VéNégy, Női Kör, Virágok

Tavaly is így volt: a VéNéggyel zártuk le jelképesen a "tanévet" és kezdtük meg a vakációt. Ugyan még bejárunk a suliba, de valahogy ez a nagymarosi fesztivál számunkra egyfajta jelképes kapu a munka és a pihenés között. 

Tavaly hárman, idén csak Barbival ketten vonatoztunk el Nagymarosra, ahol utunk egyből a Dunapartra vezetett.

Nagyon meleg volt, legszívesebben belevetettem volna magamat a vízbe. Sajnos azonban nem volt annyi időnk, hogy strandoljunk.

Egy jó ebédre viszont igen, amit természetesen kedvenc Dunakanyar-béli helyemen, a Piknik Manufaktúrában fogyasztottuk el. Hozzá málna- illetve menta-citromfű-bodza szörpöt ittunk.

Desszertnek a Sakurában vettünk egy-egy jó fagyit, azt nyalogatva sétáltunk egyre északabbra a folyóparton. Majd rátértünk a kerékpárútra, annak mentén haladtunk egészen a fesztivál kapujáig. Itt bent találkoztunk Líviékkel és Krisztiékkel.

Direkt színházjegyet vettünk, mert az sokkal olcsóbb volt, mint a napijegy. Jó kis reklámfogás - aki megnézi, az utána ott maradhat a koncerteken. Bizton állíthatom, életem legborzalmasabb előadásán vettem részt! Egy lengyel társulat adta elő, akik lengyelül (!) beszéltek, a fordítást kivetítőkön olvashattuk (úgy, hogy szemüveg nem volt nálam). 

Az "Antigoné" című görög drámát adták elő, elvileg rockoperaként. Ez abból állt, hogy iszonyatosan disszonáns zenei háttér előtt mikrofonokhoz állva mondták el a szövegüket a szereplők. Szinte folyamatosan doboltak, és előadtak néhány önálló dalt is (pl. Eros!), amelyekben egyetlen harmóniát sem véltünk felfedezni. A színpadi mozgás nagyon alternatív akart lenni, de ez minket eléggé elborzasztott. 

Ezt a véleményünket megerősítette, amikor a két lány a háttérben csókolózott-ölekezett vagy amikor Kreón egy szex-jelenetet imitált a színpadon. A pontot az i-re az tette fel, amikor a majdnem pucér nővéreket és a megkattant királyt vödörből vörös "vérrel" öntötték le. A csajokkal már vinnyogtunk, hogy meddig kell még kibírnunk ezt a szenvedést, mikor ér véget ez az agyhalál? Komolyan: a túlélésre játszottunk. 

Kellett egy kis idő, mire odakint magunkhoz tértünk a sokktól. Ekkor csatlakoztak hozzánk a férfi kollégáink is. A többiek ettek is, ittak is, én csak haldokoltam. Amúgy szerintem jó volt az étel-ital választék, a dekorációk pedig kifejezettek ötletesek.

A fejünket kiszellőztetni lementünk a Dunapartra. Ehhez át kellett haladni egy "csillag-kapun"...

Aztán átkelni egy fém-hídon, majd egy falépcsőn...

A Dunapartra kiérve már minden oké volt. Sétáltunk egyet a vízi-színpadig.

A chillező-helyet megint nagyon hangulatosra alakították ki. Szép hátteret biztosított a Duna és a Pilis.

Tulajdonképpen egy koncertre mentünk, mégis hármon vettünk részt. Igaz, ebből kettőn csak félig-meddig. Az első a Csaknekedkislány, ami egész jó volt. (A fiam kedveli őket, nekem csak egy számuk volt ismerős.)

A fedett sátorba igazából a hűs szellő űzött be minket. Nem akartam kint megfagyni trikóban-farmershortban, inkább bent megnéztük-meghallgattuk az Analóg Balatont. Soha korábban nem hallottam róluk, de nagyon tetszett! Elektronikus zene, alternatív szövegekkel. Azóta itthon is több számukat meghallgattam már.

A fő koncert, csakúgy mint tavaly, a Halott Pénz volt. Igaz, idén őket már kipipáltam a Budapest Parkban, de akkor egyedül voltam, most viszont a barátaimmal. Nagyon jót buliztunk! Persze rendesen elfáradtunk a végére a sok táncban-ugrálásban, és a múlt héten némileg megjavuló hangom is újra karcossá vált, de megérte.

