Vakáció - Szabadság

Lezajlott az iskolánkban a tanévzáró értekezlet, amit a jó időre való tekintettel rendhagyó módon nem egy tanteremben, hanem az iskola udvarán tartottunk sörpadokon. Ennek végén meghallgattuk a munkaközösségvezetők éves beszámolóit, és jó volt lélekben újra átélni azt a sok programot, eseményt, ami idén történt velünk. Kemény, de mozgalmas, év volt ez.

Hesz-es szokás, hogy minden tanévet csapatépítéssel (pl. sárkányhajózás, kirándulás) kezdünk illetve zárunk le. Ezúttal egy közös főzőcskézést rendeztünk a kollégákkal.

Jó volt a munkamegosztás: a nők előfőzték a tésztát, húst és zöldséget aprítottak.

Én a hagymát, paprikát, paradicsomot vágtam, és a fokhagymát nyomtam össze.

A férfiak voltak a séfek, keverték az ételt, táplálták a tüzet. A pörkölt ugyanis szabad tűzön, bográcsban rotyogott.

Vega lévén a pörkölt ugyebár nem az én kajám, ezért előzetesen rendeltem egy pizzát Diósjenőről. Csikósék vörösbabos, kukoricás, gombás pizzája ezúttal is isteni finom volt.

Néhányan vittek süteményt, pl. gesztenyegolyót, kókuszkockát vagy túrós szeletet. Én egy cseresznyés-mazsolás-zabpelyhes süteménnyel kínáltam a többieket.

Elbúcsúztak tőlem a volt kollégáim. Tudják, hogy szeretem a növényeket és a kézműves dolgokat. Kaptam tőlük egy hatalmas, kaspóban lógó begóniát, ami azóta a teraszon függ.

Vettek nekem egy pillangós szélcsengőt, amit szintén a teraszra akasztottam fel, illetve egy kerámia-gombát, amit a sziklakertbe szúrtam le.

A dolog érdekessége, hogy a kerámiák pont abból a műhelyből valók, ahol Csillag lányom dolgozik egy ideje, mindenféle marabukat meg sárkánytalpakat formázva.

Az egyik kolléganőm cicás csokit adott nekem. Többen kifejezték, hogy hiányozni fogok nekik.

Most már hivatalosan is szabadságon vagyok. Az iskola alkalmazásában július 31-ig állok majd, augusztus 1-től már átigazolok a nyelviskolába. De addig: Vakáció!

A szabadság sokak számára bizonyára egyenlő azzal, hogy lustálkodnak, és egész nap nem csinálnak semmit. Aki engem ismer, az tudja, hogy én nagyon nem vagyok ilyen. Nyáron hajnalban megébredek, és még ha nem is kell rögtön kipattannom az ágyból, akkor sem bírok órákon át fetrengeni. 

Rend-teremtés. Erről (is) szól ez az időszak. Én valahogy sosem tudok úgy kikapcsolódni, ha közben körülöttem kupi vagy kosz van. Nekem mindig az első az, hogy rendet teszek és kitakarítok.

A „takarítás” a virtuális térben is zajlik. Az elmúlt napokban teljesen átnéztem a gépemet, és rendet tettem az írások és a képek között. Átválogattam a dokumentumokat és a fotókat, még rendezettebben mappákba raktam őket. Valamint rengeteg mindent töröltem, több száz iromány és több ezer fénykép került a kukába.

A laptop amúgy is sulis, vissza kell adnom. Vennem kell magamnak egy sajátot, most vacillálok az olcsóbb (de megbízhatatlanabb) használt vagy a drágább (de talán jobb) új között, ez utóbbit persze csak részletfizetéssel tudnám bevállalni.

Miket csinálok még? Jókat főzök, sütök. Legutóbb petrezselymes-rozmaringos (saját kertből) újkrumplit rántott cukkinivel (barátnőmtől kaptam). A lányok is készítenek finomságokat, mint pl. tegnap vaníliás és csokis pudingot piskótával. 

Abban érezhető, hogy vakáció van, hogy nem fontos az időre figyelni, minden ráér kicsit később is. A napjaim a pörgés és a nyugi, a tevékenység és a pihenés közti egyensúlyról szólnak. Megengedhetek magamnak például egy nyirokmasszázst, amit már régóta ki szerettem volna próbálni, és nagyon jól is esett. (Köszönet érte "Szörpös" Ágotának!)

Van valami, amiben tényleg szünetet tartok, és ez a sport. Több mint egy hete kicsit később kelek ki az ágyból, és hanyagolom a szokásos edzésemet. Aztán rájöttem, hogy azért némi mozgás van. Kerékpárral járok a faluba, ma reggel elmentem futni egy Almáskert-kört, és szerintem a kerti munka is jócskán megmozgatja az embert.

Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább nem kötelességként, hanem kikapcsolódásként tekintek a kertészkedésre. Az olyan tevékenységek, mint a fűnyírás vagy a gazolás szinte meditatív jellegűek számomra. Ha kicsit ki akarom szellőztetni a fejemet, rendezni a gondolataimat, akkor irány a kert!

Tegnap úgy döntöttem, nem várok tovább a gyerekeimre, lenyírom inkább én magam a füvet. Nem kapkodjuk el: idén mindössze harmadjára történt nálunk fűnyírás.

Tudom, tudom, a sok vadvirágot imádják a méhecskék meg a pillangók, de most olyan jól esik végignézni a rendezett kerten. Tegnap még térdig ért itt a dzsindzsa.

Azért is szeretem, mikor le van nyírva a fű, mert nagyobb hangsúlyt kapnak az elkerített ágyások.

Ma pedig kigazoltam-felkapáltam a nagy veteményest. Fellélegeztek a növények.

Nagy a kukorica, némi reményre ad okot a nálam soha nem sikerülő karalábé.

Lassan elvirágzik a borsó és kezd érni.

Szépen növögetnek a cukkinik, nemsokára szedhetem is őket.

A sarkantyúkák mellett kinyíltak a büdöskék, és végre az első körömvirág is.

Ebben a kisebb ágyásban az évek során petrezselyem-erdő keletkezett.

Ez az ágyás külső szemlélőnek elég kaotikusnak tűnhet; több minden van benne, többek között rózsa, liliom, levendula és citromfű, fölötte meg szőlő.

A levendulákról tavaly őszre azt hittem, hogy feladják a küzdelmet. Tövig metszettem őket, és a sorsra bíztam, mi lesz velük. Elég lassan indultak meg, de végre, ha nem is virágzanak, de legalább újra szép zöldek. Ide fogom ültetni a faluból kapott nőszirmokat.

A teraszon pár cserepem üres maradt. Vagy nem nőttek ki a beléjük vetett magok, vagy elpusztultak az ide ültetett virágok.

Átmentem hát a jenei Vasas Gazdaboltba, ahol Kati néni fóliájából beszereztem néhány új palántát.

Nem mindnek tudtam megjegyezni a nevét, futómuskátli, estike, persze eper meg valami latin nevű… Ebből látszik, hogy még most is milyen botcsinálta kertész vagyok én!

A madáretetőt most minden nap friss vízzel töltöm meg, mert nagy a hőség.

Beindult Nógrádon a málna-szezon! Tegnap vettünk is egy ládányit.

Ettük nyersen, a lányok turmixot csináltak belőle, és persze jutott a fagyasztóba is.

Ma úgy döntöttem, hogy beiratkozom egy tanfolyamra! Utoljára a life coach képzés illetve az oroszozás volt számomra a tanulás. Most pedig: turisztikai technikus leszek!

Már egy ideje érlelődik bennem, hogy a tanítás mellett mással is foglalkozzak, valamint az utazás gondolata is egyre erőteljesebben ott van a fejemben. Mi az, ami egy nyelvet tudó, emberekkel foglalkozni szerető, pörgős, jövős-menős nőnek való? Hát az idegenvezetés!

Ez egy tízhónapos tanfolyam, ami kéthetente hétvégenként lesz Budapesten. Már csak a szükséges formaságokat kell elintézni, és ősztől nemcsak tanítani fogok, hanem én magam is beülök az iskolapadba.

Az idegenvezetést hétfőn élesben is gyakorolhatom, amikor is öcsém két kanadai barátját, Shivanit és Ethant fogom kalauzolni a fővárosban. Hétvégén bejárják Pestet, velem pedig Buda illetve a Margitsziget szépségeit fogják felfedezni.

Addig is vár rám még két buli. Ma egy jurtás összejövetel a barátaimmal, vasárnap pedig a 49. szülinapom. Boldog születésnapot annak, aki a hétvégén tartja!

2023. június