Nyár- Start!

Elkezdődött a nyár, méghozzá igen sok eseménnyel.

Tulajdonképpen még májushoz számít, de ezen a héten volt a Kihívás Napja, amiben így vagy úgy, de iskolánk mindig részt vesz. Az utolsó tavaszi hónap utolsó szerdája a Challenge Day, amikor is az a fontos, hogy mindenki sokat mozogjon. Ez meg is történt.

Dóri néni a közösségi téren egy szuper akadály-pályát alakított ki, amit kerékpárral, rollerrel vagy görkorival lehetett kipróbálni. Nálunk alapból sok gyerek jön suliba ilyen sporteszközökkel, de most rekord-telítettséget értek el a kinti tárolók. Rengeteg gyerek tekert-gurult végig a pályán és tesztelte le ügyességét.

Máté bácsi különböző versenyeket szervezett. Az első a kidobós-kupa volt, amin tavaly Kincső a „Csöves kukoricák” csapat színeiben vett részt. Most vegyesen indultak hetedikes lányok-fiúk, és meg is nyerték!

Ezután büntető-versenyek következtek. A gyerekek focilabdát rúgtak… A foci-királyok F. Márk és M. Levi.

Kézilabdát dobtak…. A kézi-királyok B. Ákos és M. Bence.

És kosárra dobtak, a kosárkirályok (királynők) A. Dávid és O. Melissza. Ezúton is gratula nekik!

És hogy én mennyit mozgok? Extra sokat! Ezt bizonyítja, hogy mára (ha jól számolom, kb. 10 hét alatt) elértem a kihívásban az egymillió lépést! Megnéztem a helyezésemet az applikációban a különböző szűrők szerint.

Több mint 200.000-en vesznek részt országszerte az Egymillió Lépés kihívásban. Ebből összesítésben a 7158. vagyok. Korosztályomban 2262. A kortárs nők között 1324. Nógrád megyében a korombéli nők között a 12. Az összes nógrádi közül a 6., a falubéli korosztályos nők között a legelső!

Nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, még jobban is teljesítettem, mint amire számítottam. Tulajdonképpen semmi tétje nincs számomra ennek a versenynek, de mégis jó visszajelzés arról, hogy valamit egész jól csinálok.

Pénteken a Belfesten jártam. Tavaly ilyenkor Csillaggal és Virággal buliztunk ott az Aurevoir és a Bagossy koncerteken. Nagyon emlékezetes nap számomra az a május 27., különösen az odafelé tartó vonatút…

Ezúttal Kendével és Álmossal mentem a Bohemian Betyarsra. Míg én a biztonsági zónában maradtam, ők irány a zúzda. Néha be tudtam azonosítani a fiam jelenleg sárgára festett haját a tömegben, amint épp ugrál vagy körbe rohangál. (Ott vannak középen a fotón.) Bíztam benne, hogy életben marad – mint ahogy mi is túléltük kamaszként a pogózásokat.

Mentek a jó kis Bohó számok, pl. Megjöttek a fiúk, Összefúj a szél, Makuka és Menni akarok. A legviccesebb az volt, mikor a félmeztelen énekes kettő rózsaszínű (!) pisztolyból szappanbuborékokat fújt.

A végére Virág is megjelent, de aztán ő haza, a fiúk meg maradtak a Csaknekedkislány-on. Így végül egyedül sétáltam át a Szabadság térről az Erzsébet térre. Útközben megcsodáltam a Szent István Bazilikát.

Mire odaértem, már el is kezdődött a Parno Graszt koncert. Nagyon kedvelem a zenéjüket, de eddig csak egyszer láttam őket a fehérvári Fezen fesztiválon. Nem tudok róla, hogy lennének roma felmenőim, de nekem valahogy a véremben van ez az autentikus cigányzene.

Mezítláb roptam a füvön, és üvöltve énekeltem a számokat. Mint például: Fújj meg szél, Sehol se talállak, A Muki fia, Rávágok a zongorára, Cimbalmos… 

Szépen el is ment a hangom a végére. (Ráadásul hazafele menet majdnem fél évszázadnyi fővárosi közlekedés után sikerült rossz metróra felszállnom.)

Rájöttem, hogy nekem tulajdonképpen krónikus hangszálgyulladásom van. A hangom folyamatosan rekedt. Hétközben tanárként erőltetem a hangszálaimat, és hétvégén se hagyom pihenni.

Mindig olyan elfoglaltságot találok, ahol tovább gyilkolom őket (pl. koncert vagy táncház). Ma teával, gyógycukorkával, egész napos pihenéssel kúrálom magamat.

A héten volt egy születésnaposunk, Tündér Ilona 16 éves lett. Most hétvégén csak a barátnője, Csobánka látogatott el hozzá, a családi ünneplés majd jövő vasárnap lesz. Mivel ő utálja, ha fotózzák, ezért iderakom annak a két kiscicának a fényképét, akiket a sufniban találtunk tegnap. A hozzánk átjáró macskák úgy látszik biztonságos helynek találták a kerti tárolót a szüléshez. Azóta a lányok egyfolytában velük játszanak.

Csillag mindeközben lent maradt a művészetiben, ott is aludt a barátaival. Múltkor ők mentek a néptánccsoporttal Erdélybe, most a szamosújváriak látogattak Abára.

Kende pedig Álmossal egy szuper kis házikót épít Almáskertben. Büszke vagyok a srácokra. De tény, hogy kicsit megvisel, amikor öt „gyerek” ordít egyszerre egy légtérben. Már egészen elszoktam attól, milyen a full nagycsaládos lét…

A húgomék Nógrádra látogattak! Másfél éve voltak itt, amikor együtt túráztunk fel a Csóványosra. Most az újabb Csóványos-mászásom után pár nappal jöttek el hozzánk. Tettünk is együtt egy nagy sétakört a faluban, a várnál, a tónál, a réten… Itt volt a férje és a cuki pici Márk baba is. Sajnos ők sem szeretik, ha fotó kerül ki róluk a netre, ezért csak úgy leírom, mennyire kedves, aranyos az én legkisebb unokaöcsém.

Apropó, ma van a pedagógus-nap… Létezik egyáltalán bárki, aki ezt még tudja? Pláne aki ezt ünnepli? Mi anno virággal, aprósággal köszöntük meg tanárainknak, hogy foglalkoznak velünk. Mára ez már kihalófélben lévő szokás. A nap alkalmából elég sok minden kavarog a fejemben, amit most még nem írok le, de néhány hét múlva majd megosztom veletek.

Addig is inkább a saját volt tanáraimat köszöntöm, kit e földi létben, kit a túlvilágon. Általánosban Jutka néni, Saci néni, Laci bácsi, Emese néni, Natasa néni, gimnáziumban Berend tanár úr, Földesi tanárnő, Számadó László, az egyetemen James Leavey, Christopher Ryan voltak meghatározó tanár-egyéniségek. Hálás vagyok nekik, hogy ide eljutottam, ahol most tartok!

Holnap irány a Balaton! Az utolsó kirándulás az osztályommal, Füredre és Tihanyba. Drukkoljatok, hogy minden jól sikerüljön! Szombaton pedig Nógrádi Várjátékok – Vár nélkül. Hogy ezt mégis hogyan, arról majd úgyis beszámolok nektek. Meg a kertről is, mert már rég írtam róla, pedig vannak új történések és fotók is. Na, csak győzzétek olvasni-nézni!

 

2023. június