2019. augusztus 31., szombat

Nyár végi kertecske - házacska

Nyár végi kép-riportot hoztam nektek arról, hogy milyen munkálatok zajlottak nálunk a kertben és a házban augusztus hónapban.
A kamrát átrendeztem, kitakarítottam, pakolásztam, és számba vettem, mi maradt tavalyról, illetve mire van még szükség. Nem állunk rosszul...
Idén csak sárgabarackot és meggyet főztünk be, ma pedig megérkezett a szilva. 40 kiló vár feldolgozásra, aztán indul a lecsó-szezon, amit igyekszünk minél több saját zöldségből megoldani.
Kertünket lassan eluralják a tökfélék. Hatalmas cukkinik és patisszonok teremnek, alig győzzük őket feldolgozni. A fagyasztó tele van velük, szeletelt illetve reszelt formában, több  nem is fér bele. Úgyhogy most már csak csere-alapot képeznek, azaz pl. "Cukkinit adok répáért." vagy "Mit adsz cserébe a csillagtökért?"
A tökök is szépen érnek, de mindenre felfutnak, úgyhogy a lányok megküzdenek a gazolással. Elhatároztuk, hogy mivel az árnyékos északi kertben úgyse sok minden terem meg, ezért jövőre az lesz a tökfélék helye. Ott aztán boldogan kúszhatnak akármerre.
A támasztékokra szépen felfutott a bab, de az még nem érik, a bokorbab viszont igen. Elkezdtük szedni, és már meg is ettük az első finom, saját babból készült levest.
Saját uborkát tettünk el. Csillag és barátnője segédkeztek a savanyítási műveletben.
Boszorkánykonyhám folyamatosan bővül gyógynövényekkel. A képen friss menta és szárított citromfű.
Imádom, hogy mindig van friss fűszernövény az ablakban, cserépben. Kedvencemmé a bazsalikom vált. Amit meg leszárítok, azt elteszem télire. 
Tavaly körömvirágból csipkebogyó-olaj alappal krémet készítettem. Ha ezzel éjjelre bekenem az arcomat, másnapra sokkal kisimultabb. Még a férjem is megjegyezte, hogy halványultak a ráncaim. Most már az idei szirmok száradnak. 
Ez az épp aktuális kedvenc fotóm. Friss körömvirág, száradó körömvirág, és a cuki kis dísztökök. Hamisítatlan nyári végi sárga-zöld hangulat.
A cserepesek közül pedig most ezt szeretem leginkább, rendületlenül ontja a rózsaszínű virágokat.
Térjünk át a házra, ahová megérkezett végre a szigetelőanyag. "Szuper" volt a három lánnyal együtt lepakolni a kőzetgyapotot a teherautóról, majd lecipelni a pakkokat a terasz alá. Ez lesz a következő nagy projekt: szeptember - külső szigetelés.
A szigetelés után készül majd el a külső burkolat, de a lábazatot már most beburkoltuk terméskővel. Igazából ez kő-utánzat, ami eleinte nagyon nem jött be Zolinak, de mostanra már egész jól elfogadta.
Egy kicsit én is besegítettem a férjemnek a fugázásba. Azt nem mondom, hogy mesterré váltam, de már tudok réseket ragasztóval kitömni. 
A lányok kalákában nyomták Zolival a terméskövezést. Csillag itt éppen meózza a melót.
Tündér a sarkokon dolgozik. mindenki a fehér papírok lehuzigálását kedvelte leginkább ebben a munkában. 
Kincső az utolsó simításokat végi el nővérével. 
A lányaim mindig tudnak humort vinni a munkába.
És kész az északi fal! Zoli megerősítette mellette a támfalat is. Ez elé kerülnek majd az esővíz-gyűjtő tartályok.
A nyugati fal is teljessé vált. Emögött rejlik Zoli műhelye.
A műhelyben, azaz a férjem kettes számú birodalmában is mindig alakul valami. Most épp a nagy-szekrény polcozása-fiókozása történt meg.
Ugye itt hagytuk abba júliusban a terasz-asztal történetét: méretre vágva és lecsiszolva várakozott.
Most elkészültek a lábai is. Helyi fából kivágva, hántolva.
Összeállítva a kinti étkező-asztal.
Lakk helyett most műgyantával kísérletezett a férjem.
Lekezelve!
Berendezve a terasz - csak még a székek ilyen szedett-vedettek. Már csak a kinti ülő-alkalmatosságok hiányoznak, de rajta vagyok a témán, azaz a marketplace-en. 
Sokáig á lá natúr másztunk fel a nyírfa-oszlopon a fenti hálókuckóba. Most Zoli levágta és lecsiszolta a lépcsőket.
Hét darab szabálytalan falapon lépdelhetünk fel az emeletre.
A hálókuckóból pedig ilyen lefelé a látvány.
Rögzítés után le is kezelte a lapokat.
Új lámpákat vettem fentre, most ilyen a hálószobánk egyik hangulatos sarka.
A saját új íróasztala is megkapta a megfelelő felületi kezelést.
Nagyon szépen kiadta az erezetet, mintázatot a gyanta. Alig várom, hogy a férjem ide átköltözzön (azaz megszűnjön a mostani kaotikus dolgozó-sarok, és végre vehessek oda egy kredencet!)

2019. augusztus




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése