Sötétség - A Skorpió jegyében

A Nap a Skorpió jegyében jár egy hete. Elkezdődött a valódi sötétség időszaka.

Az időjárás a lehető legszélsőségesebb, néha szakad az eső, és annyira hűvös van, hogy be kell gyújtani. Ilyenkor a kályha tüzénél száradnak a ruhák, és melegszünk mi is. Ilyen időben vagy nem is tudok kimenni futni, annyi a csapadék és akkora a sár, vagy jól fel kell öltöznöm: pulcsiba és hosszúnadrágba. Ilyenkor van kedvünk sütiket sütni, mint például nekem mazsolás-túrósat, vagy Csillagnak csokisat.

Máskor meg meleg van, akár 20 fok is, és ragyogóan süt a nap. Ilyenkor séta közben szedek pitypangot, látok pillangót, citromlepkét és boszorkánylepkét is. Pólóban vagyok a kertben, kintre teregetek a kötélre, ahol a nap és a szél szárítja meg a ruhákat. És persze trikóban meg sortban futok.

Lacival, almáskerti haverommal kétszer is együtt futottunk. Egyszer a nógrádi tóhoz, másszor meg a Csurgó-forráson jóval túl. Idei rekordomat tegnap meg is döntöttem, több mint 40 percet futottam egyhuzamban (csak a forrásnál álltam meg egy kicsit vizet inni). Tudom, másoknak ez lótúró, a húgom például a Margitszigeten szokta róni a köröket, és nemrég lefutotta a félmaratont! Tök büszke vagyok rá, 37 éves, egy éves a kisfia, és ilyen menő. Mondjuk az öcsém is lefutotta már a félmaratont, az egészet meg kétszer, tehát rá is nagyon büszke vagyok.

Szóval igazából a testvérek közül én vagyok ebben a legbénább, így nem tudom, ők büszkék-e rám bármiért is, de azért magamra én igenis az vagyok. Ahhoz képest, hogy gimiben a 12 perces Coopert nem bírtam egyhuzamban megtenni, és mikor 2 éve elkezdtem a futást, egy utcahossz után majdnem összeestem, már egész jól megy a dolog. Az én laza távom olyan 20-25 perc, ez néha felmegy 30-35-re, most pedig megvolt majdnem háromnegyed óra. Nagyon kíváncsi lennék, hogy egy sima futópályán mennyi menne, mert ugyebár itt nálunk nehezítést jelentenek a terepviszonyok, vannak emelkedők meg egyenetlen a talaj is. Öcsém azt mondja, vegyek részt futóversenyen, de engem a saját korlátaim legyőzése valahogy jobban motivál. Például jó lenne egy 6-7 km-es alaptávot beiktatni a napirendbe, esetleg kibírni egy egész órán át a futást, vagy ilyesmik.

Tehát néha inkább tavaszias az időjárás, semmint őszies, de a növények és állatok hallgatnak az idő szavára. A fák tudják a dolgukat, a levelek nagy része már a földön, egységes avart képezve, amit ugyebár én mindig ott szoktam hagyni. Ezzel táplálom a talajt, ami ezáltal megőrzi a nedvességét, ráadásul védelmet jelent a kisebb állatoknak. Tombol a gombaszezon; amerre futottunk, ott is láttunk pöfeteget, de nő a csiperke és az őzláb is. A cinkék is bejöttek a kertekhez, egyre többet röpködnek itt nálam, ez is jelzi a tél közeledtét.

Megtörtént az óraátállítás. Még mindig. Eskü nem is értem ezt a baromságot. Az energiatakarékossági érv rég megdőlt. Csak arra jó ez az egész, hogy bekavarjon az ember bioritmusába. Véleményem erről megegyezik az „indián közmondással”: „Csak a fehér ember képes elhinni, hogy ha a takarója egyik végéből levág egy darabot, amit aztán hozzávarr a másik végéhez, akkor hosszabb lesz a takarója.” Igazából egy egységes időszámítás kéne, méghozzá sokakkal ellentétben azt vallom, hogy a téli. Ez a természetes, ugyanis ekkor délben delel a nap, azaz pont 12 órakor jár a legmagasabban.

Az óraátállításnak köszönhetően szombaton MÉG sötétben indultam el otthonról, vasárnap pedig MÁR sötétben értem haza. Mikor kicsit nyűglődve útnak indultam kora reggel, mormogva, hogy minek kell nekem ilyen sötétben gyalogolnom Almáskertből a nógrádi vasútállomásig, akkor megpillantottam a Holdat. Épp elcsíptem a Hold-lementét, a majdnem teli Hold aranyszínben bukott alá a Börzsönyi hegyek mögé. Gyönyörű volt!

Mondjuk már megszoktam a sötétben mászkálást, mert este járok haza a nyelviskolából. Errefelé a közvilágítás vagy szar, vagy egyáltalán nincs is. Ezért amikor kerékpárral megyek, akkor a fejemen fejlámpa, a hátizsákomban pedig telefonon megy a zene. Ha rossz az idő, akkor gyalogolok, egyik kezemben az esernyő, a másikban a telefon, ami világít és közben szól a zene. Én pedig mindkét esetben énekelem, dúdolom, fütyülöm a dalokat. Eleinte full para volt (nekem enyhe vaddisznó- és kóborkutya-fóbiám van), most már kezdem megszokni, a végén még élvezni is fogom.

Hétvégén ismét az idegenvezetői tanfolyamon voltam, és 30 év után megkaptam a diákigazolványomat. Igaz, csak levelezős, ami nem túl sokra jó, csupán arra, hogy Nógrád és Budapest között 50%-os jegyet vegyek. Sajnos diák országbérletre vagy budapesti bérletre nem érvényes, pedig jó lenne, amennyit mászkálok mostanság.

