Búcsú 3. - Hesz-es ballagás

 

A tripla búcsú utolsó állomása a mai Hesz-es ballagás volt. 

A hetedikesek tegnap délután és ma hajnalban díszítették fel az iskolát és a termet. Kora reggel mentem be én is, akkor kattintgattam egy párat. Ezek közül mutatok most nektek néhány fotót:

A kapu...

A suliba vezető út, ahol végre sikerült lencsvégre kapni Pisti bácsit, mindenki kedvenc karbantartóját (ha már nemet mondott arra, hogy rajta legyen a tablónkon). 

Az aulában balra a tablónk, ami eddig Berkenyén, Diósjenőn és Nógrád központjában is ki volt állítva.

Jobbra a faliújság a rengeteg oklevéllel, amit a diákok a különböző versenyeken szereztek.

Még üresen állt az udvar...

A szekrényen a nyolc osztály idei csoportképei.

Nem Narniába, csak a folyosóra vezet ez az ajtó.

Szép dekorációk végig az ablakokban.

Ajtónkon a 8-as szám, növényekből kirakva.

Búcsúzó gondolatok a táblánkon.

A szépségesen feldíszített termünk.

Padokon a tarisznyák, egyen-csokrok és a fokosok.

8.45-kor megtörtént a zászló-átadás, megszólalt az utolsó csengő, és mi útnak indultunk. 

Elöl a hetedikes zászlóvivők és kísérők, utána Misa bácsi (Dr. Hesz Mihály olimpiai bajnok) Laurával és Katával, aztán Peti bácsi (az igazgatónk) Borival és Annával, majd én Hunorral és Dáviddal, végül a többi nyolcadikos. 

Körbevonultunk az iskolán, bementünk az összes terembe. 

Hátul vonultunk ki az udvarra, ahol a szülők, családtagok, diákok és tanárok már vártak ránk.

A Himnuszok (mi az olimpiait is meg szoktuk hallgatni) után Misa bácsi köszöntött minket.

Peti bácsi két beszédet is mondott, egy ballagásit és egy évzárósat.

Az osztályunk nevében Kata búcsúzott el.

Anna itt is elszavalta a "Lélekbe vésve" verset.

Peti bácsi mindenkivel kezet fogott, az alpolgármester emléklapot adott át. 

Misa bácsi mindenkit megajándékozott, segítője Kincső volt.

Az osztály tagjai egy-egy szál gerberát kaptak a kezükbe. 

Édesanyjuknak mondtak vele köszönetet.

A hetedikesek nevében Blanka köszönt el a ballagóktól. Majd Bori és Laura felkötötték az emlékszalagot a zászlóra.

Simon háromszor meglengette az iskola zászlaját. 

Ezután a tanárok búcsúja következett, amiről egyelőre semmiféle fotót nem sikerült szereznem. Először is személyre szabott idézeteket mondtak illetve adtak át a nyolcadikosoknak. Aztán én búcsúztam el az egész osztálytól. Végül gitárkísérettel elénekeltünk az Eddától az "Álmodtam egy világot magamnak" című számot.

Megkaptuk a hetedikesektől a zöld öko-lufikat.

"Szállj, szállj, szállj fel magasra!" Spirál alakban engedtük a léggömböket a magasba. 

Felröptettük őket az égbe, és addig néztük őket, míg el nem tűntek a szemünk elől. (Bízom benne, hogy tényleg lebomlanak majd...)

Az évzáró-részben cuki kis elsősök mondtak el egy vicces verset arról, hogy bezárták az iskolát.

Meghallgattuk a különböző versenyeredményeket, a kitűnők és jelesek könyvjutalmat kaptak.

A nyolcadikból hárman kaptak külön elismerést. 8 éven át tartó kitűnő tanulásért, Jó tanulásért- jó sportolásért, valamint Nevelőtestületi dicséretet. 

Zárásként Hunor szavalta el a Szózatot.

Felállva hallgattuk, kezünkben virággal, fokossal.

Mi vonultunk el először a helyszínről.

Hátramentünk fotózkodni, itt készült a csoportkép is. Aztán a teremben a gyerekek megkapták bizonyítványaikat.

A végén már csak az összepakolás és hazahurcolkodás várt rám. Ez a fotó akkor készült, amikor vártam Álmost, hogy hazafuvarozzon engem meg a holmimat.

Nyilván nem ezért lettem tanár, de azért persze őszintén bevallom, nagyon örültem az ajándékoknak, amiket a gyerekektől kaptam. Itthon egyfajta kiállítást rendeztem belőlük a teraszon.

Az osztályom minden tanárnak egy feliratos vászontáskát adott, az enyémen az áll: "Semmivel nem tudsz meglepni, tanár vagyok!"

Egy Élményt is kaptam ajándékba. Ilyesmit adott nekem Dávid, a lányom párja karácsonyra, csak ő Kalandot, a nyolcadikosok pedig Kultúrát. Rengeteg féle program, múzeum, kiállítás, koncert, hangverseny, színház és hasonlók közül lehet egy mellett letennem a voksomat. Talán egy néptáncos előadás lesz vagy egy koncert, de még nem döntöttem el (mint ahogy kalandot se választottam még).

Egyik kedves tanítványomtól kaptam egy "Legjobb ofős" kulcstartót. Ez áll a dobozkáján: "A legjobb osztályfőnöknek, aki csakis a szívével tanít, aki mindig segít, aki a helyes útra terel, és akinek mindent köszönök!"

Úgy érzem, néhányan már egész jól ráéreztek az egyéniségemre. Pipacsos kancsót adtak meg lila cserepes virágot és fürdőcsokoládét (!).

Természetesen rengeteg vágott virágot is kaptam: gerberát, rózsát, szegfűt és más egyebet. 

A gyerekeim nagy örömére édességeket is, Mercit, Milkát, pralinét. Ezeket nem tudtam, nem is akartam egyedül megenni, ezért szétosztottam a finomságokat a nagycsalád tagjai között.

A kredencen rendeztem be a "ballagós" részleget, itt kap helyet egy ideig a nyakkendő, a fokos, a tarisznya, a tabló, meg pár kedves ajándék és levél, amivel a diákjaim elbúcsúztak tőlem.

Hiszen ugyebár ez a ballagás számomra is búcsú. Még van néhány munkanapom, utána záróértekezlet, búcsúebéd, egy közös fesztivál a barátokkal-kollégákkal, aztán vége. Elhagyom a közoktatást, az utam másfelé visz. Erről már tényleg írnom kellene egy posztot. De most egyelőre: pihenés...

2023. június

(A ballagós fotók nagy részét Csiga, azaz Sárközi Tamás készítette.)