Partytime

Ezen a hétvégén abszolút a bulié volt a főszerep. Buliztam, buliztunk, méghozzá többször többféleképpen.

Csütörtökön egy éttermes ebéddel kezdtem az alapozást, „Béla bácsinál”, azaz Gergőnél és Vincénél ettünk a Vár Vendéglőben, aztán Imagine társasjátékot játszottunk.

Péntek este ismét a Sutiban jártunk, azaz a Suti Brothers Pubban. Flóra, mint minden pénteken, karaoke partit tartott itt, és a női kör néhány tagjával (Kriszta, Barbi, Karin) újra ellátogattunk hozzá. Többen voltunk, mint múltkor, mind a mi csapatunk, mint a többi résztvevő; középkorúak, fiatalok és gyerekek is. Egy végtelennek tűnő zenei listáról lehet választani, a paletta a lehető legváltozatosabbnak mondható. 

A 90-es évek és a mai idők dalait Flóra mély, erőteljes hangján csendültek fel, Blanka csupa olyan dalt választott megint, amit még soha nem hallottam. Jázmin és Benji 13 és 9 évesen Frank Sinatrát énekelt. Mentek Queen és Abba számok is. A mi repertoárunk ilyesmi volt: Edda, Metallica, Csík zenekar, Bikini, Kowalski... Mi csajok inkább párban, csapatban énekeltünk, vagy háttér-vokálosként csatlakoztunk másokhoz. Az a jó, hogy nem feltétlenül kell kiállni mások elé énekelni, lehet simán az asztalunknál is dalolászni, vagy a „parketten” táncolgatni. 21.00 órától éjjel 1-ig zajlott a buli.

Szombaton megtartották Nógrádon az első vár nélküli „várjátékokat”. Mivel a Nemzeti Vagyonkezelő balesetveszélyre hivatkozva lezárta a várat, ezért a pályán rendezték meg a „Nógrádi história – Élet a végeken” című eseményt. A lényeg egy jó hangulatú hagyományőrző esemény volt különböző programokkal, finom ételekkel-italokkal.

Lehetett enni meleg ételeket (jó drágán), én természetesen isteni kürtöskalácsot vettem Szidóniától és Zolitól. Sajnos hiányzott a helyi egyesületek hagyományos szarvaspörköltje, illetva a májas és szilvalekváros lepény.

A színpadon és a pálya közepén zajlottak a programok, körülötte állították fel a helyi és környékbeli kézműves mesterek és kistermelők sátrait, illetve ide telepedtek le a hagyományőrző egyesületek képviselői: Banderium Honoris, Bornemissza János, Mare Temporis, Nánai Sólymos Vitézek, Szondi Vitézei, Egri Vilájet Szabad Harcosai, Hungari Dzsebedzsi, Esztergom Oroszlánjai, Tata Várának Sejmenjei.

Jurtákban, sátrak alatt táboroztak, régi ruhákban, fegyverekkel, lovakkal. Aki leült hozzájuk, azt itallal, mesével, jó szóval fogadták. Mindent ki lehetett próbálni, például kard-párbajokat vívni. Néha lőttek is a fegyverekkel, hatalmas robajjal, jól meg ijedtünk tőle.

A nógrádi vár csak a háttérben látszódott, a gyerekek egy szalmabálából készült várat ostromolhattak meg, illetve mindenféle fajátékokkal játszhattak.

A bemutatókig maradtam: a színpadon különböző régi hangszerekkel, viseletekkel lehetett megismerkedni.

Kézművesek, kistermelők, hagyományőrző egyesületek szép számmal voltak jelen, viszont sajnos látogató jóval kevesebb volt, mint az eddigi években. Vajon a megváltozott helyszín miatt? Vagy a program megtartása körüli bizonytalanság okán? Esetleg azért, mert az időjárás-előrejelzések esőt jósoltak?

Végül is tényleg volt egy kis zuhé, ekkor tekertem haza, így lemaradtam a csatákról, a bábelőadásról és a koncertről. De nem bántam, rá kellett pihennem az estére, mert akkor várt rám egy újabb buli.

A Zen Teraszon ugyanis, most először, retro-partit tartottak. DJ Henryk és DJ Zsolti szolgáltatta a zenéket, lehetett inni és mulatni. Én is ittam (Cappy-t!) és nagyon jót mulattam! Kollégák, tanítványok, szülők és más falubéliek buliztak itt együtt. A DJ-k fentről nyomták a zenét, amire mi lent a teraszon táncoltunk. Mentek a 80-as évek zenéi, a 90-es évek dance-slágerei, mai számok, és persze a vidéken elmaradhatatlan mulatós blokkok. Ugráltunk, énekeltünk, vonatoztunk…

20.30-kor kezdtük a táncot, és egyetlen percre sem ültünk le pihenni, megállás nélkül nyomtuk éjjel 1-ig. Barátnőméknél aludtam, reggel mentem csak haza. Ekkorra már úgy éreztem magamat, mint egy másnapos, pedig, szokás szerint, egy korty alkoholt sem ittam. De annyira elfáradtam, hogy a lábamat alig éreztem, a hangomból megint nem maradt semmi.

Ma pedig családi „buli” volt – most tartottuk Tündér születésnapját. A lányom 16 éves lett, de nem vettem neki ajándékot, mert még mindig nem volt képes kitalálni, mit is szeretne.

A lecsót Kende készítette, én a tarhonyát főztem ki hozzá. A torta Virág és Csillag ügyességét dicséri. Kinder Bueno-s volt, mascarponés krémmel, csoki-díszekkel.

Nagymamiékat Kende hozta ki, Virágék Dávid „vadiúj” (mármint neki új, amúgy húszéves) cabriójával jöttek. Mivel még soha életemben nem ültem ilyen kocsiban, elvitt hát engem egy körre. Nagyon menő életérzés volt!

Talán elmondható végre, hogy beköszöntött az igazi nyár. A kertben nyílnak a rózsák és érik a cseresznye. Kincső a fára meg a tetőre mászva szedte nekünk az édes, piros gyümölcsöt. A gyerekek (még Nagymami is!) a kiscicákkal játszottak.

Ilyen hát egy „magányos” vidéki nő „unalmas” hétvégéje. A két éjszaka összesen annyit aludtam, mint amennyit egy alatt kellett volna. Most felteszem ezt a bejegyzést, aztán megpróbálom kipihenni magamat, és rákészülni a jövő hétre.

Az is változatos és pörgős lesz; előre érzem, hogy legalább annyira lefáradok majd, mint mostanra. Vár ránk: iskolai kirándulás, sportnap tanár-diák kosármeccsel, tanárbúcsúztató. Bizonyítványírás, törzslapok, összeolvasás, statisztika, oklevelek, jutalomkönyvek… Szombaton pedig ballagás és évzáró.

2023. június