Képzeletben bejártuk az Andrássy utat, különös tekintettel az Operaházra, és a Bazilikát (ezt és a Budapest Eye-t este kivilágítva meg is néztem), valamint megtanultunk egy forgatókönyvet értelmezni. El is határoztuk a csoporttársaimmal, hogy minden alkalommal nemcsak képzeletben, de a valóságban is elmegyünk azokra a helyekre, amikről tanulunk.

Aznap rengeteget gyalogoltam. Ez a mániám, hogy Budapesten belül kábé mindenhová gyalog megyek; 30.000 lépést tettem meg, ebből másfél óra tánc. Ugyanis akkor volt az Analóg Balaton koncert az Erzsébet téri Akváriumban. Előzenekar, azaz DJ: Superflake. Az AB, azaz a „Nemdigitális Balcsi” hozta a szokásos őrült formáját. Jó kis buli volt, és varázslatos este: Teliholddal és holdfogyatkozással.

Megint sokan, néha túl sokat is dicsérik az életemet és a környezetemet, úgyhogy most direkt olyan fotókat is raktam ide, amelyek Almáskert és Nógrád nem túl vonzó részeit ábrázolják, pl. pocsolyák, sár, ömlő „folyó”, csörgedező „patak”…

Ma van Halloween, holnap Mindenszentek, holnapután Halottak Napja. A téma: vajon a töklámpásokkal a sátánt szolgáljuk-e, és a szörnynek beöltözéssel a halálon gúnyolódunk-e. Se a sátán, se az egyház pártján nem állok, sőt, utálom a pártokat, a fekete-fehér választási lehetőségeket, a sarkítást. Sokan írják, hogy a Mindenszentek volt előbb, Magyarországon az az Igazi. Nos, ha így vesszük, akkor a Halloween sokkal ősibb kelta ünnep, aminek a neve egyébként azt jelenti: mindenszentek előestéje.

Amúgy ha az igazán régit és magyart keressük, akkor még ősibb, természetes ünnep az Ősök napja, tűz-szertartással. Aminek ugyanígy a halotti kultuszhoz van köze, mivel ekkor megnyílik az átjáró az Alsó világok felé – csakúgy, mint május elsején a Felső világok irányába, ezért is állítanak ekkor májusfát.

Mindenszentekkor és a Halottak napján az emberek a temetőkben mécsest gyújtanak, amikkel irányt mutatnak a halottak lelkének. Mondjuk ebben sem hiszek, mert a halottak lelke szerintem akkor már rég a lelkek birodalmában, az örökkévalóságban van. Tegyük hozzá, hogy drón-felvételeken tényleg nagyon szépek az ilyenkor kivilágított temetők. Én a temetőket, a sírokat alapvetően nem szeretem, akár a templomokat (legfeljebb művészeti vagy kultúrtörténeti szempontból); mint ahogyan a vallásokkal és egyházakkal sem tudok azonosulni.

Ha én meghalok, meghagytam a gyerekeimnek, hogy szórják szét a hamvaimat ott, ahol akarják, mondjuk a kertben vagy bele a Dunába. Legyen minden a legolcsóbb és legegyszerűbb. Engem tényleg nem érdekel, mi történik akkor a testemmel, az csak egy levetett földi ruha. Utálom a halál körüli tabukat és a szenvedés-mítoszt. A bűn- és szégyen-központúságot. Nem hiszek a menny kontra pokol teóriában sem. Úgy vélem, a földön teremthetjük meg a „mennyet” (szeretettel) vagy a „poklot” (gyűlölettel), például olyanok irányába, akik másként ünnepelnek, élnek, gondolkoznak, mint mi.

Szombaton sok beöltözött fiatalt láttam a fővárosban, akik nyilván a móka kedvéért öltötték magukra egy éjszakára a csontváz, a Drakula, a boszorkány és hasonló jelmezeket. Mint ahogyan farsangkor is beöltözik az ember. A vonaton például „Marshmello”-val (nem elírás, nem a pillecukorról van szó, hanem a DJ-ről) utaztam együtt, akin jót mosolyogtam. Itt Nógrádon is volt Halloween-parti; sajnálom is, hogy ki kellett hagynom. A srácok Budapesten viccesen ijesztgettek másokat, de ettől még nem állnak a sátán szolgálatába, az egész egy poén. A tökfaragás meg kreatív dolog, tök jól mutatnak a töklámpások.

Nem kellene mindent annyira véresen komolyan venni, ellenben sokkal többet kellene nevetni. Igen, még a halálon is, mint ahogyan azt a dél-amerikai népek teszik ilyenkor, mikor Halottak Napján a temetőben lakomáznak és buliznak. Szerintem Jézusnak és más prófétáknak, Istennek meg pláne sokkal jobb a humorérzéke, mint a fanyalgóknak és álszenteknek.

Ismét jelzem, itt a blogom a saját meglátásaimat, érzéseimet írom le, én ezeket hiszem, ezeket érzem igaznak. Ha nem tetszik, nem értesz velem egyet, két dolgot tehetsz. 1. Nem olvasol tovább, ugyanis nem vagyok kötelező. 2. Elfogadod a véleményemet, mint ahogyan én is elfogadom másét, és továbbra is követsz. Csak ne akarj az állításaimon megsértődni, pláne a saját igazadról meggyőzni.

Bármit is ünnepelsz ebben a három napban, azt kívánom: érezd jól magad!

 

2023. október