestre, ahol elintéztünk néhány dolgot a Westendben. Szép kényelmesen vásároltunk, nézelődtünk, hiszen ráértünk. Legalábbis úgy hittük...
Ezután leültünk ebédelni. Kincső tésztát, én pizzát, Kendének meg vettünk sült krumplit. Ráérősen falatoztunk, hiszen bőven volt időnk. Vagy mégsem?
Utána még bementünk vásárolni a Lidl-be is, majd komótosan sétálva elnyalogattunk egy-egy jégkrémet. Abban a hiszemben, hogy tengernyi időnk van. Aha...
Korábban Nagymami is, én is kaptunk egy-egy ballagási meghívót Kendétől. Egyikőnk se nézett bele, még Kende sem. Mindhárman abban a hitben voltunk, hogy a ballagás fél 5-kor kezdődik.
El is indultunk Budapestről háromnegyed háromkor. Nagyon lassan tudtunk kijutni a városból mindenhol dugók voltak. Az M7-esen aztán egészen Érdig lépésben lehetett csak haladni.
Kb. a 20. kilométerkőnél járhattunk, amikor megcsörrent Kende telefonja, és csippant Nagymami messenger-e. A barátai illetve a húgai érdeklődtek arról, mikor óhajtunk végre megérkezni. Ugyanis az egész iskola csak rá(nk) vár. Ekkor derült ki, hogy a ballagás fél 4-re volt meghirdetve!
Kende nyomta a gázt ezerrel 160-170-nel repesztett, így sikerült "csak" háromnegyed órát késnie a saját ballagásáról. Mivel miatta negyedórával később kezdtek, és az elején Igibá is hosszas beszédet mondott, tulajdonképpen az ünnepség nagy részéről szerencsére mégsem maradtunk le.
Kende berohant trikóban és rövidgatyában, útközben magára rángatta a hosszúnadrágját, felkapta a fehér ingjét, amit már a körbe beállva gombolt be.
Ez egy kivételes ballagás volt, hiszen Kendéék évfolyama volt az utolsó, akik ötéves képzésben vehettek részt. Így az utánuk következő, négy évig tanuló osztály most beérte őket, és egyszerre végeztek. Ez volt tehát az első (és valószínűleg utolsó) az Atilla Király történetében, hogy A és B osztály is volt a gimnáziumban.
Így két osztályfőnök búcsúbeszédést is meghallgathattuk; Kendééktől Jucus búcsúzott el, a B-sektől pedig Igibá.
Csillag azért is izgult annyira, hogy odaérjen Kende, hiszen amikor a tizenegyedikesek virágot vittek a tizenkettedikeseknek, akkor ő adott gerberát a bátyjának. Szerencsére pont meg tudta őt ölelni.
Az A osztály nevében K. Csenge mondott beszédet.
A diákok megajándékozták tanáraikat, Kende és Soma Laci bának (azaz "tesibának") adott ajándékot.
A végzősök átadták az utánuk következő osztálynak az iskolazászlót, és szalagot kötöttek a faragott botra.
Lányok hegedültek, gitároztak, furulyáztak, citeráztak.
E. Csenge azt a népdalt énekelte el, amit anno még NYEK-esként legelőször adott elő a gimiben.
Ezután átmentek a füves tér másik oldalára, ahol faültetésre került sor. A lapátolást, néhány társával együtt, természetesen Kende (is) végezte.
Az osztály egy almát evett meg közösen (egy szeletet a gödörbe dobtak), egy pohár vizet ivott meg közösen (amiből a gödörbe is locsoltak), majd az elültetett fa ágaira szalagot kötöztek.
Mindeközben az őket körülvevő alsóbb évesek, köztünk Tündér is, népdalokat énekeltek.
Ezután az iskola összes diákja fűzfavesszőt fogott a kezébe, ezekből képezve "alagutat".
Kende áthaladt Tündér, majd Csillag ágai alatt.
A végén kivonultak a székelykapun, és odakint még utoljára megálltak egy körben. Egy végső kurjantás, és véget ért a ballagás.
Aztán persze jöttek a kötelező körök, a családi(ra tervezett) fotózkodás - amin egyik lánygyermekem sem óhajtott részt venni. Viszont megjelent a háttérben egy troll, úgyhogy ez úton is köszi AnnaPanka apukájának, hogy befeszített a háttérben.
A lányok összepakolták az összes holmijukat, ugyanis most költöztettük őket haza a kollégiumból a vakációra. Tele lett az autó zsákokkal, táskákkal. Csillag és Tündér már nem is fértek be, ők vonattal utaztak, és Budapesten aludtak, csak ma délben jöttek ki Nógrádra.
Mi "néhány" kört még tettünk este, Nagymamit lecseréltük Álmosra, bementünk az egyetem műhelyébe, a kollégiumba, Anyukám lakásához és egy élelmiszerboltba is. Így végül is reggel fél 10-kor indultunk, este fél 10-re értünk haza. Ekkorra már tényleg hulla voltam, de szombaton még várt ránk a Hesz-es ballagás.
2023. június
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése