Élethosszig tartó tanulás

Nagy lépést tettem a jövőm érdekében! Elindult az idegenvezetői képzésem!

Azon gondolkoztam, mikor ültem utoljára az iskolapadban. Ugyebár felnőttként már egyszer tanultam valami újat, a Sikeratív Oktatási Központ life coach képzését végeztem el, de az online volt. Valamint pedagógus továbbképzéseken vettem részt, legutóbb például Mezőkövesden.

Úgy igazán iskolában utoljára 1996-ban voltam diák. 95-ben végeztem angol nyelvtanári szakon, és rögtön beiratkoztam az ELTE Szociológiai Intézetének posztgraduális média szakára. Akkor még újságíró akartam lenni, bár azt nem tudtam, hogy a sajtó melyik ágában akarok majd elhelyezkedni. Az egyetem mellett dolgoztam tévében, rádióban, és írtam is. (Ebből mára „csak” a blogírás maradt.)

A képzés kétéves volt, én azonban egy év után abbahagytam a tanulmányaimat, nem szereztem másoddiplomát. Ennek oka, hogy nem igazán tetszett a tematika: túl sok volt az elmélet, kevés a gyakorlat. 

Politológia, közgazdaságtan, nyelvészet… Ezek közül csak Popper Péter pszichológia órájára emlékszem vissza jó szívvel: az ő előadásain mindig tömve volt a terem. Én nem csak a papírért jártam oda, hanem azért, hogy ténylegesen megtanuljam a szakmát.

Kevés gyakorlatias órára, kevés jó tanárra emlékszem csak vissza: Aczél Endre, Bolgár György vagy Betlen János. Mivel ez egy fizetős program volt, úgy gondoltam, felesleges erre további pénzeket kiadnom.

Most azonban: új iskola, új tanfolyam! Focus Oktatási Központ, Frangepán utca. Rengeteg felnőttképzésük van, agrár, egészségügyi, elektronikai, élelmiszeripari, építőipari, faipari, kreatív, pénzügyi vagy szépészeti területen. Az enyém: turisztikai technikus – idegenvezető. A mi csoportunkban kb. 30-an voltunk, kb. ¾-e nő, kb ¾-e az én korosztályom.

Megcsináltunk egy alkalmassági tesztet, aláírtuk a szerződést. Megtudtuk, milyen tantárgyaink, tanáraink lesznek, hogyan épül majd fel ez a tanév, mikor lesznek elméleti és gyakorlati alkalmak, és milyen lesz majd egy év múlva a vizsga. Még diákigazolványom is lesz, el is készült hozzá a Nemzeti Egységes Kártyarendszer adatlapja.

Mostantól kezdve kéthetente hétvégén, szombaton és vasárnap is 9.00 és 15.30 között 8x45 percben idegenvezetéshez szükséges dolgokat fogok tanulni. Ilyeneket mint: idegenvezetés, országismeret, szolgáltatások, reklám és vásárlásösztönzés, ügyfélkapcsolatok, turizmus-marketing, protokoll, beszerzés és értékesítés, üzleti kalkuláció és költséggazdálkodás, adminisztráció és elszámolás. Vicces, hogy pont a nemszeretem tárgyakat egy általam az internetről ismert hölgy fogja oktatni; remélem, személyiségével kissé közelebb hozza majd hozzám ezeket a tőlem oly távol álló témákat.

Nagyon fontosnak, az életemben egyre jelentősebbnek érzem az élethosszig tartó tanulást. Még az újságírás és a lakberendezés is nagyon motoszkál bennem. Ráadásul miután letettem oroszból a nyelvvizsgát, szeretnék még egy nyelvet (az olaszt) legalább társalgási szinten elsajátítani.

