Csend és Rend

Csend és Rend. A hétvégémet ez a két szó jellemzi a legjobban. A gyerekek elmentek a szélrózsa minden irányába. Virág Budapesten dolgozott, Kende Balatonakarattyán. Csillag részt vett az Atilla Királyos szülői napon Abán, aztán Pázmándra ment. A két kicsit pedig a Bakonyban töltött két napot.

Én pedig… Nos, ha azt hiszitek, hogy kihasználtam az időt, és délig aludtam majd pihentem, akkor tévedtek. Na jó, csak félig. Mert mikor lement a nap, tényleg olvastam és írtam, bezzeg nappal! Elhatároztam, hogy nem halogatom tovább a rendrakást és nagytakarítást. Ezért hát nekifogtam, és (szinte) mindenhol rendet és tisztaságot varázsoltam a házban és a kertben.

Szokásomhoz híven mindkét nap korán keltem, és elvégeztem a reggeli edzést. Majd dologra fel! Megcsináltam a listámon lévő, régóta esedékes tennivalók nagy részét. Az idő nagyon változatos volt, ezért amikor sütött a nap és melegebb volt, kint tevékenykedtem, amikor meg beborult és lehűlt az idő, akkor meg bent.

Hatalmas nagymosást rendeztem. Leszedtem a lakástextíliákat és kitisztítottam őket. Szinte egész nap forgott a mosógép, folyamatosan teregettem, illetve szedtem le, ami megszáradt. 

Átnéztem a ruháimat, és kiselejteztem közülük jónéhányat. Rendet raktam a vállfákon és polcokon.

Porszívóval végigjártam a házat, különös tekintettel a sarkokra és a mennyezetre. Azért egy-két pókhálót meghagytam, mert, tudom fura, én szeretem, hogy laknak nálunk. Nem félek tőlük, és megfogják a kártevő rovarokat. Mindent lesúroltam, mindenhol felmostam.

Feltöltöttem a vödröt faforgáccsal. Mi ugyebár kinti budit használunk, ahol a végterméket nyáron vagy forgáccsal, vagy fűrészporral, télen, a fűtésszezonban pedig hamuval szórjuk le.

Elpakoltam a konyha felújítása után a ház mellett és a teraszon szétdobált szerszámokat, eszközöket.

Az új elektromos tűzhely kiválóan működik. Így hát egyedül lejuttattam a régi gáztűzhelyet palackostul a sufniba. Jó lesz tartaléknak.

A kinti tárolóban pakolásztam egyet, hogy átláthatóbb és használhatóbb legyen a tér. Elmondhatom, hogy végre teljes a rend a teraszon és a sufniban.

Bár azt hittem, vége, de még mindig találtam zöld paradicsomot a töveken. Most még a teraszon érnek az asztalon, jövő héten beviszem őket a házba, és megesszük az összeset.

A rózsabokor szerintem legutolsó virága nyílik most. Lemetszettem a virágos kertek utolsó virágait.

A legeslegutolsó gyógy- és fűszernövényeket szedtem le és kötöttem egybe. 

A teraszon fellógattam a Vivitől kapott csokrokat.

A régóta kint száradó növényeket pedig bevittem a konyhába, és feldolgoztam. 

Szétválogattam őket fajtánként, ebben segítségemre volt, hogy friss ötletként idén minden növényt különböző színű fonallal kötöttem össze, így leszáradva is könnyű volt őket megkülönböztetni.

Lemorzsoltam és fonott kosarakba raktam őket. Főleg mentából, citromfűből és oregánóból lett sok. Itt még száradnak egy ideig, aztán befőttesüvegbe kerülnek, majd fel a polcra a társaik (bodza, hárs, akác, útifű, cickafark, pásztortáska) mellé.

Eltettem régi fűszerpaprikát és tavalyi aszalt csipkebogyót. Bevittem a lekvárokat, a befőtteket pedig megpróbálom eladni, mert nálunk senki sem fogyasztja őket.

Komolyan, egészen más minőség az új konyhában lenni. Néha csak úgy bemegyek oda, élvezem az ottlétet, nézegetem, gyönyörködök benne.

A cica eltűnt... Pedig végre véglegesen befogadtuk volna. Etettük, itattuk, gondoskodtunk róla, de egyszer csak nem láttuk sehol. Ötödik napja se híre, se hamva…

Az időjárás kezd igazán őszies lenni. Az elmúlt két-három napban már kifejezetten hűvös volt nappal és hideg éjjel. Azt mondtam magamban, még bírom és nem gyújtok be, pláne, hogy a hét második felére még kellemesebb idő ígérkezik. Most is épp a Dunaparton üldögélek Vácon és süttetem magam a napon.

A hosszabb lyukasórámban továbbra is egy kifőzdében ebédelek, pl. rántott gombát rizibizivel, utána jön az elmaradhatatlan fagyi az Adriából. Attól tartok, a mostani volt idén az utolsó. Szerintem utána jó néhány hónapig nélkülöznöm kell kedvenc fagylaltomat, hiszen tavasszal nyitnak majd ki legközelebb.

Aztán kimegyek a folyóhoz, keresek egy kellemes padot. Ide letelepszek, és tanulok vagy chattelek, írok vagy olvasok. Hallgatom a kiránduló csoportok zsivaját, néha tülköl a komp, megpihen a közelemben egy-egy kerékpáros. Ám alapvetően ki tudom zárni a külvilág ingereit, és egy város közepén is magam vagyok.

Egyre jobban szeretek csendben, egyedül lenni… Azért a csendet néha megtöri egy-egy zeneszám meghallgatása (üvöltetése és üvöltése by Réka), avagy telefonbeszélgetések vicces vagy izgalmas témákról.

Állítólag ez az indián nyár csak hétvégéig tart, aztán komoly lehűlés és csapadék ígérkezik. Ezért míg tanfolyamon leszek Budapesten, addig a lányok szépen behordanak egy nagy adag tűzifát és gyújtóst a teraszra, és mikor megérkezek, megejtjük a szezon legelső begyújtását. Ezzel hivatalosan is megnyitjuk a kb. fél évig tartó „téli, benti” időszakot.

 

2023. október