A hazautazásunk is izgalmas volt az éjszakában, főleg Szendehelytől, de végül épségben eljutottam Almáskertbe. Másnap délelőtt aztán csak néztem ki a fejemből, mint egy zombi.

A lustálkodás után viszont délután várt rám Diósjenő, ahol a júniusi női kört tartottuk Anettnél. Már régóta terveztük, mostanra végre megvalósult.

Anett otthona egy csoda-birodalom: hófehér parasztház, boltíves tornáccal. 

A ház oldalában van a Szakrális Kézműves Műhely, ahol Anett csörgőket, legyezőket és egyéb varázsholmikat alkot. 

A kertben kerekeskút, kinti főző-sütő rész, izzasztókunyhó-keret, valamint sok zöldség és gyógynövény.

Szeretem a varázs-számokat; ezúttal kilencen voltunk, ami isteni szám: rajtam kívül Anett, Ágota, Brigi, Betti, Bea, Kriszti és Kriszta, meg a a társasághoz spontán csapódott Bogi. 

Először mécsesekkel, füstölővel hangolódtunk. Kártyát húztunk a nyárra, én a Szedret. Most nem írom nektek le, hogy mit jelképez a kelta szimbolika szerint, de abszolút illett a jelenlegi élethelyzetemhez. 

Aztán persze spontán beszélgetés alakult ki, kivételesen nem a párkapcsolatról, inkább utazásról, gyerekekről, unokákról, idős szülőkről. Sikere volt az epres-mazsolás sütimnek, én pedig sokat ropogtattam az isteni rozmaringos rudacskából.

A héten elindul a vakáció! Most valahogy úgy vagyok ezzel, hogy tervezek is meg nem is. Volt év, amikor hétről hétre, napról napra kitaláltam, hogy mikor mit fogok csinálni, de ez egy kicsit merevnek tűnt. Történt olyan is, amikor totál spontán módon tettem mindent, és a nyári szünet végére rájöttem, hogy sok dolgot, helyet, eseményt kihagytam.

Most ebben is az arany középutat járom. Van egy dokumentum, amibe beleírok minden ötletet, ami eszembe jut, és ha kedvet érzek hozzájuk, akkor megvalósítom őket, de akkor sem zokogok, ha valamire nem jut idő. 

Ennek a bakancslista-szerűségnek a legelső pontja az, hogy bejárom jobban Almáskertet, mert mindig ugyanazon a két utcán közlekedek fel-le, és ugyanazon a négyen balra-jobbra. A "violántúli" részt méltatlanul hanyagolom - egészen máig.

Alapvetően csak hársvirágot szedni mentünk Csillaggal, gyűjtöttünk is egy kisebb kosárnyit. Illatozott is tőle a kezünk.

Aztán elindultunk körbe, a Rezedán, Ibolyán, Szegfűn, Gyöngyvirágon és a Muskátlin. (Almáskertben csak virágneves utcák vannak.) Ő tudatosan csak ciklámen, rózsaszínű és fehér virágokat kötött egy csokorba.

Én leszedtem mindent, ami megtetszett. A kosaramba fehér, sárga és narancssárga virágok kerültek. 

Nálunk a muskátlik csodálatosak, újabb és újabb virágok nyílnak a bödönökben, cserepekben.

Pirosan és sárgán virágzik a sakantyúka. Kinyíltak az első büdöskék, a körömvirágokra még picit várni kell. 

Lehet, unalmasan hangzik, de olyan bőséges a fűszer- és gyógynövény termés, hogy megint kötöttem oregánó, menta- és petrezselyem-csokrokat szárítani. 

Végre elkezdett rendesen érni itt is a paradicsom. Még picik, de mindig találni egy-két pirosat. 

Anyukám vett nekem cukkinit a piacon! Nagyon cuki, de a fagyasztónk tele van korábbi felkarikázott és lereszelt zöldséggel, és már készül az utánpótlás a veteményesben. Mindenesetre főzök belőle valami finomságot, talán rakottat vagy töltöttet.

Holnap lesz az utolsó hivatalos munkanapom! Aztán július végéig szabadság, majd végleg vége a Hesz-es korszaknak. 

Mindjárt itt a 49. születésnapom, és az életem megint gyökeres fordulatot vett. Lezárás és újrakezdés, ez zajlik most minden szinten. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat számomra az univerzum...

2023. június