A hétvége még más programokat is tartogatott. Unokaöcsém, a cuki Márk bébi 1 éves lett. Hihetetlen, hogy kereken egy esztendő eltelt! Kende is elkísért, találkoztam apukámmal és feleségével, valamint megismerkedtem a sógorom családjával is. Sógorom nagylánya készítette a finomságokat, emlékezetes a vaníliás áfonyaszósz vagy az almás sütemény. Márk tőlem a Fakopáncs boltban vásárolt kihúzható létrájú tűzoltóautót és gurulós repülőt kapott, a húgom pedig egy kis tokot, amiben majd a kisfia kihullott tejfogait tarthatja. (Róluk nem oszthatok meg fényképet a közösségi médiában.)

Karácsonyra kaptam Dávidtól egy élménykártyát, most váltottam be egy folklór előadásra. Az Aranytíz Kultúrházban szombat este a népzenéé és a néptáncé volt a főszerep. A fantázianeve „Hungarian Dance Show”, ebből adódóan főként külföldiek ültek a nézőtéren, akik láthatóan és hallhatóan nagyon élvezték az előadást. A Rajkó zenekar néhány tagja szolgáltatta a zenét; lenyűgöző volt a hegedűsök, a cimbalmos virtuóz játéka. A tánckar különböző tájegységek népviseletét viselte, ezek jellegzetes táncait mutatta be. Volt csárdás és ugrós, dunántúli és kalocsai, legényes és üveges; nekem legjobban a cigánytánc tetszett. Erről mutatok most nektek néhány képet:

Este nagyon kellemes, langyos idő volt, lágyan fújt a szél, gondoltam, a Duna-parton sétálok egyet. Gyönyörködtem a hidak és a budai oldal látványában. Aztán találkoztam József Attilával, és körbejártam a Parlamentet.

Ezen a napon hihetetlen sok lépést tettem meg, több mint 20.000-et; gyakorlatilag mindenhová gyalog mentem a városban.

Másnap a Szent István parkba sétáltam. Leültem egy padra, reggeliztem, élveztem a napsütést, a növényeket, a medencék és a Duna vízének látványát.

Innen a Lélekszíntérbe mentem a Mindfulness Központ nyílt napjára. Vantulek Zsoltot régebbről az Everness fesztiválról ismerem, aztán részt vettem több író-kurzusán. Kölcsönösen örültünk a személyes viszontlátásnak.

12 nő, 1 férfi résztvevő. Kellemes helyszín. Zenei ráhangolódás. Előadás és beszélgetés különböző személyiségfejlesztő módszerekről. Points of You módszer. Páros beszélgetések képek alapján. Meditatív dobolás.

Nagyon sokat adott nekem ez a három és fél óra. Mindenféle motoszkál bennem róla. Még érlelődik…

És hogy mivel telnek most a hétköznapok? Egyre több nyelviskolás és itthoni munkával. Bevezettem magamnál a négynapos munkahetet. Hétfőtől csütörtökig dolgozom. A péntek amolyan tartalékos nap. Ha elmarad angolóra, ide még betehető, ha hétvégén képzésen vagyok, ekkor pihenek, ha nincs képzés, ekkor tanulok.

Sok sporttal. Naponta reggel edzés, szinte minden nap kerékpározás, heti háromszor futás. Egész más életminőséget nyújt a mindennapos mozgás.

Élvezem a megújult konyha nyújtotta örömöket. 

A lányok is sütögetnek az új sütőben meg én is. 

Vettem egy új késkészletet, amihez egy nagy deszka is tartozott. Gondolom, vágódeszkának szánták, de olyanom van, ezt viszont gyúródeszkának fogom használni. 

Vácon fagyizással, Duna-parti üldögéléssel, kellemes beszélgetésekkel…

A gyerekeim jönnek-mennek a világban, alig látom őket. Virág és Csillag például Punnany Massif koncerten volt a Budapest Parkban, Kende ugyanitt az Elefánton. Most hétvégén meg a Bakonyba és a Velencei tóhoz mennek.

A következő bejegyzés azokról a gondolatokról fog szólni, melyek a Mindfulness kapcsán bennem leülepedtek.

2023. október