Most akkor vakáció vagy sulikezdés?

Olvasom az egyik női közéleti szereplő oldalán, hogy a fia mennyire kiakadt az iskoláról szóló reklámok miatt. Hogy miért kell neki az iskolával foglalkoznia, amikor még három kerek hét van hátra a suli-kezdésig. Az egy dolog, hogy ha nem nézne tévét, akkor nem bombáznák őt ilyen reklámokkal, de tény, hogy nemcsak a tévéből ömlik az „Ugye te is várod már a sulit?” vagy a „Készülj örömmel az iskolakezdésre” című szöveg, hanem plakátok, bolti akciók sokasága szól arról már augusztus elejétől (sőt, én már július végén láttam ilyet!), hogyan kell és érdemes felkészülni az iskolakezdésre. Ez az augusztus eleji időpont a szeptember eleji tanévkezdéshez képest legalább annyira idegesítő, mint októberben „Jingle bells”-t hallgatni és karácsonyi díszeket látni a plázában, vagy februárban csoki-nyuszit levenni a boltok polcairól.

Egyértelmű, hogy az egész a pénzköltésről szól. A reklámok kevésbé a gyereket célozzák, sokkal inkább a legérzékenyebb réteget: a szülőket. Aki MINDENT meg akar adni csemetéjének. Ezért vásárol összes sok haszontalan vicket-vackot már a babavárás idején, és ezért fosztja ki a papír- meg a ruhaboltokat iskolakezdéskor. A gyereket annyiban befolyásolják ezek a reklámok, hogy mindenképpen jégvarázsos táskát akar majd sok tízezerért, vagy pókemberes tolltartót a sima borítású sokszorosáért. Most olvastam egy statisztikát arról, hogy az iskolakezdés egy gyereknél kb. 100.000 forint lehet, ezért ajánlják X bank „kedvező” hitelét. Szerencsétlen szülő meg kölcsönt vesz fel a bankból, hogy MINDENT megkapjon az a gyerek.

1. Egy gyereknek nem kell mindenből új, jó a használt táska és az örökölt ünneplő cipő is. Lehet csereberélni rokonok, barátok közt, vagy rendezni egy falubéli bolhapiacot. 2. A kisebb testvérek sok mindent megörökölnek a nagyoktól. Több gyereket is kiszolgálhat egy tornapóló vagy egy tolltartó. Nem kell, hogy szuperhősök meg Disney-figurák legyenek rajta. 

3. Ügyes kezű anyukák, apukák, nagyobb gyerekek varrhatnak tornazsákot, barkácsolhatnak íróasztalt, készíthetnek füzettartó mappát vagy asztali ceruzatartót. 4. Ha rendre szoktatjuk a gyereket, akkor nem tünteti el a festékkészletet, nem hagyja el az uzsonnás-dobozát, és vigyáz a vonalzóira. Tehát ezeket évről évre újra használhatja.

Én tehát töredékét fogom az iskolakezdésre költeni, mint amit a bank kihozott statisztikaként, pedig 5 gyerekem van. Megörökölték egymástól a ruhaneműket, megőrizték a tavalyi eszközeiket, satöbbi. Csak a fogyóeszközöket (rajzlap, ragasztó, stb.) kell pótolnunk. Egy valamit nem tudtunk kiküszöbölni, Csillag lábának brutális növekedését. Három cipőjét nőtte ki nyár alatt, már 41-es a lába, nem tud örökölni a 36-os lábú (18 éves) nővérétől, ez lesz tehát a legnagyobb költség. 

Azért jövő héten elmegyünk garázdálkodni a papírboltba, veszünk néhány apróságot, de ez nemcsak vásárlás, hanem maga az élvezet-kategória, méghozzá nekem is. Én legalább annyira imádom az ilyen kütyük közötti böngészést, mint a lányok. Lehet, hogy ez a véremben van, dédszüleimnek ugyanis papírüzletük volt Szekszárdon („természetesen” elvették tőlük államosításkor…).

Egyébként én azt veszem észre, hogy a gyerekeim önkéntelenül is kezdik magukat valamiképpen ráhangolni a sulira. Többet olvasnak és kézműveskednek. Pakolásszák a cuccaikat. Nálunk eleve felturbózódott most a holmik átnézése, mivel a három legkisebb lányom visszacsinálta a régi szobabeosztást, és ennek kapcsán rengeteget selejteztek, pakolásztak. Adott volt tehát, hogy mindeközben átnézik az iskolai cuccaikat is. Nem kényszerből, szívesen tették. Miközben rendeződött a tér, úgy rendeződtek ők is belül.

Amikor megkérdeztem, hogy várják-e a sulit, a három „kis”lányból kettő egyértelmű nemmel válaszolt, és a harmadik se volt extra-lelkes. Tudják, hogy ez van, ezt kell elviselni, ez az ára annak, hogy dolgozhassak, pénzt keressek, megéljünk és kész. Persze jobb szeretném, ha a puszta eltűrés némileg élvezetes tanulássá és együttlétté változna, de természetesen nincsenek illúzióim sem.

Érdekes, a két kisebb egész vakáció alatt egyetlen osztálytársával sem találkozott. Csillag is talán csak egyszer ment át egyik barátnőjéhez. Engem ez nem zavar, mert a vakáció nekik az az időszak, amikor a régi barátaikkal tudnak találkozni. Sokat költöztük, sok barátot hagytak ott különböző falvakban. A távolság miatt csak a szünidők során van arra lehetőség, hogy elmenjenek hozzájuk, vagy ők jöjjenek hozzánk.

Van, aki izgalommal, és van, aki félelemmel néz a következő tanév elébe. Kincső tűkön ül, hogy végre angolt tanulhasson, mert ugyebár én leszek az angol tanár néni, és az úszásoktatást is izgalommal várja, de zongorázni már nem akar. Tündér mostantól informatikát is fog tanulni, remélhetőleg legalább annyit fejlődik majd írásból-olvasásból, mint tavaly, viszont az úszás miatt nem repes az örömtől. 

Csillag már most be van tojva a felvételitől, ami persze tutira sikerülni fog neki, viszont a fuvolát Fruzsi néni távozása miatt abba akarja hagyni. Kende célja, hogy mindenből átmenjen jövőre is, ne legyenek komolyabb balhéi a kollégiumban, és mindketten kíváncsian várjuk, hogyan alakul át az eddigi abai modul-rendszer „epochális” rendszerré. Virág parázik a matek_modultól, év végén pedig érettségizni illetve, ha az egyetem mellett dönt, akkor felvételizni is fog. 2020-ban két lányom is ballagni fog, egyik általános iskolából, másik gimnáziumból.

És hogy számomra mit tartogat még ez a tanév? Úgyis megtudjátok, hiszen meg fogom nektek írni a blogba.

Addig is: gyerekek, eszetekbe se jusson a suli, élvezzétek még ezt a két vakációs hetet! Mi tanárok már szerdától megyünk az iskolába, és előkészítjük nektek a terepet.

2019. augusztus